Az Orbán-rezsim történelmi távlatban

Sokan elhiszik, amit Orbán Viktor az évértékelőjében mondott, miszerint az elmúlt évszázad legsikeresebb évtizede volt a 2010 óta eltelt időszak. A következőkben a széles értelemben vett orbáni családpolitikát vizsgáljuk meg. Ha azt vesszük, hogy ez az egyetlen szegmense a rezsim propagandájának, amelyik (hál’Istennek) nem a gyűlölködésre és a rágalmazásra épít, akkor azt is mondhatjuk, hogy ez a kormányzat sikertémája lehet.

Az Orbán-rezsim propagandája azzal torzít, hogy a „szoclib nyócév” teljesítményét tudatosan keveri a 2008–12-es nagy világgazdasági válság okozta zuhanással. Mi az alábbiakban kizárólag összehasonlításra érdemes adatokkal fogunk dolgozni, tehát egyforma hosszú időszakokkal, illetve a Központi Statisztikai Hivatal egyazon minőségű adataival. Ahol nem KSH-adattal dolgozunk, külön jelezzük.

A családpolitika érdemi minősítése a gyermekszám változása. Demográfiai bajaink orvoslása hatalmas születésszám-növekedést feltételezne. Ezzel szemben a születésszám (1978 óta!) elégtelen, és az orbáni családpolitika sem hozott ebben érdemi változást. Az 1. ábrán csak a tíz évvel ezelőtti adatokat hasonlítjuk össze a frissekkel. Az orbáni évtizedben folytatódott a gyermekszám-csökkenés, a lakosság elöregedése. Az alacsony és folyvást csökkenő gyermekszám miatt az iskolarendszer túlkapacitása hatalmas anyagi teher, ugyanakkor a kormány nem meri egyenesen megmondani a társadalomnak, hogy az iskolarendszer fő baja a gyermekhiány. Inkább abban bízik, hogy pár éven belül tanárok tömegei mennek nyugdíjba, és utána csöndben be lehet majd zárni sok száz iskolát.

Minden populáció jövőjét a szülőképes korú nők száma határozza meg. Természetesen fontos a termékenység is. A 2. ábra mutatja az adatokat. Azért mondhatjuk, hogy a 2020-as évtizedben a demográfiai válság katasztrófába fog fordulni, mert a szülőképes korú nők száma drámai ütemben fogy. 2019-ben annyi szülőképes korú nő volt, amennyi a trianoni béke idején, 2031-ben annyi lesz, amennyi a millennium idején, 1896-ban volt, tehát a következő évtizedben 35 évet süllyedünk a történelemben. És ez nem jóslás, hanem kész tény, ugyanis már mindenki megszületett, aki 2031-ben szülőképes korú lesz.

A termékenységi ráta azt mutatja, hogy egy nő hány gyermeket szül élete folyamán. Mivel az újszülötteknek kb. 48,5 százaléka leány, és van csecsemőhalandóság is, a népességszám szinten tartásához 2,1-es termékenységi mutató kell, ami azt jelenti, hogy száz nő 210 gyermeket szül. Ez esetben születik száz nőnek száz leánya – és ez a lényeg! –, tehát szinten marad a népesség.

A Fidesz-kommunikáció naponta elmantrázza, hogy az átkos emlékű szoclib kormánytól 1,23-as termékenységi rátát örökölt, és hősiesen feltornázta 1,49-re. Erről az egész kérdéskörről a következőket kell tudni: egyfelől az a szörnyű 1,23 nem a szoclib időkben volt, hanem 2011-ben, vagyis már az Orbán-kormány alatt. A szoclib „nyócévben” 1,27 és 1,35 közt volt a mutató, ez csökkent 2010-re
1,25-re, és romlott tovább Orbán miniszterelnöksége alatt.

És most jön a lényeg: ahogy 2011-ben sem Orbán „rossz kormányzása” miatt csökkent 1,23-ra a termékenység, úgy 2016-ra sem Orbán „jó kormányzása” miatt emelkedett 1,49-re. Az emelkedésnek a következő okai vannak: 1.) világgazdasági és hazai gazdasági konjunktúra; 2.) dinamikusan növekszik a cigányság részaránya a szülőképes korú nők körében; ez utóbbit szépen igazolja az első gyermeket fiatalon szülők számának emelkedése.

Nem mondhatjuk, hogy a nagy csinnadrattával nyomatott csok nem hozott eredményt a születésszámban. Viszonylag pontosan meg tudjuk mondani, mit jelentett: időszakosan torzított a születési trenden, amely az egyes éveken belül nagyjából egyforma lefutású, tehát az évek ugyanazon hónapjait érdemes összehasonlítani. Sajnos ez a magyar adatsorban évről évre kicsit kisebb születésszámokat jelent. Ez borult meg háromszor a csokbejelentések nyomán: 2016. augusztusban körülbelül 500-zal több gyermek született, mint 2015. augusztusban, ugyanazon év októberében 640-nel több baba érkezett a 2015. októberinél, és 2017. májusban 700-zal múlta felül a születésszám a 2016. májusit.

