Kétségtelen, hogy a baloldali populizmus Magyarországon is jelen van, de túlzás lenne a nagy veszélyek egyikének beállítani. Ráadásul nem is az a legnagyobb bűne, hogy neoliberálisnak nevezi a jelenlegi rezsimet, bár ez valóban otromba félreértés. Ennek ellenére fontosnak tartom a fogalmak tisztázását, mert enélkül nem lehet értelmes vitát folytatni.
Erre tesz kísérletet Kész Zoltán és Hajba Máté vitaindító írása (Magyar Hang, 2019. december 20.). A szerzők fő állításával egyetértek, de fontosnak tartok néhány kiegészítést és pontosítást. A baloldali kritikusok a NER-rendszer „neoliberalizmusának” igazolására gyakorta hivatkoznak a multinacionális cégeknek tett engedményekre, a nekik juttatott kedvezményekre. Valószínűleg onnan jutottak erre a téves következtetésre, hogy a multinacionális vállalatokat az általuk neoliberálisnak tekintett globalizáció fő hordozóinak és haszonélvezőinek gondolják, ergo a nekik tett kedvezmények a rendszer neoliberalizmusát bizonyítják.
Válasz a baloldali populizmusra | Magyar HangCsakhogy érdemes lenne egy kicsit körülnézni a világban: a multinacionális vállalatokat leginkább a harmadik világ diktatúráiban és kleptokráciáiban halmozzák el mindenféle kedvezményekkel, és nem azért, mert ezek a rendszerek neoliberálisak, hanem pontosan azért, mert nem azok. Másfelől a multik szervezeti és üzleti kultúrájába már beépült az alkotmányos költségek elve, kölcsönösen előnyös és számukra kényelmes az együttműködés ezekkel a rezsimekkel. A diktatúrákban és elnyomó rendszerekben a multinacionális vállalatok olyan előnyöket tudnak kiharcolni maguk számára a helyi elittel kötött alkuk során, amelyek a szabályozott piacgazdaságban elképzelhetetlenek, és ezért cserébe aprópénzzel fizethetik ki a rendszer haszonélvezőit. Tehát az a tény, hogy a rendszer különböző kedvezményeket nyújt a multinacionális cégeknek, sokkal inkább arra érv, hogy az adott rendszernek semmi köze a neoliberalizmushoz, hanem valami egészen más.
A vitaindító írásnak van egy mondata, ami viszont nem állja meg a helyét. A szerzők azt írják: „Mielőtt a neoliberalizmus a baloldali populisták szitokszava lett, a kapitalizmust jelentette, tehát egy olyan rendszert, ahol az állam a lehető legkevésbé szól bele a piaci folyamatok alakulásába.” Az ugyanis nem azonos a kapitalizmussal, azaz a magántulajdon szentségén és a szerződés szabadságán alapuló szabad versenyes piacgazdasággal. Annak egy fontos változata, de nem az egyedüli.
Bemesélték az embereknek... | Magyar HangA kapitalizmusnak térben és időben sokféle változata van, a neoliberalizmus egy kései és éppen most háttérbe szoruló, sokat támadott változata. Történetének könyvtárnyi az irodalma, van, aki a XIX. század végéig vezeti vissza, de az uralkodó felfogás szerint a Milton Friedman által alapított chicagói iskola tanítását nevezzük neoliberális gazdaságpolitikának. Ez határozta meg a múlt század nyolcvanas éveitől egészen a 2008-as pénzügyi válságig a pénzügyi és gazdaságpolitikai elit szemléletét, és ezt foglalta össze plasztikus formában a washingtoni konszenzus tíz pontja.
A neoliberalizmust ma nem csak a baloldali populisták támadják, hanem általános az a nézet, hogy a doktriner neoliberális gazdaságpolitika vezetett a 2008-as pénzügyi válsághoz, és ez okozza az egyenlőtlenségek azóta is megfigyelhető növekedését az egyes társadalmakon belül (míg persze az egyes országok közötti egyenlőtlenségek folyamatosan csökkennek, erre pedig pozitív hatásként szokás hivatkozni). Ez egy népszerű, bár nem bizonyított álláspont, bizonyára szerepet játszik benne a bűnbakképzés szokásos mechanizmusa. Míg Murphy egyik törvénye azt mondja, hogy ami elromolhat, az elromlik, nekünk mégis igényünk van arra, hogy egyetlen főfelelőst, vagy még inkább bűnbakot találjunk.
Nemcsak a baloldali populisták okolják a neoliberalizmust a válságért (mindegyikért: nemcsak a pénzügyi, hanem a klíma-, sőt egyesek már a migrációs válságért is), hanem a jobboldali populisták is, ráadásul ők sokkal többen vannak. Az Európai Parlament képviselői közül 7 százalék tekinthető baloldali populistának (Sziriza, Podemos, Öt Csillag stb.), és 22 jobboldali populistának (Lega, Nemzeti Front, AfD, FdI, Vox, Forum stb.).
„Most a populizmus a feketepiac" | Magyar HangA jobboldali populisták szintén etatisták, beavatkozáspártiak, protekcionisták, azaz nem csak a neoliberális piacgazdasági elveket utasítják el, a szabad piacgazdaság minden más változatát is fenyegetik. Nem vitás, hogy a neoliberalizmust is sok alaptalan támadás éri, de ennél sokkal veszélyesebb, hogy a liberális demokráciák alapjait jelentő piacgazdaság és persze a liberális demokrácia egész intézményrendszere veszélyes támadás alatt áll. A támadás végrehajtója együttesen a baloldali és jobboldali populizmus. Ha meg akarjuk védeni a liberális demokráciát és annak gazdasági alapjait, akkor nemcsak a baloldali, hanem a jobboldali populizmussal is kell foglalkoznunk.
A szerző egykori SZDSZ-es politikus, volt EP-képviselő és szlovéniai nagykövet
A Publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/3. számában jelent meg január 17-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/3. számban? Itt megnézheti!