Óriási változások küszöbén

„A tágassággal
világosságot nyerünk”
Niels Bohr

A „20-ik század rövid évszázad volt. 75 évig tartott. 1914-től 1989-ig.” (John Lukács: „A 20. század és az újkor vége”. Könyv.) Így igaz. Az ipari forradalom – az ipar 1.0 – térhódítása, vívmányainak elterjedése (új iparágak, vasutak, autók, repülők, modern fegyverzet), a polgárosodás igen eltérő megerősödése módosították a világ országainak erőegyensúlyát, s ez feszültségekhez vezetett. Jó száz éve Ferenc Ferdinánd meggyilkolása volt az a szikra, ami lángba borította Európát, de az új erőviszonyok érvényesítése az első világháborúban kudarccal végződött.

Magasabb technológiai szinten, immár az ipar 2.0 vívmányainak bevetésével jött a valóban világméretű második világháború. A legtöbb „vért, verejtéket, könnyet” (Churchill) kiváltó konfliktushullám. Mi, magyarok az öldöklés elejétől a végéig ismét a rossz oldalon álltunk, közreműködtünk abban a gyalázatban is, amelynek célja az egyik leginvenciózusabb nép totális kiirtása volt.

A XX. század második felére a szembenállás két világrendszerre egyszerűsödött. Hazánk ismét a Nyugattal szemben álló oldalra került. De összeszedtük magunkat, s előbb fellázadtunk Moszkva és helytartói ellen, majd a túlerőt tudomásul véve alkalmazkodtunk, és ismét elindult a polgáriasodás. A „szocialista” rendszer összeomlásának nemzetközileg is elismerten tevékeny részesei voltunk. A század végén a két világrendszer küzdelme is eldőlt, s ennek során már a nyugati értékek szerint is a „tábor” legjobbjai között jutottunk túl a diktatúrán.

Összességében mégsem lehetünk büszkék a XX. században felmutatott teljesítményünkre. Petőfi reményének – „ a magyar név megint szép lesz” – valóra váltásában tudósaink, feltalálóink világviszonylatban kiemelkedő szellemi teljesítményei (melyek többnyire külföldön születtek) tettek sokat.

A XXI. század – számunkra – 1990-ben indult. 30 éve magunk urai vagyunk, s végre a jó oldalra sodort bennünket az élet. De mindössze húsz év, s a polgárság erőtlensége, a civil szféra gyengesége miatt a visszahúzó erők kerekedtek a józan ész fölé. Tíz éve nemzetközi presztízsünk ismét morzsálódik. Tíz éve építjük le a korábban társadalmi célkitűzéseinkben szereplő, áhított értékeket, a nyugati civilizáció belső rombolói lettünk. Az Orbán-rezsim olyan értékeinket rombolja, mint a jogállamiság, a pluralizmus, az autonómia, a tudomány szabadsága, a demokrácia, az emberi méltóság.

Október 13., az önkormányzati választások viszont megmutatták, hogy a polgárságunk, a civil szféra mégsem annyira gyenge, tűrőképességét pedig az Orbán-rezsim áthágta. Elege van, s nem tűri közvetlen környezetében, a nagyobb városokban az autokráciát.

Ha a politikai viszonyok nem változnak, azaz az Orbán-rezsim 2022-ben is hatalomban marad, néhány év múlva az EU tagságunk – szerintem – megszűnne. Már most is igen széles az olló a mi munkaalapú- és a többi EU-ország tudásalapú társadalmai között. Ez a rés a technológiai korszakváltás során tovább szélesedne. Feltételezésem szerint 2030-ban már az ortodox civilizációba tagozódva sírnánk vissza azt az időt, amikor társadalmunk még az EU integráns részeként működött, s lehetőségünk lett volna szembeszállni az autokráciával. A rezsim erős támaszokat épített ki magának, a tőkés világ megértő támogatásáról az itt működő transznacionális cégek – a rezsimtől kapott hallatlan profitábilis előnyöket akceptálva – gondoskodnak. A 2,5 millió Fidesz-szavazat megszerzéséhez pedig Orbánnak csak a hárommillió szegény kilátástalan helyzetben tartásáról kell „gondoskodnia”, mert többségük a dönteni tudó hatalomtól várja sorsa jobbra fordulását”. Igazolja ezt az is, hogy a koronavírus miatti vészhelyzet intézkedései a nagy vállalatokat segítik, de a mikro- és kisvállalkozások (milliók) sorsa a kormányt hidegen hagyja (a publicisztika eredetileg a gazdasági akciótervek bejelentése előtt jelent meg – a szerk.).

