A Negyedik Birodalom

A birodalmi szemléletnek és a nemzetkarakternek belső logikája van. Amint az Európai Unióból új Német-római Birodalom épül, ahol a német gazdasági érdek minden másnál hatékonyabban teljesül, úgy a néplélek is azt a szellemi keretet keresi, mely igazolást ad az önzésre, a szolidaritás megtagadására, a birodalomépítés számtalan lelkiismeretlen fortélyára. A XIX. században az európai imperium álma egyesítette az egykori választófejedelemségeket Poroszországgal. A birodalmi létből az első világháború pokla keserű ébredésként riasztotta fel a németséget. Adolf Hitler új eszmével, az erő jogának és a vér tisztaságának ideológiájával töltötte fel a nagynémet álmot, ami elég jó hivatkozásnak bizonyult Európa felgyújtására – a németség önmagára eszmélése ebből törvényszerűen még keserűbb lett. Ma a Negyedik Birodalomhoz új übermenschtudat épül.

A germánok a morálisan felsőbbrendű nép – ellentétben a sziesztázó, lusta déliekkel, a gazdasági elmaradottságuk elől illiberalizmusba és autokráciába menekülő keletiekkel, a magukat elkötelezni képtelen britekkel, az önző és ostoba jenkikkel. Németország valóban szembenézett nemzetiszocialista múltjával: antifasiszta, politikailag példásan korrekt, liberális és feminista mintaállam lett. A németek tényleg megváltoztak. Ahogy előbb a testvériséget, és később az egyenlőséget, ma a szabadságot is úgy valósítják meg államukban, mint annak a rendje.

Most ezt a hivatkozási alapot gyártották le, hogy diktáljanak Európának. Ez az új paraván, amely elrejti a német nagytőke gátlástalanságát. Ez a néphülyítő marketing szolgál arra, hogy Európa népei ne tegyék fel az igazán fontos kérdéseket. Már a protestáns etika hordozza ennek alapjait, hisz az Istennek tetsző élet a Menynyek Urának akaratából pénzügyi siker képében kamatozik. Amint a Mindenható Isten az amerikai neoprotestánsokat ma is szárnyaló tőzsdeindexszel bátorítja a Biblia igazságának megértésére és keresztényi könyörületre, úgy a németség – s főképp a német elit – is kiérdemelte, hogy a Föld javaiban dúskáljon.

Ezért nem indul önvizsgálat, hogy ez a felvilágosult, moralizáló nagyhatalom hogyhogy oroszokkal, törökökkel és kínaiakkal üzletel. Az igazán zavarba ejtő kérdések nem hangzanak el. Miért nem áll ki Németország [az Európai Unió] az ujgurokért, a kurdokért, Tibetért, az orosz demokratikus ellenzékért? Miért nem adott Németország [az Európai Unió] Marshall-segélyt Kelet-Európának? Miért nem ad Németország [az Európai Unió] Marshall-segélyt Ukrajnának? Miért nem tanúsít Németország [az Európai Unió] szolidaritást Kelet-Európával a szociális, az oktatási és a nyugdíjrendszer terén, ha már magyarok, lengyelek és románok százezrével élnek és adóznak Németországban? Miért nem tesz semmit Németország [az Európai Unió] Szíriáért? Miért néz el mindent és bármit Németország [az Európai Unió] Orbán Viktornak? S miért buktatott ugyanakkor Németország [az Európai Unió] kormányt Athénban, amikor a kapzsi és felelőtlen német [európai] bankokat próbálta megvédeni?

Norvégia tetemes olajbevételeiből fenntartható, zöld országot épített, exportjának ötvenöt százalékát azonban szénhidrogének képezik. Miközben a norvégok elektromos autókkal közlekednek, naponta több mint egymillió hordó olajat juttatnak a világpiacra és onnan a légkörbe – így termeli Norvégia az energiát, amit aztán polgárai a konnektorból etikus és fenntartható módon Tesláikba töltenek. A politikai korrektség örökös világbajnoki címét osztó és őrző Svédország a világ tíz legnagyobb fegyverexportőrének egyike. Miközben a svédek kétségbeesve szemlélik a világot, hogy annak népei milyen kegyetlenek, amiért nem akarják közel-keleti és afrikai menekültek százezreit befogadni, elfelejtik feltenni maguknak a kérdést, hogy talán nem kellene így elérzékenyülniük ennyi menekült láttán, ha a fegyvergyártás nem volna ennyire jó üzlet. Németország annyira békés állam, hogy intézze csak az Egyesült Államok és Oroszország a konfliktusokat; ők erre nem áldoznak pénzt, nem kockáztatnak emberéletet, inkább a szemüket forgatják, morálisan ítélkeznek, és a humánumról értekeznek – aztán ha eléggé meggyőződtek a morális felsőbbrendűségükről, már bármelyik tömeggyilkos diktátornak készséggel adnak el páncélozott Mercedest.

Nincs az a humánum, nincs az a szívjóság, nincs az az empátia, amit ne lehetne túltolni – és persze inkább ezt tolja túl az európai ember, mint bármi mást. Mindez az übermensch szerepét előadva, profitéhes birodalmat működtetve, diktátorokkal cimborálva még mindig különb, mint a Második és Harmadik Birodalom németségének öntudatos sovinizmusa. Csak ne épp ők diktálnák az új, absztrakt erkölcsöt a kiválasztottak ismerős elhivatottságával – a két világháborújukkal, a nemzetiszocializmusukkal, a bolsevizmusukkal. Az Ég által rendeltek felelősségének tudata mindvégig ott az arcukon.

A Publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/8. számában jelent meg február 21-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/8. számban? Itt megnézheti!