Azonban ez semmit sem jelentett a folyamatok egészére, ugyanis a születésszám 2016 óta megint évről évre csökken. A tények kemények: mintegy 1400 főnyi többletet írhatunk a 600 milliárdos „családvédelmi akcióterv” javára. Egyébként az 1,44-es termékenység azt jelenti, hogy két nemzedék alatt megfeleződik a szülőképes korú nők száma, azaz a nemzet. Az elmúlt bő harminc év átlagában nem érjük el az 1,4-et sem – az 1,49-et ennek fényében szabad szemlélni, ha felelősen gondolkodunk. A magyar nemzetet kizárólag azzal lehetne megmenteni, ha a termékenységet rövid úton 4 fölé tudnánk emelni – azonban a kormány még a népességszámot elvben szinten tartó 2,1-es termékenységi arányt is csak mint távlati célt meri megfogalmazni – és ezzel a családpolitikával abból sem lesz semmi.

A házasságkötések száma kétszer is nagyot nőtt az orbáni évtizedben. Pár éve az adókedvezmény bevezetése miatt, mostanában meg a babaváró hitel miatt. Ezek a számok akkor jeleznének igazi változást, ha nem párosulnának két szomorú mutatóval: 1.) a családok száma évről évre csökken, viszont 2.) a nőtlenek és hajadonok száma folyamatosan nő. Ennek a paradoxonnak az az oka, hogy valójában nem keletkeznek új családok, a házasságkötések számának emelkedése az élettársi kapcsolatok „legalizálásából” van, aminek össztársadalmi jelentősége vajmi csekély, hiszen nem valamiféle közerkölcsbéli változást konstatálhatunk, hanem alapvetően pénzügyi meggondolást. A „babaváró hitelek” emelkedő száma is ezt igazolja. Aki azt hiszi, hogy a babaváró hitel fordulatot hoz a születésszámban, az jövő ilyenkor megtapasztalhatja, amire most is mérget vehetünk: nem fog hozni, ugyanis az emberek nem pénzért szülnek, bármennyire remélték is ezt annak idején Kádárék, most meg Orbánék.

Gyakorlatilag naponta találkozhatunk olyasfajta kormányzati megnyilatkozásokkal, mint például Novák Katalin családügyi államtitkáré, aki a közelmúltban egy rendezvényen hangsúlyozta, hogy soha nem volt ekkora igény a bölcsődékre, mint most. Hiába van másfélszer annyi, több mint 51 ezer férőhely Magyarországon, mint 2010-ben, ez sem elég – fűzte hozzá. Az ilyen kijelentésekről azt kell tudni, hogy bölcsődestatisztika nincs (illetve csak 2017 óta van), ráadásul a 48 702 férőhelyen csak 45 889 gyermek volt tavaly. Az államtitkár láthatólag azt mond, amit akar, mert részint ellenőrizhetetlen, részint meg nem zavar senkit, ha a tényeknek ellentmond. Jellemző, hogy óvodákról sosem mond ilyent, óvodastatisztika ugyanis van… És abból kiderül, hogy például 2017/18-ban 379 ezer óvodai férőhelyre csupán 322 ezer gyermek jutott, a most futó tanévben pedig 382 ezer férőhelyen 326 ezer gyermek osztozik. Az egész nem egyéb, mint habverés. Bölcsit, ovit építeni ugyanis sokkal olcsóbb, mint iskolát vagy kórházat, tehát ezen a pályán érdemes nyomni a propagandát.

Ötödik éve folyik a csokra és újabban a babaváró hitelre alapozott propaganda. Kétségkívül eredményes is, hiszen Orbán népszerűsége szárnyal. Ezzel szemben a demográfiai tények katasztrofálisak. És még hátravan a fekete leves, vagyis amikor a következő gazdasági válságban elszabadulnak a hitelkamatok, párosulva a jövedelmi pozíciók romlásával. Ugyanis tízezres nagyságrendben vannak családok, amelyek anélkül vették fel a csokhitelt, hogy alaposan megismerték volna az alapjául szolgáló jogszabályt. Keserves lecke lesz megtanulni, mit is jelent a kamatperiódus… a jogszabály 72. § (4) így szól: „A kölcsön kamata az otthonteremtési kamattámogatás időszaka alatt ötévente változhat.”

Mivel Orbán Viktor kijelentette, hogy tízéves kormányzata a Trianon óta eltelt évszázad legsikeresebb időszaka volt, befejezésül tekintsük át, miként alakult a nemzet jövőjét jelentő gyermekszám az elmúlt évszázadban! Az évtizedenkénti nagy népszámlálások adatait ismertetjük a 3. ábrán. Jelezzük, hogy a csecsemőhalandóság torzító hatásának kivédésére nem az újszülöttektől, hanem az egyéves korúaktól vesszük figyelembe a gyermekszámot.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/11. számában jelent meg március 13-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál! És hogy mit talál még a 2020/11. számban? Itt megnézheti!