A budapesti tüntetések lassan kifáradnak. Vidéken, ahová nem ér el fővárosi töménységben az ellenzéki propaganda, ahol nem tudnak minden ügyet kisajátítani a régi baloldal első vonalas politikusai, már nagyobb és sikeresebb rendezvényeket lehet szervezni. A tiltakozássorozatnak máris tucatnyi jelképe van – ezekhez azonban az ellenzék sem célt, sem tervet, sem hitelességet nem képes rendelni. A fehér sapka és a fehér sál annyira jól működött, hogy politikusokon kívül más nem is viselte. A szocialisták megpróbálták ugyan divatba hozni a sárga mellényeket, a kísérlet azonban teljes kudarcba fulladt: Karácsony Gergely fémkeretes szemüvegére épített személytelensége széthasadt, amint a szocialisták kabalafigurája magára öltötte a rendőröket szétcsapó, dühödt francia melósok viseletét.
Politika helyett: emlékezet | Magyar Hang
A Nagy Imre-szobor áthelyezésével a miniszterelnök újra szembesíti ellenzékét a kétharmaddal, s visszarángatja annak tagjait a rabszolgatörvény tematikájától a számára sokkal komfortosabb emlékezetpolitikához.
A nyugati sajtó lelkesen ünnepelte az Orbán Viktor macsó tekintélyuralmával szemben kibontakozó „ellenállás” hőseit és jelképeit: a fehér sapkás, fehér sálas képviselőnőket. Kitüntetett szerepet kaptak azok a jelképek, amelyekhez vonulni lehetett: az örökös szimbólum, a Parlament mellett az MTVA székháza, Nagy Imre szobrának hűlt helye, a köztársasági elnök hivatala a Sándor-palotában és Orbán Viktor luxus-dolgozószobája a Karmelita kolostorban. Jelkép lett a Gundel-menza pofátlanul alacsony áraiból, ami annyira jól átélhetővé vált az ellenzéki képviselők számára, hogy hirtelen elfelejtették: harminc éve ugyanezek mellett a gusztustalan árak mellett tömik a pofájukat a Kossuth téren.
Jelképpé vált az az öt pont, ami arra tényleg alkalmas volt, hogy az ellenzék teljes koncepciótlanságát reprezentálja. Az öt pont garantálja, hogy az ellenzéki tiltakozás nem lehet sikeres: még ha a hatalom vissza is vonná a túlóratörvényt, az öt pont kihirdetése után már az sem volna érdemleges eredmény – miközben ez az öt pont rendszerváltó programnak, ellenzéki minimumnak nyomorúságosan kevés. Jelképes aktus volt, amikor a Momentum Mozgalom elnöke, Fekete-Győr András a rendőrök közé füstbombát hajított. Az akciót a párt alelnökének, Donáth Annának az elhurcolása követte, aki hét órát töltött előzeteseben, mielőtt Kunhalmi Ágnes „segítségével” kiszabadult.
Az erő mint elv | Magyar Hang
Döbbenetes látványt nyújtanak azok a képsorok, amelyeken Varju László országgyűlési képviselőt kidobják az MTVA székházából.
Így lett ő a magyar, női Nelson Mandela, a következő hetek tüntetéseinek élő fáklyája. Az ellenzéki média imádta, ahogy a szép és fiatal lány füstgránáttal a kezében pózol. A szurkolói eszköz politikai vendégszerepében annyira bevált, hogy a Momentum idén tavasszal simán bejuthat az Európai Parlamentbe, így aztán újra elfüstölték ezt a patront az MTVA épülete előtt, ahol a homofóbia elleni fellépés és a változatosság jegyében a füstbombák már az LMBTQ-mozgalom színeiben pompáztak. Még a párt uniós listavezetője is pózolt füstgránáttal az egyik tüntetésen, amiből csak azért lett médiaélmény, mert a rendőrség később teljesen feleslegesen igazoltatta és átkutatta.
