Harmincháromból huszonöt pert veszített el egyetlen év alatt a propagandagépezet egyik vasökle, a szebb napokat látott Origó. A kormányközeli úgynevezett média többi részegysége sem lehet büszke magára, nagyjából a perek felében marasztalta el őket a bíróság, bár ez nyilván nem különösebben érdekli az érintett kiadókat. A kritikus sajtó esetében ez az arány 14 százalék, nem lényegtelen különbség. Eddig a csütörtöki hír lényegi része.
Csütörtök amúgy az úgynevezett G-nap ötödik évfordulója volt, a rendszernek láthatóan beégett ez a nap, hogy, hogy nem, éppen most cseréltek főszerkesztőt a Magyar Nemzet néven megjelenő lap élén is. Aki mindjárt néhány remek kijelentéssel indított, az Azonnalinak nyilatkozva ezt a kiváló mondatot sikerült összehoznia:
„A lap jobboldali irányultságát tekintve nem lehet kérdéses, hogy egy jobboldali kormány mindig mindenben számíthat az elvi támogatásunkra.”
Valójában az nem lehet egy pillanatig sem kérdéses, hogy egy valódi újságíró száját soha az életben nem hagyná el ilyen mondat. Akkor sem, ha az illető nyíltan vállalja értékrendjét, ami önmagában nem gond, sőt, éppen a stabil értékrend zárja ki annak lehetőségét, hogy valaki kritika nélküli propagandistává váljon. Elvben olyan egyszerű ez, s ebben a posványban mégsem az.
Közben igyekszünk nyilván mindannyian magunk mögött hagyni a sérelmeket, panaszkodásból nem lehet megélni, de az ilyen évfordulókon csak meg-megállunk egy pillanatra. Ha más nem, azok a másodpercek, amikor értesültünk a Magyar Nemzet, a Hír Tv és a Lánchíd Rádió korábbi vezetőségének távozásáról, mindannyiunk emlékezetében előugranak. Otthagyták a csapatot, mint eb a Szaharát. És utólag visszatekintve milyen jó, hogy ez így történt. Aztán bő három évvel később Simicska Lajos is megtette ugyanezt, cserbenhagyásos gázolóvá lett, ám innen legalább tényleg teljesen tiszta a játszma. Csak néha iszonyú nehéz. De nincs harag, ha csak azért nem, hogy az a bizonyos gusztustalan g-betűs szó szinte polgárjogot nyert azóta a közbeszédben.
Ami viszont mégiscsak a legrémesebb, az a sok-sok hazugságot követő következmények nélküliség. A büntetéseket a hazug propagandisták költségvetésükhöz mérten fillérekből megússzák, a kiesést a kormányzat adóforintokból tömi ki a többszörösével, és minden megy ugyanúgy tovább. (Boldog karácsonyt!) Hazudnak, perelik őket, nyernek ellenük, egy hét múlva megírják ugyanazt. Sőt, a rengeteg álhír, karaktergyilkosság a média valódi részére is visszaüt: hiszen a sajtó úgy ahogy van, hazudik, úgyis megrendelik tőle a híreket, úgyis mindenki mögött áll valaki – ezt halljuk nap mint nap. Innen szép nyerni, és idővel fogunk is.
