Magánbűnök, közerkölcsök

Borkai Zsolt a Fidesz–KDNP jelöltjeként indult a polgármesteri választáson. Amikor kiderült, hogy szexorgiában vett részt az Adrián, egy luxusjachton, a botrány tetőpontján Orbán Viktor, a Fidesz elnöke azt mondta, hogy vasárnap a győri emberek döntenek Borkairól, ő pedig majd hétfőn mondja el a véleményét.

Az önkormányzati választás másnapján Borkait egyeztetésre rendelték pártja központjába. Borkai hétfőn stílusosan egy magángéppel a fővárosba érkezett, legalábbis az általa gyakran használt gép éppen ekkor Győrből Budapestre repült. A győri polgármester és a fi deszes vezetők megbeszélésén az a döntés született, hogy kilép a pártból. Kedden a sajtó képviselőinek beszédet mondott, bejelentette, amit már mindenki tudott: kilépett a Fideszből, polgármesteri posztját viszont megtartja, mert úgy gondolja, hogy csupán „megbotlott”. Kérdezni nem lehetett tőle semmit. Pedig jó lett volna megtudni, tervezik-e türelmi zóna kijelölését Győr városában, mert úgy tűnik, lenne rá igény.

Orbánék azt hiszik, ezzel megoldódott a Borkai-ügy. A győri emberekre mutogatnak: ők döntöttek Borkai mellett, nekik így is megfelel polgármesternek, így, erkölcsileg megpörkölődve. Az sem zavarja őket, hogy Borkai a Fidesz–KDNP támogatásával fogja irányítani a Rába-parti várost.

A győriek most teljes joggal érezhetik, hogy átverték őket. Hiszen arról volt szó, hogy azért kell Borkaira szavazniuk, nehogy ellenzéki kézre jusson Győr, azért kell befogott orral behúzni az X-et az erkölcsileg lenullázódott jobboldali polgármesterjelöltre, mert úgyis le fog mondani, új választást tartanak, amelyen jó lelkiismerettel szavazhatnak majd egy vállalható fideszes jelöltre.

A Borkai-ügy immár nem csupán a jachton történtek miatt kínos, még csak nem is a botrány kapcsán a korábbi korrupciógyanús ügyek összegereblyézése miatt. Persze így, együtt látva az elmúlt évek – Borkait érintő – kínos históriáit, a polgármester családtagjainak gyanús gazdagodását, joggal merül fel a kérdés: vajon mivel múlatja az időt a bűnüldözésre fenntartott hatalmas államapparátus? Mert ha ennyire nem szúr szemet a nyilvánvaló gyanú, ha ennyire nem üldözik az egyes pártvazallusokhoz kapcsolódó korrupciót, akkor az állampolgárnak előbb utóbb az lesz az érzése, hogy tényleg fejétől bűzlik a hal…

A győzelemre esélyes főpolgármester-jelölt Tarlós István, aki a kampány finisében nem kerülte ki a kérdést, és egyenesen kimondta, hogy Borkainak le kell mondania, végül elveszítette a választást. A Borkai-ügybe – és annak Fidesz általi kezelésébe – nem Borkai, hanem a főpolgármester és több kerületi fideszes polgármester bukott bele.

Úgy tűnik, a polgári oldal értelmiségének elege lett Orbánékból. Abból, hogy hol krumpliért, rezsiutalványért akar szavazatokat szerezni, hol primitív kampányüzenetekkel, félelmet keltve vagy gyűlöletet gerjesztve akar az érzelmekre hatni. Az értelmiség tisztában van a keresztény szabadság jelentésével, és tudja jól, mit jelent az illiberális demokrácia, és hogy az miben különbözik a klasszikus liberális demokráciától.

Akik most elfordultak Orbánéktól, szeretik a szabadságot, azon belül a sajtó szabadságát is, ugyanakkor utálják a propagandát, mert bevésődött a pártállami időkből a rá adott reakcióval, az undorral együtt. Akik új, támogatható politikai formációt próbálnak keresni maguknak, nem nézik jó szemmel, amit Orbánék a külpolitikában művelnek. Felháborítja őket, ha a magyar külügyminiszter megvétóz egy háborút megelőzni akaró, Törökországot figyelmeztető uniós nyilatkozatot. Szégyenként élik meg, hogy a magyar miniszterelnök szemmel láthatóan szívélyes barátságot ápol azzal az Erdogannal, aki a török hadsereggel éppen háborús bűncselekményeket hajtat végre Szíria területén.

Európa civilizált államai elítélik azt, amit a török hadsereg művel a kurdok ellenőrzése alatt álló szíriai területeken. A világ humanista jobbik része megdöbbenve áll a borzalom előtt, hogy már megint civil emberek, gyermekek, öregek, anyák esnek áldozatul a fegyveres harcoknak.

Miközben a magyarok még fel sem ocsúdtak a sokkból, hogy Borkai polgármester maradhat, Orbán Viktor éppen a Türk Tanácsban udvarol Nazarbajevnek, persze csak miután jó sok közös kép készült róla meg a véres kezű Erdoganról. A kazahok elbaszijának (nemzetvezetőjének) azt mondta: „Sok magyarban van kipcsak vér. Ezeknek van önkormányzatuk. És Nazarbajev elnök úr a mindenkori elnöke a magyar kipcsak törzseknek is.” Nos, nem tudom, mennyi kipcsak vér csörgedezik ereimben, de még ha „tiszta fajú” kipcsak vagyok is, amolyan déli típus, rokonság ide vagy oda, nekem biztos, hogy nem törzsfőnököm a kazahok virtigli kommunista elbaszija.

Mert ifjúkoromban se a KISZ-ben, hanem inkább a Dialógus Békemozgalomban kerestem és találtam barátokat…

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/42. számában jelent meg október 18-án!

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/42. számban? Itt megnézheti!