Miért jött Putyin?

Vlagyimir Putyin lassan már el is felejti, hogy Budapesten járt, a magyar sajtó azonban még mindig azt találgatja, hogy miért is jött. Nem kis részben amiatt, mert a viszony nem eléggé átlátható. De próbáljuk meg akkor az információs morzsákat összekaparva kideríteni, hogy mi is lehetett a látogatás középpontjában. Kezdjük talán azzal, hogy mi nem. Nem hiszem például, hogy az orosz elnök azért jött volna, hogy a közel-keleti keresztény közösségek védelméről tárgyaljon magyar vendéglátójával. Már csak azért sem, mert Moszkva számára ez kényes téma, hiszen Szíriában messze nem csak a keresztény közösségekkel van dolga. Így ezt a csoportot kiemelni részéről taktikai hiba lenne. Putyin is inkább a meghívó félnek tett gesztust azzal, hogy végül találkozott e közösség képviselőivel.

Nem gondolom azt sem, hogy az aláírt nyolc megállapodás olyan súlyú lenne, amely egy utat megmagyaráz. Inkább arról van szó, hogy egy munkalátogatást illik ilyen tartalommal is megtölteni. Már csak azért is, mert a kiváló politikai kapcsolatokat azért tárgyiasítani is kellene. A régiók együttműködése, a humán kapcsolatok erősítése vagy éppen a kereskedelmi forgalom növelésével. Örvendetes, hogy tavaly először növekedett a forgalom, ráadásul 30 százalékkal, ám a 6,5–7 milliárd dolláros érték még jócskán elmarad a lehetőségektől. Ez a helyzet azonban nem változhat addig, amíg nincs nagyon mit eladnunk. A vetőmagexport vagy a gyógyszeripar inkább csak olyan kivétel, amely az általános trend gyengeségét kiemeli.

Volt ugyanakkor mit beszélni az energetikáról, amely a kétoldalú kapcsolatok gerince. A Török Áramlat megvalósulása közös érdek, ám e téren legfeljebb a szándékot kellett megerősíteni. Van mit egyeztetni a lejáró gázszerződésről is, ám ezt is, mint annyi más kérdést, inkább a delegációval utazó Gazprom vagy olajipari cégek vezetői tárgyalták le. Jelenleg 6,4 milliárd köbméternyi gázt tároztak be, ami azt jelenti, hogy még el sem kezdődött az idei tél, de már a jövő év téli szezonjának ellátásáról tudunk tárgyalni. Mint Szijjártó Péter elmondta, megállapodás született arról is, hogy jövő áprilistól indulnak újra a szállítások, Ausztria irányából pedig 2 milliárd köbméternyi gázt veszünk a Gazpromtól ugyanúgy, mint tettük azt idén is. Ezenfelül pedig még 3 milliárd köbméternyi gáz jövő évi megvásárlásáról kezdődtek tárgyalások.

Ami e látogatás konkrét hozadéka, hogy Moszkva jelentős logisztikai szerepet szán Magyarországnak Európa folyamatos és egyenletes gáz- és olajellátásában. Kihasználhatjuk a tározókat, ám még így sem leszünk olyan fontos energetikai elosztóközpont, mint Ausztria. És elmondható, az osztrákok sokkal többet kihoznak az orosz kapcsolatból, mint Magyarország. Tanuljunk tőlük!

S persze folyamatosan beszélni kell, akár a legfelső szinten is a kapcsolatrendszer központi eleméről, a paksi bővítésről. Már csak azért is, mert a több mint kétéves csúszásnak anyagi vonzata is van, és ezt a terhet természetes módon egyik fél sem szívesen viselné. Erről már tavasszal tárgyalt Varga Mihály Moszkvában, a részletek azonban nem ismertek. Amit tudunk, az az, hogy a paksi beruházás műszaki tervét október elején elfogadták, a következő feladat az építkezés szempontjából legfontosabb dokumentum, a létesítési engedélykérelem elkészítése és benyújtása jövő év június 30-áig az Országos Atomenergia Hivatalhoz. Erről beszélt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is a Roszatom igazgatójával, Alekszej Lihacsovval folytatott tárgyalása után.

E nagy tételek mellett aztán vannak olyan „lepattanó” lehetőségek, mint az 1300 vasúti kocsi gyártása és leszállítása Egyiptomnak, amely üzletet egy magyar–orosz konzorcium nyert el. Ha ez megvalósul, a belföldi vasúti járműgyártás történetében rekordértékű, több mint 1 milliárd dolláros megbízás teljesül.

Mi maradt még Putyinnnak és Orbánnak? Téma akad bőven, méghozzá mindenekelőtt a globális kérdésekhez, az átalakuló világrendhez kapcsolódóan. Ilyen legfőképp Moszkva és az Európai Unió kapcsolatának alakulása, amely a szankciók révén Magyarországot is érinti. Ennek kapcsán meg kell említeni, hogy korántsem csupán Orbán tárgyal manapság Putyinnal, és a kereskedelem más relációkban messze jobban alakul, mint a magyar–orosz viszonylatban. Oroszország 10 legnagyobb kereskedelmi partnerének többsége EU- vagy NATO-tag, és 2017-hez képest például a holland–orosz kereskedelmi forgalom 23 százalékkal, a francia–orosz 40 százalékkal, a német–orosz 56 százalékkal bővült. De nem lehetett közömbös a magyar kormányfő számára az orosz elnök helyzetképe az ukrajnai és a szíriai konfliktus alakulásáról sem.

Mindehhez persze aligha kell évente találkozni, de ha a két vezető ilyen szívesen beszélget egymással, akkor ezt a gyakorlatot végül is kár lenne feladni éppen akkor, amikor már a fél világ Putyin kegyeit keresi. Amin viszont változtatni kellene, az egyértelműen az átláthatóság hiánya.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/45. számában jelent meg november 8-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/45. számban? Itt megnézheti!