Hogy mennyire fontos a vidék Magyarországa, vagy Magyarország vidéke, az leginkább csak négyévente, egy-egy parlamenti választást követően lesz országos témává. Most azonban, hogy az önkormányzati voksoláson több meglepetés született, s az ellenzék nem csak Budapesten volt sikeres, a politikai kommunikációban a – nevezzük most már összevontan így – vidék felértékelődött.
Itt mutatkozik meg a Fidesz által összekalapált médiakonglomerátum, a Kesma ereje. Vagy más nézőpontból: a gyöngesége.
Jómagam még néhány éve is, amikor azt kerestem, hova, melyik régióba, településre kellene utazni a témáért, első körben a megyei hírportálokat böngésztem végig, és ritka volt az olyan alkalom, amikor nem találtam kifejezetten érdekes írásokat: rengeteg riport, a hétköznapok jóságairól, nyűgeiről szóló tudósítás, aprónak tűnő, mégis jelentős esemény, elcsépelten azt mondanám, a bőség zavara volt a felhozatal.
A böngészős kört már nem kell lefutni, mivel időközben elkészült a Kesma hírgyűjtő oldala. Ránéztem a regionális hírcsoportra, a baleset, tűzeset, és bűnügyeket, meg a sporthíreket hagyjuk, a közéletre voltam kíváncsi.
Nos, átadták, át fogják adni, megnyerték a pályázatot, meg fogják nyerni a pályázatot, felújítják, felújították, szintén átadták, meg kedves kis pozitív történetek óvodákból, iskolákból, ilyen verseny, olyan vetélkedő, szép eredmények, néhány portré tényleg szimpatikus emberekkel.
Aztán van a negatív csoport, ami arról szól, hogy az ellenzékivé lett településeken nem nyertek pályázatot, nem is fognak, sőt, a korábban a kormánypárti vezetés által megszerzett támogatást is elpackázták, és nem adták át, nem is fogják átadni, illetve nem értenek hozzá, egymással civakodnak, és minden csupa közéleti botrány.
Amit egyáltalán nem lelni, hogy a vidéki polgárokkal amúgy mi történik a hétköznapokban. Hogy mik a gondok, és miként lehetne azokat orvosolni. Nincs szó a szegénységről, az elvándorlásról, vagy épp a bevándorlásról (akadnak települések, ahol a belső migráció okoz gondot). Az egészségügy csak a felújítási-átadási dimenzióban jelenik meg, az oktatás még úgy se nagyon, leginkább csak az ilyen-olyan iskolai sikerek kapcsán – lásd fentebb.
Úgyhogy a korábbihoz képest az a fejetetejére állt helyzet van, hogy ha a vidék másik, kevésbé mosolygós, de életszagúbb arcára vagyunk kíváncsiak, az országos média egy-egy felülete, kiadványa nyithat ablakot az őszintébb valóságra.
Ezért is jó, hogy van például a Magyar Hang.
