Tizennégy éve a reggeli sávot gyártottam egy kereskedelmi rádióban. Egyik nap a főnököm lelkendezve fogadott: „Gratulálok! Megcsináltuk!” Nem értettem a helyzetet: általában konfliktusos volt a viszonyunk, hol a hirdetők, hol a politikusok, hol a kulturális élet szereplői panaszkodtak a műsorra. Mit csináltunk meg? Mihez gratulál?
Az egyik ismert közvélemény-kutató intézet mérését lobogtatta a rádiók hallgatottságáról, amelyen ott állt elegáns céges fejléc alatt, hogy Budapesten a reggeli sávban verjük a Rádió 1-et, a Klubrádiót meg a többi helyi adót. Nem kell hatalmas számokra gondolni, az országos kereskedelmi csatornák műsorai tetemes fölénnyel magasodtak ki a mezőnyből, Boros Lajos és Bochkor Gábor ébresztőshow-ja, a piacvezető Bumeráng látótávolságban sem volt, de a kicsik között valóban mi voltunk a legnagyobbak: míg nekünk öt százalékot mértek, addig a többieknek kettőt-hármat.
Ledek által homályosan | Magyar Hang
Attól tartok, hogy amit a bitcoin, a Facebook, az Airbnb, az Uber, az Apple, a Microsoft, az Alibaba meg az Amazon leszállít nekünk, az nem a jövő, hanem a múlt.
Tényleg büszke voltam, és annak is örültem, hogy a főnököm – aki minden konfliktusunk ellenére rendre kiállt mellettem, hitt a projektben, és azok közé a kevesek közé tartozott, aki lehetőséget adott, hogy szabadon dolgozzam – végre visszaigazolást nyer. Hallatlanul örültem a fejemnek, és naiv ártatlansággal kérdeztem: „A múlt hónapokban milyenek voltak a számok? Dupláztunk, esetleg tripláztunk, amióta gyártjuk a műsort?” A válasz kijózanító volt: az előző hónapokban nem mértek minket, mert nem volt pénze a rádiónak, és nem tudtunk fizetni. Most, hogy fizettünk, felkerültünk a térképre.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy világ omlott össze bennem – de, hogy ezt így csinálják! Ilyen kíméletlenül! Ha nem fizetsz, nincs hallgatottságod?! Ekkor lett világos számomra, hogy a kutatócégek új papi kasztot képeznek a piacgazdaságban. Ahogy egykor az uralkodók megfizették a jósokat, hogy kedvező jövendölésekkel segítsék a hadi szerencsét, ahogy az egyháznak bőséges jutalommal hálálták meg a harci zászlók megáldását, a modern korban is megmaradt ez a működés, csak épp a Sors vagy Isten helyett ma a Tudományt használják ugyanerre a célra. Szociológus kutatja ki, mit akar a modern idők istene: a tömeg.
Egy gyarmat gyarmatosít | Magyar Hang
Nem nehéz érzékelni, hogy a Nike és a Fidesz markentingeseinek agya egy rugóra jár.
Épp olyan ez, mint a reklámipar, ahol mindenki tudja, hogy mit sem számít a reklám ötletessége, hazugságának leleményessége, hisz kizárólag mennyiségi alapon működik – nem meggyőz, hanem sulykol. Teljesen mindegy, hogy egy hordó pezsgőbe vagy egy hordó vizeletbe nyomják az elítélt fejét, egy idő után bekövetkezik a fulladás. Mégis úgy tesz mindenki, mintha a reklámspotokat beavatott varázslók készítenék, a nagy reklámcégek pedig hatalmas pénzeket tesznek zsebre kétes minőségű tartalmaikért.
A modern korban az elit mindenhová tudást hazudott, oda is, ahol valójában babonaság és a teljesítmény hiánya uralkodott – a szakértelem álarcát felöltő hatalom a tudomány bunkósbotjával irányította és fegyelmezte a világot. Ahol kapzsi kaszinótulajdonosok forgatták a rulettkereket, és ahol nemzeti pátosztól habzó szájú politikusok gátlástalanul szolgálták ki a multinacionális érdekeket, az elit hazug propagandája szerint egyaránt a Szent Enciklopédikus Tudás uralkodott.
Aztán a modern világban, amelyet mindvégig a hűvös értelem és a racionális logika vezetett, az elit hagyta, hogy a politikusok koncentrációs táborokat töltsenek meg emberhússal, az elit hagyta, hogy elszabaduljon a globális felmelegedés, az elit hagyta, hogy a piac a végtelenségig feszítse a fogyasztás kapzsiságát, lerombolja az ember belső mértékét, és megteremtse a történelem utáni embert. A 2008-as pénzügyi válságban aztán nyilvánvalóvá vált, hogy az elit tagjainak romlottsága, kapzsisága és szakértelmük ordító hiánya százmilliók életét teheti tönkre, míg ők legfeljebb kapnak egy zsíros összeget végkielégítés gyanánt.
A brazil trollface | Magyar Hang
Eljött a pillanat, amikor a trollkurzus már nemcsak az egyéni szabadságjogokat és a békét fenyegeti, hanem az esőerdőket, s ezáltal a Föld ökoszisztémáját.
A bizalom, amelyre társadalmaink épültek, mára elveszett. A rendszer recseg-ropog. A hamis autoritások még irányítják, formálják a világot, de távolról sem olyan sikeresen, mint néhány évtizede. A globális kapitalizmus és az azt szolgáló lokális elitek lassan a falhoz szorulnak. A kérdés csak az, hogy a nyugati civilizáció képes lesz-e újra felfedezni elárult és elárvult értékeit úgy a tudományban, mint a művészetben és a vallásban, vagy a minden hitét elvesztett, becsapott, babonás, önző és dühödt tömeg tombolása írja majd a huszonegyedik századot a bevásárlóközpontokban és a szavazóurnák mellett.
A Publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/9. számában jelent meg, 2019. március 1-jén.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/9. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
