Az utóbbi időben gyakran megakadt a szemünk a sajtóban repkedő neoliberalizmus kifejezésen, amivel a baloldal úgy rémisztget, mint a Fidesz Sorossal. Pont annyira populista, pont annyi a valóságtartalma. Összemosni a jelenlegi korrupt rendszert a piacpártisággal pedig kifejezetten káros.
A kleptokráciában és a kapitalizmusban ugyanis csak a kezdőbetű közös. Az, hogy a kormány kegyeltjei különleges privilégiumokkal bírnak, hogy enyhén szólva is kétes módon jutnak hozzá közbeszerzésen keresztül az adófizetők kemény munkával megkeresett pénzéhez, maximum szabad rablás, de nem szabad piac.
Mielőtt a neoliberalizmus a baloldali populisták szitokszava lett, a kapitalizmust jelentette, tehát egy olyan rendszert, ahol az állam a lehető legkevésbé szól bele a piaci folyamatok alakulásába. Úgy tűnik azonban, hogy mára a szó eredeti jelentése teljesen elkorcsosult, és mögötte csak annyi tartalom van, amit baloldali publicisták láttatni akarnak.
Tél van, hideg, és közeleg a karácsony. Baloldali kollégáink a neoliberalizmusról cikkeznek. Ülnek a meleg lakásukban, ujjaik villámgyorsan táncolnak végig laptopjuk billentyűzetén, tekintetük végigszökell a böngészőn megnyitott ablakok tömkelegén, s megakad a mellettük álló nasistálon.
Úgy tűnik, nincs is olyan nagy különbség szélsőjobboldali és szélsőbaloldali publicisták között. Mi az, ami miatt megengedhetjük magunknak, hogy a téli hideg ellenére is kényelemben írjunk cikkeket, hogy azon töprengjünk, mit veszünk szeretteinknek karácsonyra?
Először az történt, hogy a kora reneszánsz alatt, a kevésbé kényelmes szobájukban ülő gondolkodók megalkották a kettős könyvelés rendszerét, ami megtörte a profittermelés évszázados erkölcsi tabuját, és elhintette a gazdasági fejlődés magvát. Az ipari forradalom technológiai fejlődésének hála pedig eddig sosem tapasztalt fejlődés vette kezdetét. Azóta az emberek egyre békésebben, egyre nagyobb jólétben, egyre tovább élnek. A piacgazdaság által megtermelt anyagi többlet elég biztonságot nyújt, hogy rövid távon csökkentse az állam a piac szabadságát, és ki lehessen próbálni egy szocialista rendszert vagy akár egy kleptokráciát. Azonban mindkettő végét az fogja jelenteni, hogy elfogy mások pénze.
Ahhoz azonban, hogy csak később legyenek teljesen kivéreztetve az adófizetők, az államnak bizonyos intézkedésekkel segítenie kell a gazdaságot. Például, hogy többet lehessen lopni, szükség van bizonyos intézkedésre, amelyek látszólag lehetnek szabadpiaciak is. Ilyen például a EU-ban rekord alacsonynak számító 9 százalékos társasági adó, amely piacpárti szemmel üdvözlendő lenne, ha nem társulna hozzá rekord magas, 27 százalékos áfa, valamint járulékok tömkelege. Sajnos a legtöbb, piaci szemmel látszólag pozitív intézkedésre jut egy hasonlóan negatív példa is.
Mindez azt eredményezi, hogy a Világbank Doing Business 2020 indexe szerint hazánkban rosszabb vállalkozni, mint a térség legtöbb országában. Az, hogy az állam néhány cégnek extra kedvezményeket biztosít (s amit előszeretettel szintén neoliberális politikának csúfol némely „szakember”), bár itt tartja az adott munkahelyteremtő vállalatokat, de mivel a kedvezmény nincs biztosítva minden vállalkozás, akár kicsi, akár nagy számára, nem szabadpiaci. Ugyanis egy piacpárti gazdaságban a jogi háttér biztosítja, hogy az állam nem kivételezik a kegyeltjeivel. Ez Magyarországról nem mondható el.
Amennyiben a baloldal azt állítja, hogy a jelenlegi kormány szabadpiaci, akkor az következik logikusan, hogy Mészáros Lőrinc önerőből lett a világ egyik legjobban vagyonosodó embere. Ilyen szélsőséges téveszmékkel szerencsére nem találkoztunk. Viszont ha elfogadjuk, hogy Mészáros Lőrinc a korrupció és a kormány támogatásával gyarapította vagyonát, azt is be kell látnunk, hogy mivel a szabadpiac lényege, hogy az emberek állami beavatkozás nélkül, önerőből kereshessenek egyre többet, egy olyan rendszer, ahol az állam saját csókosait segíti, nem lehet kapitalista, csak kleptokrata.
Attól még, hogy a kormánynak elvétve vannak piacpárti kezdeményezései, nem lesz szabadpiaci hazánk gazdaságpolitikája. Valamint: attól még, hogy baloldali publicisták nem értenek egyet valamivel, azt még nem kellene neoliberalizmusnak bélyegezni. Lehet, sőt kell is a szabadpiacról vitatkozni. De az érdemi vita előtt tegyük tisztába a fogalmakat, és hogy ki mit ért alattuk. Mert vagy nevezzük a szabadpiaci gazdaságpolitikát neoliberalizmusnak, vagy definiáljuk így a korrupt, kleptokrata csókos rendszert! A kettő együtt nem megy, és a szó csak egy populista szlogen marad.
A vitaindító cikk szerzői: Kész Zoltán – volt független parlamenti képviselő, a Szabad Piac Alapítvány tiszteletbeli elnöke; Hajba Máté – a Szabad Piac Alapítvány igazgatója.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/51-52. számában jelent meg december 20-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/51-52. számban? Itt megnézheti!
