Amikor a kihirdetés napján közzétettem azt a gyorselemzésem, amiben felhívtam a figyelmet arra, hogy a kihirdetett veszélyhelyzet nem rendelkezik kellő alaptörvényi alappal, nem gondoltam volna, hogy az abban megfogalmazott leginkább pesszimista elképzelésekkel, sőt, még azoknál rosszabbakkal is számolni kell.
Az írás kavart némi vitát (ennek részleteire máshol részletesebben kitérek, mert érdemes és tanulságos). Ennek én mindig örülök, tudós közjogász kollégákkal – kihasználva a közösségi média nyújtotta, gyors véleménycserére lehetőséget biztosító felületeket – viszonylag gyorsan sikerült arra a következtetésre jutni, hogy az előállt helyzet jó eséllyel egy jogalkotási hiba eredményeképpen állt elő, ami idáig mindenki figyelmét elkerülte, legfőképpen azokét, akik írták az Alaptörvény és a csatlakozó jogszabályok szövegét. Az ilyen jogalkotási hibák általában a gyakorlati jogalkalmazás pillanatában derülnek ki, ugyanakkor egyrészt fontos a korrekciójuk, másrészt pedig egy alaptörvény-ellenes helyzet „csakazértis” fenntartása további bajokhoz vezet, különösen, ha arra jogkorlátozásokat tervezünk építeni.
A vitában mindazonáltal nem csupán megalapozott érvek kerültek elő, hanem a partvonal mellől bekiabált a hírhedt kormányzati propagandaintézmény, az úgynevezett Alapjogokért Központ minden, a kormány által szabályozni kívánt területre felkent szakértő igazgatója, a kormányzati propaganda-konglomerátum vezetője is, akinek személyemet szánalmasan gyalázó megállapításai mellett (plusz még fizetett kampányt is szerveztek arról, hogy én ezzel tulajdonképpen rémhírterjesztek) érdemi érvekre nem sokban futotta, amire meg igen… nos, arra visszatérünk később.
Miért gond a jogalap hiánya? Mint azt már többször világossá tettem, nem a bevezetett intézkedésekkel van gondom (van, amivel amúgy igen, de abszurdnak tűnhető módon pont azért, mert elégtelennek érzem őket), hanem „csupán” azok jogalapjával. Az eddigieket a hatályban lévő egészségügyi törvény alapján is be lehetett volna vezetni, azaz feleslegesnek tűnt az alkotmány szerinti rendkívüli jogrendi állapot bevezetése, amit amúgy a híradásokból kiolvashatókkal ellentétben elenyésző számú államban tettek meg (ahol pedig igen, pl. Spanyolországban, ott az eltérő alkotmányos szabályozás okán nem a hazaival megegyező kérdések merülnek fel).
Népszava: Határidő nélkül hosszabbíthatnák meg a veszélyhelyzetet | Magyar HangA baj az, hogy ha egy állam jogkorlátozó intézkedéseinek nem egyértelmű a jogalapja, akkor azok sértettjei számára számos jogorvoslati lehetőség áll rendelkezésre, ami gyengíti az intézkedések hatékonyságát – így például pert lehet nyerni a strasbourgi emberi jogi bíróságon. Amúgy erről jut eszembe, hogy a szakértő kormányzatunk a mai napig nem értesítette az Európa Tanácsot arról, hogy a rendkívüli helyzet miatt eltérési lehetőséget szeretne igénybe venni az európai emberi jogi egyezménytől. (Ezt eddig Lettország, Románia, a mai napon pedig Moldova és Örményország tette meg.)
Aggodalmaimat eddig döntően nem politikai, hanem szakmai szempontok okozták, végülis csak ezzel a területtel foglalkoztam húsz éven át (a közszolgálati egyetemről történt tavaly decemberi, ugyancsak a fent említett szervezetnek köszönhető jogellenes kirúgásomig), részben a PhD-disszertációmat is ebből írtam, és alapvetően számomra mindig is a honvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos jogterület volt az elsődleges, teljesen függetlenül attól, hogy mi a politikai véleményem.
Ám ezt most kicsit meginogni érzem. Mint egy most kiszivárgott törvényjavaslat-tervezet mutatja, a kormányzat az általa a saját alaptörvényének előírásaival ellentétesen kihirdetett veszélyhelyzetet arra készül felhasználni, hogy tényleges alkotmányos puccsot hajtson végre, azzal, hogy a rendkívüli jogrendi jogosítványokat „állandósítja” a saját kezében.
Amellett, hogy megint szembenézhetek majd a „rémhírterjesztés” miatti büntetőjogi felelősségemmel (a nagy pofámból mindig is csak a bajom volt, de ez van), vérfagyasztó elgondolás, hogy ha az Országgyűlés most a veszélyhelyzet meghosszabbítására felhatalmazást ad a kormánynak, akkor ennek megszűnne az Alaptörvényben rögzített határideje.
Ez egyrészt jogi agyrém, törvénnyel módosítanák az Alaptörvényben foglalt egyik szabályozási elemet (mondjuk, pont ugyanezt látjuk a veszélyhelyzet kihirdetésével kapcsolatban is, amikor annak okát, a járványt maga az Alaptörvény nem tartalmazza lehetséges okként, csak a katasztrófavédelmi törvény), másrészt pedig megszüntetné az Országgyűlés, mint legfőbb szerv állandó, ciklikus gyakorlandó ellenőrzési jogát.
Talán egyesek számára megnyugtató, hogy ahogy a cikk is írja, „több forrásunk is hangoztatta – komoly szándék mutatkozik az ellenzéki észrevételek figyelembe vételére”. Mert a kormány eddig is arról volt híres, hogy az ilyenekre komolyan odafigyelt (sic!), engem viszont személy szerint némi aggodalommal tölt el, hogy az úgynevezett ellenzék eddig hallgatott a nyilvánvalóan aggályos veszélyhelyzeti állapot kialakítása miatt is.
Elképzelni nem tudom, hogy milyen „észrevételek” megtételének van egyáltalán értelme egy ilyen helyzetben, amikor a kormány a legeslegutolsó jogosítvány-maradványokat veszi ki a kezükből, talán a parlamenti ebédjegyek kiosztásának rendje itt már kevés lesz.
Márpedig ki akarják venni. És ez nem csak az ellenzék számára baj, hanem még a fentebb említett propagandaintézmény vezetőjének fentebb hivatkozott interjúja szerint is baj. Ahogy megfogalmazta a veszélyhelyzet lényegét: „Úgy is mondhatnánk, hogy a politikai cselekvés alkotmányos kötöttségei lazulnak, de valamennyi különleges jogrend idején egyensúlyban van a hatékonyság és az afeletti kontroll. Az élethez, az emberi méltósághoz vagy a tisztességes eljáráshoz való jog ugyanis még ilyenkor sem korlátozható, az Alkotmánybíróság működik és a kormány törvényeket felülíró rendelkezései az Országgyűlés egyéb döntése nélkül 15 nap után hatályukat vesztik.”
Nos, a tervezett javaslat szerint a kormány törvényeket felülíró rendelkezései nem fogják 15 nap után hatályukat veszíteni. Még az Alapjogokért Központ szerint is nagy a baj.
A szerző nemzetközi jogász
