Mindent vissza!

Ami rendben van, az rendben van. Kezdjük egy jó döntés méltatásával! A hír hivatalos stílusban: a köztársasági elnök augusztus 20., nemzeti ünnepünk alkalmával a miniszterelnök előterjesztésére a legmagasabb rangú magyarországi kitüntetést adományozta Roska Botond neurobiológus kutatóorvosnak a Sándor-palotában. A Magyar Szent István-rend ezúttal is méltó helyre került. Roska Botond a Bázeli Molekuláris és Klinikai Szemészeti Intézet igazgatója, a Bázeli Egyetem Orvostudományi Karának professzora, a Friedrich Miescher Orvosi Kutatóintézet neurobiológiai kutatócsoportjának vezetője.

Áder János méltató szavai szerint a kitüntetett kutató nevéhez fűződő látás-visszaállító génterápia korszakalkotó, világraszóló módszer lesz. A neurobiológus – aki egyébként számos rangos nemzetközi díj birtokosa is – azt vallja, hogy olyan vakság, amelyen nem lehet segíteni, nem létezik. Ha tétele a valóságban is igazolást nyer, nem kétséges, hogy a legnagyobbak között emlegeti majd az utókor a nevét. Édesapja, a néhány éve elhunyt Roska Tamás akadémikus, villamosmérnök és informatikus is a tudományos élet megbecsült tagja volt, fia a saját teljesítményével szegődött a nyomába. Ritka szép és felemelő történet.

Nem gondolom, hogy az elismerésnek bármilyen önmagán túlmutató, gesztusértékű üzenete lenne most, az akadémiai kutatóintézetek nagy vihart kavart leválasztása idején tudományos életünk felé. Önmagában van üzenete és értéke: a kiemelkedő, hírnevünket a nagyvilágban öregbítő teljesítménynek van még becsülete; s a legmagasabb díj odaítélésénél megmaradt a józan ítélőképesség az ország vezetőiben. Ettől még lehet borzongani a propagandistáknak vagy a politikai extremizmus bugyraiból előrántott fideszes polgármestereknek kiszórt, a teljesítmény helyett a kínosan buzgó lojalitást díjazó lovagkeresztek miatt, ám az idei ünnep maradandó emléke mégiscsak a Sándor-palotában lezajlott díjátadás lesz. S a politikusok Szent Istvánt és nagy művét olykor erőltetett aktuálpolitikai célzásokkal körülhízelgő szópetárdái még annál is gyorsabban elpukkantak, még annál is kevesebb nyomot hagytak maguk után, mint az esti tűzijáték rakétái.

Egyvalakivel érdemes néhány szó erejéig kivételt tenni: augusztus 20. a közjogi méltóságok közül hagyományosan a mindenkori köztársasági elnök megszólalásának ideje, amelynek apropója a tisztavatás. Áder János a rendszerbontó 1989-es esztendő után harminc évvel egyértelműen sikeresnek ítélte az átalakulást, amikor azt mondta: joggal lehetünk büszkék mindarra, amit akkor elvégeztünk. Ez ellentmondani látszik a fülkeforradalmár miniszterelnök narratívájának: a liberális rendszerváltás tökéletlen művet szült, amelynek hiányosságait, hibáit a Fidesz 2010-es kétharmados győzelme után orvosolták. Az államfő szerint már az 1989-es események nyomán olyan szabad ország születhet, ahol félelem nélkül lehet élni, s ahonnan kitessékelik az idegen, barbár eszméket. Akár tudatosan próbálja Áder János máshova helyezni a hangsúlyokat, mint Orbán Viktor, akár nem, nincs különösebb jelentősége: államfői tevékenységének hétköznapjai szervesen illeszkednek a miniszterelnök rendszeréhez.

Augusztus 20-a a magyar államiság ünnepe, így hát a hatalom ilyenkor különösen igyekszik annak a legszebb arcát mutatni. A fél Budapestre frászt hozó Gripenek bemutatója például azt az illúziót volt hivatott kelteni, hogy létezik ütőképes magyar haderő. Az itt-ott kozmetikázott statisztikák, az ünnepi szónoklatok és a mindennapi győzelmi jelentések pedig azt, hogy a magyar állam polgárainak erős támasza. Felülről, messziről, a tűzijáték fényeiben úgy is látszik, mintha nagyjából minden rendben volna. Holott… Itt és most elég arra utalnunk, hogy államszervező királyunk ünnepének másnapján írta meg az Index: titokban létszámstopot rendeltek el a közigazgatásban.

Keretezzük inkább egy jó hírrel a cikket! Lélekemelő eseményről szerzett tudomást az ünnepre készülődő ország: a miniszterelnök vejének cége 34 millió forintot adományozott a Semmelweis Egyetem gyermekklinikájának, az összegből az intézmény egy életmentő műtüdő-berendezést vásárolt.

Tény, hogy a neoliberális Orbán-kormány többek között a humán szférából, így az egészségügyből kivont források segítségével őrzi az államháztartás egyensúlyát, teremti elő az egykulcsos adó és a multiknak nyújtott nagyvonalú kedvezmények és támogatások miatt kieső bevétel fedezetét. Eközben irányított közbeszerzésekkel, a piaci viszonyok torzításával felfoghatatlan mértékű vagyont juttat a politikai alapon kiválasztottaknak, beleértve a kormányfő legszűkebb környezetét is. Az egykor Tiborcz István érdekeltségébe tartozó, közvilágítással foglalkozó cég számláját még az unió helyett is rendezte a kormány a magyarok pénzéből. Van mit törleszteniük tehát Orbán Viktor oligarcháinak, és akad bőven hely, ahonnan az említett okokból hiányzik a pénz. Kezdő lépésnek nem rossz a miniszterelnök vejének gesztusa. De ennyivel nem érheti be Szent István szuverén, szabad és büszke népe. Mindent vissza!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/34. számában jelent meg, 2019. augusztus 23-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/34. számban? Itt megnézheti!