Teendők a korona idején

Minden hónap elején eljön a nap, amikor a munkavállalók megkapják a jól megérdemelt fizetésüket. Ebből tartják el családjukat, fizetik az élelmet és a rezsit, ha kölcsönük van, akkor azt is. Még egy hónap sem telt el a járványügyi veszélyhelyzet bevezetése óta, de sok embernek nem a fizetést hozza el április eleje, hanem a létbizonytalanságot. Konkrét példákon keresztül fogom bemutatni, milyen nehéz helyzetbe kerülnek magyar családok egyik percről a másikra. 

Vidéki nagyvárosban élő családban három nő él együtt, három generáció. Az anya, aki felszolgálóként dolgozott, azonnal elvesztette munkáját. A nagymama szerény nyugdíjából tengeti életét. A legfiatalabb, a nyolc éves kislány, aki asztmás, minimális támogatásban részesül. Tanítónénijének kézenfekvő megoldása az online házi feladatokra, hogy kössék be az internetet. Szerencsére a felettük lakó szomszéd megadta nekik a wifi-kódját. A rokonoktól akartak kérni segítséget, de megelőzték őket: a rokonok fordultak hozzájuk segítségért. A héten már élelmiszerre, a gyereknek gyógyszerre sincs pénz. Rezsire nyilván nem lesz. 

Vagy nézzük azt a sikeres férfit, akinek évek óta van utazási vállalkozása, teljesen egyedül csinálta és szuperül ment. Nemrég vált, egyedül él. Le kellett húzni a redőnyt és azon gondolkozik, mit tanuljon, mihez fogjon, hogy három hónap múlva, amikor elfogynak a tartalékai, miből fog élni. A szüleinek étterme van, ők is épp mennek csődbe, nem tudják segíteni, ő sem őket. Vagy vegyük azt a jól kereső rendezvényszervező és filmes házaspárt négy gyerekkel, akik pillanatok alatt a túlélésért kell küzdjenek. 

Ezen példák nem a képzelet szüleményei. Valódi, létező emberek igazi élethelyzeteibe pillantottunk be. Ezen családok pedig nem is a legelesettebbek közé tartoznak. A leszakadó régiókban családok százezreinek kell talán még súlyosabb problémákkal megküzdeni. A számok döbbenetesek: a magyar emberek felének nincs semmilyen megtakarítása. 

A koronavírus-járvány kettős kihívás elé állítja Magyarországot. A fokozott egészségügyi kockázat megkívánja a szigorú intézkedéseket mindannyiunk védelme érdekében, melyeknek sajnos velejárói a gazdasági nehézségek. Igen ám, de ebben a helyzetben nem mindegy, hogy az állam milyen lépésekkel igyekszik megállítani a bajt. A jó döntésekhez először tisztán kell látni a kialakult helyzetet, fel kell mérni a kockázatokat, majd mint egy jó sakkozó, több lépéssel előre kell látni és ahhoz szabni a jelen lehetőségeit. 

Sajnos azt látjuk, hogy a magyar kormány nem veszi elég komolyan a munkahelyek megvédésének ügyét. Pedig ez a kulcsa mindennek. Ha nem védjük meg az állásokat, akkor rengetegen kerülnek az utcára, a vállalkozások csődbe mennek, a fogyasztás drasztikusan leesik, a gazdaság pedig mindezek hatására az összeomlás szélére kerül. 

Az Orbán-kormány által benyújtott gazdaságmentő intézkedések kellenek, de arra nem lesznek elegek, hogy bizakodva nézhessünk a jövőre. Bizonyos adófajták elengedése, a hitelek törlesztéseinek felfüggesztése talán levegővételnek elég lehetnek, de nem oldanak meg semmit. 

Ha nem segítjük még jobban a vállalkozásokat, nem csak bizonyos szektorokban, hanem széleskörűen, akkor sokuk csődbe megy, a dolgozók pedig munka nélkül maradnak. Németország 2008-as válságkezelése is azt jelzi, hogy még jelentős állami támogatással is érdemes fenntartani a munkahelyeket, mert akkor a válság sem lesz olyan mély, és a kilábalás is gyorsabb.

Talán az egyik legfontosabb lépésnek annak kell lennie, hogy az államnak át kell vállalnia a veszélybe került a kis- és középvállalkozások bérének legalább 60 százalékát abban az esetben, ha az adott cég vállalja, hogy a munkahelyet fenntartja a következő 6 hónapban. Erre az időszakra a munkaadói járulékok és adók felfüggesztése is szükséges. 

