Alighogy magunk mögött hagytuk az óévet, és átléptük az újév küszöbét, Gyurcsány Ferenc megadta 2020-hoz az ellenzéki politika alaphangját. Míg a többi ellenzéki párt és a legtöbb pártpolitikus inkább az év eleji szélcsendet preferálta volna, a Demokratikus Koalíció elnöke szelet vetett azzal, hogy a közösségi oldalán évindító posztjában azt írta: világos alternatíva kell, egy közös miniszterelnök-jelölt, egy közös lista, mindenhol csak egy egyéni ellenzéki jelölt. „Egy az egy ellen. Így lehet győzni.” – Gyurcsány Ferenc szerint az ellenzéknek 2021 őszére készen kell állnia: önálló ellenzéki pártok közös nagy választási szövetségeként.
Reagálás először nem a pártoktól, hanem egy volt pártpolitikustól, a Jobbik exelnökétől, Vona Gábortól érkezett, aki vloggerként – talán először – fogalmazott meg ilyen határozott és éles politikai választ. Szerinte Gyurcsány javaslata „egyszerre erkölcstelen, rossz és veszélyes”, ugyanis a közös lista és a közös miniszterelnök-jelölt valójában nem a kormányváltást segíti, a DK-nak pedig csak a saját hatalmi céljai miatt fontos.
Vona emlékeztetett rá, hogy jelenleg a DK a legerősebb ellenzéki párt, ami azt jelentheti, hogy párt „adná a miniszterelnököt (valószínűleg Dobrev Klárát), és ezzel Gyurcsány Ferenc surranópályán visszakerülne az ország élére.” A koordinált jelöltállítást támogatja, de legalább két listát preferálna: „egyéniben döntünk a kormányváltásról, listán döntünk az új kormányról.”
A DK elnöke nem először állt elő az ellenzéket minden szempontból egy akolba terelő javaslatával, mint ahogy nem új keletű vita az sem, hogy az ellenzék milyen formában álljon fel a Fidesz-KDNP-vel szemben 2022-ben. A magyar ellenzék számára 2019 az együttműködés éve volt. Az önkormányzati választásokon a kormányoldalnak komoly fejtörést okozó sikereket értek el az ellenzéki pártok, de 2020-ban versenyezniük is kell egymással, hogy a 2022-es választásra jobb pozíciókat vívjanak ki maguknak.
Hogyan tovább, összefogás? | Magyar Hang
Fekete-Győr András szerint sok párt van, kevesebbre lenne szükség. Az MSZP pártigazgatója úgy véli, nyilván lesznek viták és konfliktusok.
Az világosnak tűnik, hogy a koordinált jelöltállítás, az egy az egy ellen felállás a választókerületekben, mindegyik ellenzéki szereplő közös minimuma. A vita tehát nem erről szól, hanem a közös listáról és a közös miniszterelnök-jelöltről. Utóbbi személyi kérdés is, mert elképzelhető, hogy egy olyan közös miniszterelnök-jelölt legyen, aki pártok felett áll, de elfogadható minden ellenzéki párt választói számára.
A DK vélhetően azért szeretne közös miniszterelnök-jelöltet, mert a százalékban mért támogatottságuk erre alapot képez(het). Ez egyébként nincs kőbe vésve, de az ellenzéki egyezkedések, viták során annak lehet erősebb érdekérvényesítő szerepe, akinek nagyobb a szavazói bázisa.
Bár az önkormányzati választást alapvetően sikerként könyvelhette el az ellenzék, de azért ott sem volt minden választónak mindegy, hogy milyen jelöltre szavaz. Az ellenzéki együttműködést az önkormányzati választásokat megelőző tárgyalásokon is az erőfölény dominálta. 2022-ben a koordinált jelöltállításnál sem lesz ez másképp. Az erősebb pártoknak nagyobb esélyük lesz arra, hogy a saját politikusukat fogadtassák el a többi szereplővel közös ellenzéki jelöltként (nem valószínű, hogy minden választókerületben sikerül előválasztást megszervezni, noha az erőviszonyok egy ilyen forgatókönyv esetén is döntőnek bizonyulhatnak). A DK-nak, a Momentumnak, a Jobbiknak, az MSZP-nek, az LMP-nek és a Párbeszédnek is az az érdeke, hogy minél több jelöltje, majd később parlamenti képviselője legyen.
Az együttműködés alap, a generációváltás szükségszerű | Magyar Hang
Az óbaloldal köpenye alól ugyanazok a szereplők bukkannak fel, akik az el nem számoltatott balliberális kormányzat alkotóelemei voltak.
Ha a generációváltásban érdekelt pártok az óbaloldali pártok fölé akarnak kerekedni, akkor az ellenzékiségen túl önálló, a többi párttól megkülönböztethető, értékorientált arculatra is szükségük lesz.
Nem csupán a jelöltek kérdésében fontos, hogy melyik párt hol áll a rangsorban, az erőviszonyok befolyásolhatják azt is, hogy az ellenzéknek hány listája, hány miniszterelnök-jelöltje (és ki legyen az), illetve milyen programja legyen. Az ellenzéki együttműködésen belüli vita és verseny szempontjából semmiképpen sem lesz megspórolható év 2020.