Jelképes aktus zajlott a Parlament lépcsőin, ahol a régi baloldal és a Momentum politikusai felesküdtek az öt pontra. Amikor Orbán Viktor meghallotta a hírt, állítólag elkezdte fogalmazni a lemondását. Említést érdemelnek továbbá az őrző-védő brutalitás színlelt áldozatai, a szocialista drámaszakkör amatőr tagjai Bangóné Borbély Ildikó és Kunhalmi Ágnes vezetésével.
A női test kizsákmányolása - reklámkampány a mellbimbók felületén | Magyar Hang
Szexuális ellenforradalom, vagy mégis inkább szexuális forradalom? Ezt kéne végre eldönteni – és aztán buktassuk meg Orbán Viktort!
Tucatnyi jelkép: a politikai elit másfél hónap alatt legyártott három forradalomra való marketinganyagot. S még nem is vettem számba az utca jelképeit: az O1G-szlogent, a cicitapaszos lányt és Nagy Blankát. Érezhető, hogy ezek bármelyike önmagában többet árt a kétharmadnak, mint a politikai marketing-kreatívok bármelyik vérszegény húzása. Olyannyira, hogy Nagy Blanka beszéde kapcsán már Bayer és Bencsik is elvesztette a fejét – tarkójukon érezhették a magyar fiatalság leheletét, amely bensőjüket átjáró jeges borzongásként azzá a nyilvánvaló meggyőződéssé válhatott, hogy az így vagy úgy, előbb vagy utóbb el fogja söpörni őket. A nyugdíjasok hergelésére építő jobboldali propaganda két vezéralakja ezúttal úgy érezhette, hogy nincs az a békemenet, amit szembe tudnának állítani a tizennyolc éves lányt fűtő őszinte és jogos indulattal.
Az ellenzéki politikusok természetesen azonnal ráakaszkodtak a szélsebesen gerjedő mémre – hirtelen nem számított a ronda beszéd. Az ATV stúdiójában Krug Emília azért ki tudta kényszeríteni Blankából, hogy a trágársága talán mégsem volt helyes, hiszen elterelte a prűd nyugdíjasok figyelmét a mondanivalójáról. Így sikerült a nulladik kilométerkőnél széles gesztusokat tenni a szépkorú baloldali törzsszavazóknak, és meghamisítani a jelenséget. Sikerült elferdíteni a tényt, hogy Nagy Blanka beszéde épp annak trágársága miatt gerjedt fel. Épp azért, mert annyira különbözött a kígyónyelvű politikusok patikamérlegen kimért uszításától. Nagy Blanka személye és beszéde minden ízében hiteles volt, a baloldali politikusok ezért azonnal elkezdték a civil szférából kiáradó jelenség és energia ledarálását és újrahaszonosítását. Így jártak el a fekete ruhás nővérrel, így jártak el a Momentum Mozgalommal, s most ugyanígy járnak el Nagy Blankával is.
Ő még csak most 18 | Magyar Hang
A kormány „sajtója” úgy rontott rá Nagy Blankára, mintha komoly politikai szereplővel állna szemben, aki fenyegetést jelent a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező hatalomra.
A választ ismerem. A balliberális oldal hullamosói elmondják majd, hogy igazam van, de kussoljak erről, mert most nem ez a lényeg, hanem a FideSS leváltása. Akármilyenek is – nélkülük nem megy. Szorítsuk össze a fogunkat, a finnyásabbak pedig fogják be az orrukat! Ezzel szemben én úgy gondolom, hogy ha az ellenzék minden kudarca után győzelmi bulit rendez, ha minden rossz terv végrehajtását meg akarja ismételni, hátha ezúttal majd sikerrel jár, az évtizedekre garantálja Orbán Viktor uralmát. Nincs más, mint ami a történelem során mindig bevált: a nyílt vita, a hiteles analízis és a tanulságok levonása – legyenek azok akár kellemesek, akár kellemetlenek. Nincs más, mint a kétharmad felelőseinek, az elmúlt harminc év haszonélvezőinek a nyugdíjazása, nincs más, mint az elitcsere: egy új pártstruktúra felállítása. Meg lehet úszni a szembenézést, e téren óriási a gyakorlat Magyarországon – ez azonban mindössze Orbán Viktor uralmának napjait szaporítja.
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/3. számában jelent meg, 2019. január 25-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon!