Ez nem a spanyolviasz feltalálása. Több országban kiegészítik azok bérét, akik nem dolgoznak, hogy munkahelyüket megtartsa a cégük, és így védjék a munkáltatókat és a munkavállakókat is. Ennek az új bértámogatási rendszernek a keretében többek között Ausztriában 90, Romániában 75, Csehországban 80, de még Bulgáriában is 60 százalékát vállalja át az állam a fizetésekből. Magyarországon ez a szám zéró jelenleg. Ezen kell változtatni. 

Szintén fontos probléma, hogy a magyar cégek negyedének alig egy hónapra elegendő tartaléka van a bérek kifizetésére, további 43 százalékuknak pedig csak 3 hónapra elegendő, és legnagyobb veszélyben a kisvállalkozások vannak. Ezért minden olyan magyar kkv-nak, aminek a bevétele a válság következtében 25 százalékkal csökkent, adókedvezményeket kell nyújtani.

Az EU-ban nálunk folyósítják a legkevesebb ideig az álláskeresési járadékot – amit korábban munkanélküli segélynek hívtunk – , csupán 3 hónapig. Ezt fel kell emelni legalább 9 hónapra. Emellett meg is kell emelni a járadékot, legalább a garantált bérminimum szintjéig. 

Egyszerre lehetne csökkenteni a munkanélküliséget és kezelni a járvány okozta szociális válságot, ha az állam rendes fizetésért foglalkoztatná az embereket az idősellátásban vagy az egészségügy szakképesítést nem kívánó területein. Az 1,7 millió 65 éven felüli ember – akinek jelenleg nem tanácsos kilépni az otthonából – ellátásának terhét egy az egyben az önkormányzatokra bízta a kormány. Az önkormányzatok ezt egyelőre megoldják, ahogy tudják, önkéntesekkel, saját szűkös forrásokból. Ám ezt nem lehet hónapokig csinálni. Állami segítség kell, államilag fizetett segítőkkel. Emellett a munkanélkülieket át lehet irányítani a szintén stratégiai ágazat – és egyébként munkaerőhiányos – mezőgazdaságba és élelmiszeriparba is.

Azoknak a dolgozóknak, akiknek otthon kell maradniuk a gyerekeikkel, és emiatt a jövedelmük kiesik, az államnak „távolléti díj”-at kell fizetnie., A távolléti díj legalább a minimálbérrel, maximum a korábbi nettó fizetéssel megegyező összegű lehetne. 

Végül pedig egy széleskörű albérlettámogatási programra van szükség.  A hitelfizetési moratórium szükséges intézkedés volt, ám pont nem segít azokon, akik nem vettek fel hitelt, viszont – akár állásukat is vesztve – fizetniük kellene a durván magas albérletet. Az ő utcára kerülésüket is meg kell akadályozni, és széleskörű – az albérlet 50 százalékát, vagy maximum 100 ezer forintot kitevő – albérlettámogatási rendszert kell bevezetni. De az állam azért is közbe tud lépni, hogy a bérbeadót adókedvezményekkel arra késztesse, hogy a bérleti díjat jelentős mértékben csökkentse.

A válság kezelése során most az embert, a munkavállalót, az alkalmazottat, a kis- és közepes vállalkozókat, családtagjaikat, gyerekeket és időseket kell egyaránt a középpontba állítani. Hiszen nem egy gyorsan levonuló járvánnyal állunk szemben, de nem is egy hagyományos gazdasági krach előtt állunk, már, ha van ilyen egyáltalán. Ha nem látjuk át a mostani helyzetünket, akkor se egészségügyi, se gazdasági, de társadalmi következményeit sem leszünk képesek jól orvosolni. A válságkezelésnek a mikéntje pedig meghatározza majd a kilábalás útját, mennyire lesz rögös vagy éppen gyors. Nagyon nem mindegy. Éppen ezért most a legfontosabb feladat tehát megakadályozni a tömeges elbocsájtásokat, ezt pedig a magyar vállalkozások széleskörű segítésével lehet elérni. Ha ez sikerül, akkor a válság végén gyors helyreállás és fellendülés jöhet, ellenkező esetben azonban hosszú és fájdalmas válságba süllyedhetünk, sok százezer munkanélkülivel.

A szerző az LMP-MZP társelnöke

A Publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.