Az Y generáció felelősségéről

A napokban kezembe akadtak régi kazettáim, amelyekre tinédzserként vettem fel a rádióban futó kedvenc slágereimet. Egy esetben a dal befejezése után még nem kapcsoltam ki a felvételt, így örökül maradhatott teljes egészében egy esti hétórási hírek. A Dió, akkori gyöngyösi rádió híreit vettem fel. Nem egyszerűen időutazás volt végighallgatni, egy másik univerzumba csöppentem. Az első hír „természetesen” az aktuális (Medgyessy-) kormány számára pozitív bejelentésről számolt be. Azonban a második és a negyedik is kritikus volt a kormánnyal szemben. A másodikban a fideszes Kontrát Károly, a negyedikben egy szakszervezet bírálta élesen a hatalmon lévők politikáját.

Ez az egyveleg ma elképzelhetetlen, akkor viszont természetes volt. Nehezen fogom fel, hogyan jutottunk el idáig. Hogy a nyilvánosságunk ennyire korlátozottá és beszűkültté vált. Hatalmas fallal elválasztott karámokba tereltek minket, fogyasztókat a médiatulajdonosok és elsősorban az állam. Átjárás pedig alig-alig. Nagyon kevés az olyan, sokakhoz elérő közélettel foglalkozó médium, amely valódi közbizalomnak örvendene – csak ellenzéki és kormánypárti van. Ma a kormánytól független médiumok döntő többsége csak dehonesztálóan számol be a kormánypárti sikerekről, igaz, a kormány politikusai sem méltatják válaszra őket.

A kormánypártiak sem számolnak be leminősítés nélkül az ellenzékről, de általában inkább be sem számolnak a valóságról. Ehhez képest ebben a 15 évvel ezelőtti vidéki rádióban felhang, minősítő kommentár nélkül adták közre az aktuális napi történéseket a szélrózsa különböző irányaiból. Ez ma elképzelhetetlen! Nem gondoltam volna 2004-ben, hogy már-már idillinek fog számítani az akkori kor a maihoz képest. Ezzel természetesen nem a Medgyessy-kormányt akarom magasztalni, feltehetően 2000-ben is ilyen híradó készülhetett a Dió rádióban, de az tény, hogy ma már nem készülhetne ilyen egy általános vidéki műsorszolgáltatónál.

Ezért van nagyon nagy felelőssége annak a generációnak, amely a rendszerváltás után nőtt fel. Amelyiknek már természetes a szabadság. Mi is tapasztaltuk ugyan a Magyar Köztársaság gyengeségeit, mégis demokráciában szocializálódtunk. A szabadság, a kormánnyal kritikusok érvényesülésének lehetősége, a hatalmi pozíció forgandó volta természetes volt számunkra. Ragaszkodnunk kell ehhez a természetességhez! Nem szabad beleszoknunk, beleszürkülnünk a NER-be. Ahol a hatalom megkérdőjelezhetetlen, ahol az ellenzéknek stratégiai sorskérdésekről esélye sincs vitatkozni, ahol a kormánypárt sem fárasztja szavazóit a propagandán túli beszéddel, ahol igazából megszűnt a politika. És ahol tiszta szó csak nagyon kevesekhez juthat el.

Ma, az ilyen vagy olyan propagandán túli, az önmagunkkal szemben is kritikus sajtó fogyasztása csak kevesek luxusa. A szabadságot újra tömegtermékké kell tenni! Ebben mindannyiunknak, de az én generációmnak kiemelt felelőssége van.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/29. számában jelent meg, 2019. július 19-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/29. számban? Itt megnézheti!