A valóságtagadás mint politikai tett

A közvélemény elképesztő lelkesedéssel visszhangozza a huszadik század nagy politikai és marketingigazságait. „Ne emeld meg az ellenfeledet azzal, hogy vitába szállsz vele! Ne ülj egy asztalhoz vállalhatatlan alakokkal, mert összetéveszthetővé válsz velük!” Ezekkel a megmondásokkal szembesülök úton-útfélen Berki Krisztián kapcsán. Mindenki ismerni véli a csodafegyvert. „Nem szabad foglalkozni vele, és akkor felsül. Csak azért küldte Rogán, hogy ráharapj.”

Ha nem foglalkozom valamivel, ha negligálom, ha meg sem próbálom értelmezni, akkor az nincs is? Ez a tézis talán még működött harminc éve, amikor a nyilvánosság és a tájékoztatás monopóliuma újságok, tévék és rádiók kontrollja alatt állt. Még hányszor kell, hogy a valóság az értelmiségre rúgja az ajtót brexit, Trump vagy Magyar Gárda képében, hogy mindenki megértse: ez már nem így működik? A közösségi média előretörése, a hagyományos sajtó és politika elképesztő mértékű hitelvesztése mindent megváltoztatott.

A politikai kampányok többé már nem értelmiségi villásreggeliken és sajtóbeszélgetéseken, hanem óriásplakátokon és bulvárfelületeken dőlnek el. Habony Árpád és Rogán Antal már rég tudja ezt, és e tudással mindig is ronggyá fogja verni a balliberális kurzus pártjait, amelyek még mindig a kilencvenes években bevált kommunikációs eszközöket, az aláírásgyűjtő tiltakozást, a nyilvános ruhaszaggatást, a szalonból való kiközösítést tekintik csodafegyvernek. Vereségre ítélik magukat, amíg Medgyessyből és Gyurcsányból, irreális ígéretekből és hisztérikus gátlástalanságból gyúrják össze politikai termékeiket. Ez már nem működik – és egyre kevésbé fog.

Berki Krisztián tényleg nem tényező? Van háromszázezer követője az Instagramon, és kétszáznyolcvanezer a Facebookon. A teljes kormányzati bulvár mögötte áll, indulásának bejelentésekor egyaránt jelen volt az ATV és a TV2, amelyek folyamatos szereplési lehetőséget biztosítanak neki. Ismertsége nagyobb, mint a politikusok zömének, és saját valóságshow-ja van. Tudatosan nem reagáltam heteken át a jelenségre, mert érdekelt, hová fut majd ki. Tényleg elindítják? Vagy csak arra szolgál, hogy még a kampány előtt összeberkizze és összebulvározza a kampányomat? Az ellenzéki sajtó is hallgatott. Hisz Berki Krisztián maga a bulvár, ők pedig bizonyos szint fölött nem süllyednek bizonyos szint alá.

Látva ezt a Fidesz, rátett még egy lapáttal: megjelent a „Budapest nem cirkusz!” óriásplakátkampány. Az akkor még indulni látszó Thürmer Gyula, akinek végül nem lett elég érvényes ajánlása, érdekes módon nem szerepelt a plakátokon. Tehát a Fidelitas vagy tudta, hogy nem lesznek meg Thürmer ajánlásai, vagy úgy gondolják, hogy ő nem bohóc, és alkalmas főpolgármesternek. Miután leadtam az induláshoz szükséges ajánlásaimat, Berki Krisztián is megjelent tízezer ajánlással, és hivatalosan is jelölt lett. És még mindig mindenki azzal traktált, hogy nehogy kimondjam Berki nevét. Ne emeljem meg, mert pont ez a céljuk!

Ezzel szemben én úgy gondolom, hogy Rogán Antal épp erre számít. Hogy itt van egy pusztító politikai és kulturális precedens, itt bűzlik fel egy választási csalás, az ellenzék pedig nem mer mozdulni, mert erre nincs sikerreceptjük a kilencvenes évekből. Rettegnek, hogy összeberkiződnek, ezért nem szállnak szembe a mémmel, amelyet rájuk küldött a Fidesz. Rettegnek, hogy sáros lesz a cipőjük, ezért hagyják, hogy a kormányzati propagandagépezet teljes fordulatszámon sározza össze őket tetőtől talpig. Az ellenzék tehetetlen, mert az elsődleges narratívájuk Berki Krisztián indításáig az volt, hogy a Fidesz kamujelöltje én vagyok. Most ezt a hazugságot kellene felülvizsgálniuk, vagy ebbe kellene Berki Krisztián kamujelöltségét beilleszteniük – erre azonban jól láthatóan képtelenek. Tehetetlenek, mert elhiszik, hogy a semmittevés teljesítmény. Ezért is álltak politikusnak.

Nem volt választásom. Mondtam volna azt a kampányomban dolgozó embereknek, hogy ne tegyenek feljelentést a csalástól bűzlő ajánlások miatt? Mondtam volna azt, hogy ne álljanak ki a választás tisztaságáért, mert arról majd a sajtó úgy számol be, hogy én feljelentettem Berkit, miközben soha életemben nem jelentettem fel senkit? Berki Krisztián aztán mondvacsinált indokkal feljelentett engem, és már indult is a gúnyolódás, amely szerint cicaharc, cirkusz és celebvillongás zajlik. Nekem nincs más célom, mint az egyenes úton járni. Nem viselkedhetek úgy, mintha minden rendben volna, mintha nem érte volna újabb alattomos kormányzati támadás a demokratikus diskurzust, csak mert a marketingszakma szerint ez nem kifizetődő. Akár egyedül is készen állok a harcra Rogán Antal, Hajdú Péter és Kárász Róbert merényletével szemben, mert az egyetlen esélyem visszaégetni rájuk azt a szörnyszülöttet, amelyet marketingvegykonyháikban a közélet mérgezésére teremtettek.

A Magyar Hangban megjelent véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/39. számában jelent meg, 2019. szeptember 27-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/39. számban? Itt megnézheti!