Három táblázatot lökött elém a héten a sors (Facebook), külön-külön is erősek, együtt viszont nagyon komoly gyomorszájast visznek be, olyan összegörnyesztőset, amiből csak nagy levegőkkel, lassan, óvatosan, milliméterről milliméterre lehet kiegyenesedni, de a vége jó, illetve „jó”, mert jön a megvilágosodás, hogy atyaég, hiszen mi itt össznépileg hülyére vagyunk véve.
Bemelegítésnek a minimálbérverseny érkezett, ahol ott kullogunk a végeken, Bulgáriát, Lettországot és Romániát előzve vagyunk hátulról a negyedikek, s hogy a nagyságrend vagy minimálbérolló is meglegyen: a mi havi bruttó 464 eurónknál a lesajnált görög gazdaság másfélszerest tud, a csúcskategóriát meg hagyjuk is, értelmezhetetlen, a legjobbak 1600 eurót adnak minimum, a legeslegjobb Luxemburg pedig 2000-et.
Míg a rendszer szét nem esik, avagy mennyire polgári a kormány karaktere? | Magyar Hang
Nem gazdasági racionalitási, hanem politikai, hatalommegtartási motívumok mozgatják a döntéshozókat.
És ide volna egy jó kis történetem, hogy amikor publikáltam a számokat puszta tényként, semleges szövegkörnyezetben, egy nagyon lelkes (de tényleg az) kormánypárti ismerősöm odaírta, hogy de jó, hogy ezt így bemutatom, mert ebből is látszik, hogy az Orbán-kormánynak micsoda, a baloldali-liberális kormányok miatti lemaradást kell ledolgoznia – amin elgondolkodtam, hogy nahát, mennyi igazság létezik egymás mellett, amitől én lebiggyedek adott esetben, az a másiknak örömteli hír, félig tele, félig üres, ugyebár, de ez itt most offtopic.
Másodiknak az éves autópálya-matricák árát összevető adatsor bukkant elibém, és még csak nem is azzal a szándékkal, hogy jól felhúzza magát rajta az ember, hanem ilyen nyárra kacsintó, utazást tervező, segítő cikkecskeként, miszerint autós turistaként melyik európai országban milyen költségekre számíthatunk. Mondok pár fájdalmas tételt, abba az utcába be sem kanyarodva, hogy Németországban ingyenes a sztrádázás, tehát Svájcban átszámítva 11 ezer, Ausztriában 28 ezer, Szlovéniában 35 ezer, nálunk pedig 43 ezer forint az éves díj.
Róna Péter: Az elvett pénz helyett nemzeti büszkeséget kapnak a szegények | Magyar Hang
„Jellegzetes populista megoldásról beszélhetünk, amikor a kevésbé képzettektől elvont jelentős összegekről jól kidolgozott retorikával terelik el a figyelmet.”
Végül a „Mennyibe kerül a bankolás a nettó jövedelemhez képest?” című kegyelemdöfés, amely azt mutatta be, hogy egy-egy országban mennyit nyesnek le a pénzünkből a bankok számlavezetési, készpénzfelvételi, átutalási és a többi költség gyanánt. Ez most tényleg rosszul fog esni, szólok előre, tehát míg az Egyesült Királyságban az alacsony jövedelműeknek ez 0 százalékot jelent, Svédországban 0,24, Németországban 0,35 százalék, a magyar kispénzűek 1,13 százalékot buknak csak azzal, hogy bankszámlára érkezik a jövedelmük.
És akkor keretezzük be ezt az egészet a rekorder 27 százalékos áfával. Ugye már értjük az unortodox magyar gazdasági csodát?
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/8. számában jelent meg, 2019. február 22-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/8. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
