Por lepi be az autók tetejét, a köztéri padokat, a játszóterek csúszdáit, a gyakori szelek és az autók kerekei felverik a leveleket, kavarják, a növényeket és az utakat megtisztító esőnek pedig nyoma sincs.
Az idei tél átlagos volt hazánkban, de alig hullott csapadék. Az aszályos tél miatt hiányzott a hótakaró, pedig a növényeknek szüksége van a talajba szivárgó, olvadó hólére. A tavasz kezdetén gyakran láttunk szürke eget, esőfelhőket, amelyekből csak ritkán érkezett csapadék. Vannak az országban olyan térségek is, ahol tavaly nyár vége óta alig esett.
Add már, Uram, az esőt! – olvasom Kovács Kati dalára és a vízhiányra utaló bejegyzéseket a Facebookon. Van, aki arról panaszkodik, hogy a földjén 30 centiméter mélységig csontszáraz a talaj, más arról ír, hogy a virágzó gyümölcsfákat is locsolni kell. Egy hozzászóló szerint megőrült az időjárás, de valaki azonnal javította: pontosabb, hogy megőrjítettük.
Az egész bolygót érintő környezeti katasztrófa jöhet | Magyar Hang
Amazónia amilyen hatalmas, legalább olyan törékeny ökoszisztéma, már egy kis változás is katasztrófát okozhat az esőerdő életében.
Itt, a Kárpát-medencében nyáron gyakran van csapadékszegény időszak, de nem emlékszem arra, hogy valaha is tapasztaltunk ilyen szárazságot tavasszal. Április elsejétől azonban hivatalosan is aszály van, a belügyminiszter közleményt adott ki, amely szerint „a mezőgazdasági művelésre használt talaj vízháztartási adatai és a hidrometeorológiai előrejelzések figyelembevételével az ország egész területén a tartósan vízhiányos időszak kezdetét 2019. április 1. napjával állapítom meg”.
A gazdálkodók az aszály miatti vészhelyzet kihirdetését kérték az agrárminisztertől, és azt, hogy a vízügyért is felelős Belügyminisztérium támogassa a szokásosnál korábbi öntözést. Mivel a szárazsághoz nem társul hőség, az átlagemberek örülnek a napfényes kirándulóidőnek, az időjárás-jelentések is ezt emelik ki. Az egyik televízió időjósa szó szerint ezt mondta: a hét második felében sajnos csapadékos napok következnek. Márpedig ideje lenne szembesülni azzal a ténnyel, hogy a csapadékhiány nemcsak ennek az évnek, nemcsak a változékony időjárásnak a következménye, hanem sokkal súlyosabb folyamatot jelez, az éghajlatváltozást.
Kegyetlen strandidő van az északi sarkkörön | Magyar Hang
Évszázadok óta nem látott hőség tombol Skandináviában. Erdőtüzek, terméketlen földek, eltűnő patakok, és takarmány híján levágott állatok jelölik a szárazság útját.
Az ENSZ meteorológiával és klímaváltozással foglalkozó szakmai szervezetei és az IPCC, a Kormányközi Éghajlatváltozási Testület jelentései a Kárpát-medence térségét a világ legsérülékenyebb területei közé sorolták, ahol a felmelegedés mértéke is nagyobb lehet az átlagosnál, és gyakoribb a súlyos aszályok előfordulásának valószínűsége. Egyes térségek sivatagossá válhatnak. Itt vethetjük fel, hogy mindent megtettünk-e az aszályok mérsékléséért, azért, hogy a vízszűke időszakban is legyen elegendő ivó-, fürdő-, öntöző- és ipari víz? Megtettünk-e mindent a vízzel való észszerű és takarékos gazdálkodás kialakításáért, a vizek megtartásáért, legyen az lehulló csapadék vagy a folyók hóolvadás utáni nagyobb vízhozama? Vajon megtettünk-e mindent a talaj vízmegtartó képességének növelésére, a vízbázisok védelmére?
Balogh Péter, a Tisza mellett élő geográfus-tájökológus szakember évtizedek óta próbálja tudatosítani, hogy az árhullámok és a belvizek új szemléletű kezelése hozhat valódi megoldást. Ezeket a vizeket a modern kori szabályozás kivezeti a tájból, mondhatni „túl jól sikerült az Alföld kiszárítása”. Az öntözés túlhasználatra készteti a tájat, amely elsivatagosodhat. Megoldás a táji léptékű öntözés, a tájhasználatot úgy kell alakítani, hogy a mély fekvésű területek befogadhassák a többletvizeket, így megművelhetők a köztes szántóföldi területek, és élhetőbb lesz az Alföld.
Más szakemberek a természetes vízbázisok megőrzésére hívják fel a figyelmet, meg kell akadályozni, hogy bármilyen erőmű, lignit- vagy kavicsbánya, illetve más ipari létesítmény elhasználja vagy elszennyezze azokat.
Apokalipszis mindig | Magyar Hang
A jövőre gondolva újabban a szokottnál is erősebben félek. Mintha már nem is a határainkat feszegetnénk, hanem egyenesen lerombolnánk azokat.
Ami pedig a mezőgazdaságot illeti, enyhítheti a károkat a környezetbarát technikák alkalmazása, például a talajtakarás, a mulcsozás, így még az öntözővíz egy részét is megspórolhatjuk. A kiskertekben pedig az esővíz gyűjtése segíthet az aszályos időszakban.
A felsoroltakon kívül még sok ötlet lehet a vízhiány valamilyen enyhítésére, a víztakarékosságra. Nem gondolkodhatunk úgy, hogy a jelenlegi aszály is elmúlik, és minden rendben lesz. Sajnos nem így van, ha mindent így folytatunk, vízhiányra, vízkorlátozásra kell készülnünk, kimerülnek a vízbázisok, kevesebb lesz az élelmiszer. Ám okos lépésekkel még tehetünk valamit a tartós aszály ellen.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/14. számában jelent meg, 2019. április 5-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/14. számban? Itt megnézheti!
