Majd a miniszterelnök és a budapestiek eldöntik, legyen-e sétálóhíd a Lánchídból – hallottuk nemrég Karácsony Gergely főpolgármestertől. A lánchídi gyalogosközlekedés egyik fő ígérete volt az őszi kampányban Puzsér Róbertnek is. Az ötlet szinte magától értetődő, a híd szép, történelmi helyen van, kieső autó- és buszközlekedését meg lehet oldani. Ám tegye a kezét a szívére minden lelkesedő polgár és hivatalos ember: sétáltak-e valaha már a Lánchídon ott, ahol egyébként napközben a kocsik a dugóban állnak?
Érdemes kipróbálni az élményt, ha éppen nincs közlekedés. Én már sétáltam olyankor, ezért ilyen nagy a mellényem. És a mellettem két oldalt húzódó brutális vasszerkezeten kívül nem láttam mást: se Parlament, se Vár, se kékesbarnán kavargó Duna-víz. Sétáltam viszont a prágai Károly hídon is, nemegyszer, egészen más élmény, ott legfeljebb a brutálisan közlekedő távolkeleti turistacsoportok, zenészek és rajzolók rombolnak valamit a sziluetten, a Hradzsinon, a tornyokon és a turbinákkal felszerelt Vltaván.
Ha teszem azt Széchenyi István Adam Clark társaságában átkelt volna a lánchídi kocsiúton, akkor ők bizony látták volna (az akkor még jóval kisebb méretű királyi várat és a régi, a klasszicista Vigadót, ahol Kossuth apánk leborult a nemzet nagysága előtt. Azt a brutális vasszerkezetet ugyanis – mint a híddal foglalkozó szakember barátomtól megtudom – az 1914-15-ös felújítás idején építették be a járdák és az úttest közé. Akkor nevezték el a hidat Széchenyi Istvánról – faramuci keresztelő lehetett, hiszen az alkalomra az 1849-ben Haynau táborszernagy által felavatott híd szinte összes eredeti elemét kicserélték. Csak a két pillér és a két kapuzat maradt meg, még a régiből. A cserére persze szükség is volt, hiszen a híd jól érezhetően, a gyalogosokban jogos ijedelmet keltve erősen kilengett.
Az új (szinte) hasonmás példány járdája mindkét oldalon 40-40 centivel szélesebb, a hídtartó láncszemek pedig kétszer olyan hosszúak. A korábbi vékonyabb függesztőrudak pókhálószerűen, 1,8 méter távolságra egymástól fonták be a hídtestet, a vastagabb mostaniak pedig 3,6 méternyire követik egymást.
Mi tehát sokkal inkább egy 1915-ös hídon kelünk át, mint az eredetin. Ezen igazából az 1945 eleji hídrobbantás sem változtatott. A Dunába zuhant láncok nagy részét ugyanis fel tudták használni az újjáépítéskor. A két kaput viszont a megnövekedett forgalom miatt alig észrevehetően kiszélesítették.
Van rajta pedál - Szeretném, ha a Lánchíd teljes szépségében újulhatna meg | Magyar HangA nagy kérdés tehát az: ha most végre tényleg felújítják a Lánchidat, melyik változathoz legyenek hűek az építők? Ha az 1849-eshez, tehát kiszedik az 1915-ös, mindent eltakaró merevítőszerkezetet, akkor nyugodtan lehet gyalogoshíd a Lánchídból. Sőt, igazából csak az lehet, hiszen a sétálókon és a biciklistákon kívül mást nagyon nem is bírna el a szerkezet. (Megjegyzem, akkor már a fakockás utat is érdemes lenne visszaállítani. Azt 1919 őszén szedték fel, abból pótolták a Margit híd foghíjas kockapadlóját.)
Meglátjuk. Természetesen a merevítőszerkezet megtartása esetén is lehet sétálóhidat csinálni, csak nem igazán érdemes.
