EP-választás: katolikus ember nem támogathat korrupt kormányzatot

Izgatottan várjuk 26-án este az eredményeket. Valószínűleg mindenki bejelenti majd, hogy ő győzött, mindenki hitet tesz majd az elvei és a céljai mellett – de ez mind lényegtelen. A lényeges az, ami május 27-e után fog következni.

Orbán Viktor azt szeretné, ha minél nagyobb Fidesz–KDNP-kéviselőcsoport állna ki Magyarországról, mert az az ő tárgyalási pozícióját javítaná. Hogy megértsük, mekkora a tét, három számot kell tudnunk: 751 képviselői mandátumot osztanak szét az Európai Parlamentben. Magyarországról 21 képviselő megy be, ha Orbán mindet elnyeri, akkor lesz nem egészen 2,8 százaléka. Ha elnyer, mondjuk, 15-öt, akkor 2 százalékkal operálhat.

A parlamenti erő fontos a tisztségviselők megválasztásakor. A tisztségviselőket egyszerű többséggel választják, ebben szokott lenni alku. Orbán csak akkor lesz valóban alkuképes, ha az EP-ben valamiféle patthelyzet állna elő. Ám erre nincsen valós esély, ha az Orbán által megsértettek kerülnek végül döntéshozó pozícióba, akkor még azzal is elszórakozhatnak, hogy nem fogadják el Trócsányi igazságügy-miniszter biztosi jelölését – amire szolgáltatott okot bőven a magyar kormányzat az elmúlt években, gondoljunk csak például a közigazgatási bíróságok ügyére.

Az EP hétköznapjai folyamatos alkalmi koalíciókötésekkel telnek, amelyek egyébként sokszor hoci-nesze alapon zajlanak. Ha te támogatod az én vasúti kezdeményezésemet, akkor én támogatom a te halászati kezdeményezésedet stb.

Orbán tárgyalási pozíciói nagyon rosszak. Március 22-e óta (amikor „kérte a tagságának a felfüggesztését”), sorozatban jelentették be nyíltan és a színfalak mögött, hogy mit kérnek cserébe Viktorunk további szalonképességéért. Az ár magas, és egyre emelkedik. És minél nagyobb lesz Orbán frakciója, annál többe fog kerülni – nekünk.

Brüsszelben nem hatnak a hazai mantrák, ott már levegőnek nézik az orbáni dialektikát. Viszont önmagáról állít ki bizonyítványt a magyar nép azzal, hogy mekkora arányban támogatja az orbánizmust. Ha a voksok, illetve a mandátumok több mint 50 százaléka Orbánéknak jut, akkor az európaiak le fogják vonni a következtetést: a magyarokkal képtelenség normálisan, elvszerűen együttműködni.

Tudomásul veszik, hogy a magyarok valahol a XVII. (esetleg a XIII.) századi vallásháborúk korában képzelik magukat. Orbán Viktor keresztes háborút (fordított dzsihádot) hirdet az iszlám ellen, miközben nincsen értékelhető hadserege. Az orbánisták meg akarják védeni a kereszténységet, közben gyalázzák a pápát. Visszaverik a muszlim hordák támadását egészen addig, amíg azok meg nem jelennek. Javasolják a közös európai határvédelmet, aztán amikor elkészül a javaslat, hallani sem akarnak róla. Nem akarnak migránsokat látni, s közben támogatják a tízezreket betelepítő Orbánt. Utálják az Európai Uniót, amelytől 40 milliárd eurónál is több támogatást kaptak.

Mindezek fényében az európaiak megvonják a vállukat, és hátat fordítanak nekünk.

Minél kevesebb mandátum jut a Fidesznek, annál nagyobb esélyünk lesz rá, hogy ne szavazzuk ki magunkat Európából.

Római katolikusként pedig nem szabad elfelejtenünk, hogy az Orbán-kormányzat olyan, mint a templomban önmagát dicsérő farizeus, hiába sorolja fel az „érdemeit”, reménytelenül távol van Istentől. Az Apostoli Szentszék részletesen kifejtett, többször megerősített tanítása szerint katolikus ember nem támogathat korrupt, a társadalmat szétziláló kormányzatot.

A Keresztény szemmel rovat további cikkeit itt olvashatja.

A Publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.