Kész cirkusz – A kormányzat az oktatást is rózsaszín szemüvegen át nézi

Vétkesek közt cinkos, aki néma. A babitsi megállapítás tökéletesen illik mai oktatási rendszerünkre, illetve azokra, akik némán tűrik a kormányzat rémtetteit a magyar iskolával és a pedagógustársadalommal. Az iskolák elveszítették önállóságukat, a tankerületi központok számára nem biztosítják a megfelelő forrásokat, helyi szinten sem valósult meg együttműködés az önkormányzat és a fenntartó között, a pedagógusok leterheltsége pedig elveszi a munka örömét, megnehezíti a minőségi munkavégzést.

Eközben az Emberi Erőforrások Minisztériuma például azt hangoztatja, a pedagógusoknak nemcsak az anyagi, hanem a szakmai megbecsülése is nőtt, az oktatásra 2019-ben 606 milliárd forinttal több jut, mint a baloldal által utoljára benyújtott, 2010-es költségvetésben. Noha az egekig dicsérik az Orbán-kormány által bevezetett pedagóguséletpálya-modellt, szinte nincs a szakmának olyan szeglete, amelyik a kormány hurráoptimizmusát igazolná. A helyzetet mindig is rózsaszín szemüvegen át szemlélő kormányzattal, illetve az őket kiszolgáló hivatalokkal szemben ott áll a szakma, és a két oldal között évek óta süketek párbeszéde zajlik.

Ráadásul a különböző pedagógusi szakon végzettek jelentős része sosem áll a katedrára – az utóbbi évek adatai szerint száz tanárhallgatóból csak 27 marad tartósan a pályán –, mert egyszerűen nem népszerű a számukra az úgynevezett életpályamodell, illetve egy kezdő pedagógus bére még mindig nem versenyképes. Ezenfelül a 2014-es parlamenti választások után a tanári fizetések emelését már nem kötötték a minimálbérhez, ellenben az adminisztrációs teher egyre csak nőtt. És akkor még nem szóltunk az aktuális Nemzeti alaptantervről, amely nem fog valódi megújulást hozni az oktatási rendszerbe, a társadalmi egyenlőtlenségeken és a tanárok túlzott terheltségén biztosan nem enyhít.

Mint ahogy az az intézkedés sem, amelyet a főváros XV. és XVI. kerületének Klikje (mármint Klebelsberg Központja) rendelt el. Azt „kérték” az iskoláktól, hogy május 9-éig a pedagógusok nevezzék meg, kik lesznek kitűnő tanulók az év végén. Vagyis a tanítókat, tanárokat összekeverték Nostradamusszal, és a tanév zárása előtt valamivel több mint egy hónappal arra kérték őket, jósolják meg, kik az arra érdemesek, hogy elmehessenek cirkuszba jutalomból.

Hogy még hátra vannak az év végi felmérők, az utolsó felelések? Kit érdekel ez ebben az új világban, ahol – akár csak egy közbeszerzésnél – minden előre lejátszott, meghatározott, és a végeredménytől senki, semmilyen körülmények között nem térhet el?

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/23. számában jelent meg, 2019. június 7-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/23. számban? Itt megnézheti!