Csak az az A4-es papírlap és az műanyagtábla ne lenne rajta a fotón. És akkor nem beszélne róla a kutya se. Mert hát mi lenne érdekes abban, hogy két, történetesen vallásos politikus elmegy egy kicsi falu református templomába és beül egy vasárnapi Istentiszteletre? A világon semmi. Kikerülne a kép a Facebookra, aztán lájkolnák páran és ennyi.
De hát ott van az az odaragasztott papírlap, rajta pedig három betű: VIP, amiről nekem először is Biszku Béla jutott az eszembe. Az 1956-os szabadságharc véreskezű megtorlója ugyanis azt a kérdezi a Bűn és Büntetlenség című dokumentumfilmben, hogy az ő szülőfalujában, a márokpapi templomban változott-e bármi is az évek során. – Most is úgy van, mint régen? Hogy a gazdagoknak bérelt helye van? – kérdezi a vérzivataros huszadik században bigott kommunistává lett egykori ministránsgyerek.
Ki tudja, talán ez a mozzanat is szerepet játszott abban, hogy Biszkuból az lett, ami; talán ez a motívum is forralta benne annyira a proletárdühöt, hogy még akkor is elhitte, hogy az imperialisták ellen harcol, amikor a kádári államapparátus egyik VIP-jaként fényűző luxusban élt a Rózsadombon.
Hoppál Péter egyetért a budapestiek táposozásával | Magyar Hang
A fővárosi szavazókat táposozó bejegyzést tett közzé az erdélyi Nethuszár szerkesztője, Felcser V. Örs, miután Karácsony Gergelyt választották meg főpolgármesternek. A gonzóblognak nevezett oldalán már vasárnap megjelent egy cikk, benne a „Klaus Johannis magyar kiadása” minősítéssel.
Nem tudjuk, hogy Hoppál Péter kormánypárti országgyűlési képviselőben és Őri Lászlóban, a Baranya megyei közgyűlés fideszes elnökében mi forralódott, amikor beültek egy református templom VIP-feliratú padsorába. De az biztos, hogy nem a nyakas kálvinisták közmondásos puritanizmusa, az ugyanis nehezen egyeztethető össze a VIP fogalmával. Ilyen szeparék inkább Ibizán vannak, meg egy-két, az Adrián ringatózó jachton talán, de szerencsére van is a Fidesz-KDNP holdudvarában olyan személy, aki erről zavarba ejtő részletességgel tudna beszámolni a régi vágású kereszténydemokrata államférfiaknak. Kitudja, talán már sor is került egy ilyen eszmecserére.
Ott van aztán az a nagyobbacska tábla is. Nem tudni, ki helyezte oda a politikusok elé, de az biztos, hogy fogalma sem volt róla az illetőnek, hogy Jézus mit tett akkor, mikor észrevette a templomban a kufárokat. Vagy ha igen, akkor annál nagyobb a baj. Ugyanis ez a tábla így, ebben a formában, ezen a képen nem azt üzeni, hogy végre megújult egy bajban lévő térségben két település temploma. Ez a hirdetés ott, abban a térben azt üzeni a lelkipásztornak, hogy tudod ugye, minek kell elhangoznia a szószékről? (És minek nem.)
Tudod, ugye azt is, hogy kinek köszönheted ezt a pénzt? Üzen persze a lokális nagyurak elé helyezett tábla híveknek is, mégpedig azt, hogy bizony a Jóisten nem lehet ellenzékben. Hogy aki a Teremtőben hisz, annak bennünk is hinnie kell. És ez a csomag bizony megbonthatatlan, így aki kételkedni merészel, az rögtön Júdássá lesz. Árulóvá, akivel szemben nincs kegyelem.
Lelki dimenzióba került itt az a fenyegetés, amit miniszterek és közjogi méltóságok is nyíltan gyakoroltak a legutóbbi helyhatósági választások során. Jelesül, hogy nem kap majd a településük pénzt, ha ellenzéki polgármestert választanak maguknak.
(Aprócska kitérő: mint sok mindent, ezt is a balliberális időszakból tanulták a Nemzeti Együttműködés Rendszerének működtetői. Csak hát míg korábban a fideszesek elemi felháborodása kísérte Lamperth Mónika jóval visszafogottabb ilyen témájú kijelentését, addig ma csak sunyi lapítást láthatunk az úgynevezett polgári oldalon annak kapcsán, hogy a Fidesznek lassan már az összes politikusa vadabbul fenyegetőzik, mint Gyurcsány Ferenc egykori belügyminisztere.)
Ott van még egy kifejezés a táblán a forrás összege és a helyiségnevek mellett, ami nem hagy nyugodni. „Településkép javítása”. Igen, persze, csak erre lehetett pályázni az uborkagörbületre és az öreg kontinenst népességcserére kényszerítő Brüsszelben. Ezt már ismerjük. Ezzel csak az a baj, hogy ha viszont valaki felhozza a magyar vidéket sújtó bajokat, akkor kormánypárti oldalról pont a sokat szidott Brüsszeli térkövek segítségével „épülő-szépülő” Patyomkin-megoldásokat hozzák fel, mint a Nagy Vidékfejlesztési Sikereket. Csak hogy helyben maradjunk: egy éve jártunk Csányoszrón. Az egyébként csodaszépre felújított óvoda vezetője a munkaerőhiányon túl arról beszélt, hogy egyre kevesebb a gyerek és mivel sokuknak ez egyik szülője külföldön dolgozik, így szinte csonka családban nőnek fel. Mindezt az egyre jobban teljesítő Magyarországon, persze.
Érdemes lenne odafigyelni ezekre a srácokra és tenni értük. Mert a végén még ők is azt hiszik, mint Biszku Béla. Hogy a „templom VIP-je” az a gazdagok bérelt helye. Azt pedig már láttuk, hogy hova vezethet mindez.
