Gyarmati sors

Gazdasági értelemben gyarmati állapotot jelez, hogy a hazai GDP 52,5 százalékát külföldi tulajdonban lévő multinacionális cégek állítják elő – ezt a következtetést Róna Péter közgazdász vonta le az Európai Unió statisztikai hivatalának legfrissebb adataiból lapunk gazdasági szakújságírójának, Hajdú Péternek adott nyilatkozatában. (Az írás a Magyar Hang múlt heti számában jelent meg „Gazdasági értelemben német gyarmat vagyunk” címmel.)

Róna Péter igen meglepő kijelentést is tett. Eszerint „Orbán Viktor alkut kötött a német nagyiparral, hogy kiszolgálja őket, az pedig cserébe támogatást és védelmet ígért a magyar kormánynak”. Vagyis Róna szerint ezeknek a multinacionális cégeknek igen nagy a befolyásoló erejük az unió egyik vezető állama, Németország politikai döntéshozóira. Talán ennek is köszönhető, hogy valahányszor a szőnyeg szélére állítják a magyar kormányfőt Brüsszelben, valahogy mindig elmaradnak a valódi, visszatartó erejű szankciók. A háttérben komoly védelmet élvezhet a magyar rezsim. Ezt figyelembe véve új értelmet nyer Orbán Viktor külföldi diplomatáknak tett kijelentése is, ami így hangzott: „Ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok.”

És valóban, míg Orbán 2010-ben a multikra kivetett adókkal, a bankok megsarcolásával teremtett magának népszerűséget és támogatottságot, aközben a multinacionális cégek adták politikai hatalma legfontosabb támaszát. A háttérben sokkal több kedvezményben részesültek, mint amennyit parasztvakító célzattal, látványosan elvontak tőlük. A kormányfő – a gombnyomogató automataként működő frakcióval a háta mögött – bármit el tud érni a törvényhozásban, korlátlanná vált a hatalma a T. Házban is. A munka törvénykönyvét is úgy alakítgatták át, hogy az a multinacionális cégek érdekeit szolgálja. A munkavállalók néhány év alatt megvalósított jogfosztása példátlan egész Európában. Ehhez szükség volt arra is, hogy a kormányzati propaganda hatékonyan tudja befolyásolni a tömegeket, és senkinek eszébe se jusson fellázadni. A sajtó nagyobb része ma már kormányzati irányítás alatt áll, így szinte bármit megtehetnek a bérrabszolgasorba taszított tömegekkel.

A multik tényleg hálásak lehetnek Orbánnak. 2010 és 2018 között összesen 346 milliárd forint állami támogatást zsebelhettek be, ami még meg is lett fejelve több száz milliárd forint adókedvezménnyel, fejlesztési támogatással. Sőt, további kedvezményeket is igénybe tudnak venni. Egyes elemzői számítások szerint akár 5 százalékos adószintet is képesek elérni Magyarországon, ami szinte már adóparadicsomi állapotot jelent számukra. A kis- és közepes vállalkozások, amelyek a munkavállalók 85 százalékának adnak munkát, ennél lényegesen kevesebb állami támogatásban részesülnek, vagyis a kormányzati gazdaságpolitika is felelős versenyhátrányukért.

Mindazonáltal a magyar jegybank vezetői – Matolcsy György elnökkel az élen – dicshimnuszokat zengnek a gazdaság állapotáról. Azt mondják, száz éve nem volt ilyen jó állapotban. Patai Mihály alelnök szerint az államháztartást fegyelmezetten menedzselik, a fizetési és a külkereskedelmi mérleg is pozitív.

Vajon az „államosított” magánnyugdíjkassza elköltött 3000 milliárdja, az uniós támogatások és a külföldön munkát vállalók hazautalásai nélkül is ilyen rózsás lenne az államháztartás helyzete? Ha ilyen jó gazdasági eredményeket produkál az állam, miért nem lehet jobb színvonalon működtetni az egészségügyi, a szociális és az oktatási rendszert? Sajnos tudjuk a választ. A valóban fontos állami feladatok finanszírozásán kell megspórolni a pénzt, hogy jusson a rezsim hatalmának fenntartását segítő politikai célokra.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/18. számában jelent meg, 2019. május 3-án.

Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/18. Magyar Hangban? Itt megnézheti!