De akkor mi adhat esélyt? Óriási változások küszöbén vagyunk, és sem a klimatikus viszonyok romboló hatásai, sem a digitalizációs korszakváltás követelményei nem állíthatóak meg. Orbán rendszere számára ezek veszélyesek. A tankötelezettség leszállítása, az oktatás visszafejlesztése, a szegregáció felélesztése, a tudomány elleni frontális harc, a törvényhozás birtokbavétele, az eget verő korrupció, a versenyképességünk leépítése, a bírói hatalom megtámadása kétségtelenül késleltetik az ország modernizálódását. Az elégedetlenkedők külföldre távozása pedig elhárítja azt a veszélyt, ami anno a Rákosi-rezsimet hat év után elsöpörte. A társadalmi, politikai viszonyok mindezek ellenére felerősítik a progressziót.

A XXI. század két alapvető, sorsfordító feladatrendszere, amelyek egyben reményt adnak, az alábbiak:

Klimatikus viszonyok

Az üvegházhatás miatt nő az átlagos hőmérséklet, a jégsapkák olvadnak, a tenger szintje emelkedik, hatalmas területek kerülnek víz alá, s az ökoszisztémák borulásával, a sivatagosodással együtt tovább szűkül az élhető környezet. A népvándorlás délről felerősödik, a tengerpartokról pedig beindul. Egyes állatfajok kipusztulnak, mások teret nyernek, a bioszféra évmilliók alatt kialakult egyensúlya kiszámíthatatlanul, és gyorsulva módosul, számunkra többnyire hátrányosan.

A homo sapiensnek egyre intenzívebben kell alkalmazkodnia a változó körülményekhez. Számolni kell a helyi konfliktusok egyre kiterjedtebb kiéleződésével, az életfeltételek megvédésének és megszerzésének erőszakos megnyilvánulásaival, a konfliktusok tömegessé válásával is.

Hol tartunk? A Magyar Hangban Lányi András mondta: „Hatalmas sikereket értünk el, félig már elpusztítottuk a bolygót.”

Technológiai korszakváltás

Már jó évtizede a digitalizációs kor éveit éljük. Korszakos találmányok formálják a világunkat. A személyi számítógép (1975, Steve Jobs), a Google (1998, Larry Page és Sergey Brin), a Facebook (2004, Mark Zuckerberg), számos platform (YouTube) a 3D-s nyomtatás, az 5G-s technológia a mindennapok szerves részeivé váltak. A „big data” lett a digitalizáció kulcs tényezője. „Az óriási adathalmazok összessége – a big data – forradalmi változást gyakorol a társadalom, a mindennapi élet legkülönfélébb területeire, ide értve az üzleti világot, a politikát, az orvoslást, valamint a természet- és társadalomtudományok szinte összes területét.” (2015, Martin Ford: Robotok kora). A klasszikus számítógépek korát most haladja meg a „kvantumfölény” időszaka, s számolni kell a „mesterséges intelligencia” közvetlen társadalomformáló szerepével is.

A mesterséges intelligencia igen komoly kihívást jelent a homo sapiens számára, mellyel még ma is csak a kutatók számolnak. Neumann János már az ötvenes években felvetette, hogy „a folyamatosan változó technológiai fejlődés lehetőséget adna egy szingularitásra a történelemben, amely után az ember története, ahogy jelenleg ismerjük, nem folytatódhatna” (szingularitás: a korábbi törvényszerűségek érvényüket vesztik).

Vernor Vinge, a San Diegó-i Egyetem professzora, 1993-ban így fogalmazott esszéjében: „Harminc éven belül kezünkben lesznek azok a technológiai eszközök, amelyekkel megalkotható az emberfeletti technológia.”

Az emberek számára már ma érzékelhető veszélyhelyzetet az alacsony szintű képzettséget igénylő munkahelyek tömeges megszűnése fogja előidézni, amennyiben az oktatási rendszer ezzel időben nem számol. (Hazánkban ez a helyzet.) Egy friss hazai felmérés szerint 2030-ig az ilyen munkahelyek száma 960 ezerrel fog csökkenni. A nemzetközi felmérések átfogóbb változást vizionálnak 2025–2035 közötti kifutással. E szerint a megszűnő munkahelyek aránya Finnországban 36, Magyarországon 55, Romániában 62 százalék. Vannak olyan vélemények, hogy a század végére az emberiség számára szükséges termékeket és a nagy értékű szolgáltatásokat a világ lakosságának 20 százaléka állítja elő, illetve nyújtja.

A társadalom számára a jövőt kell hitelesen bemutatni

A XXI. század kihívásait, azok következményeit, a változásokat bemutató ismereteket – tetszik, nem tetszik – meg kell osztani az emberekkel. Ennek során kidolgozandó és állandóan fejlesztendő a klimatizáció és a digitalizáció hazai stratégiája. A társadalomban tudatosítani szükséges, hogy változnak és növekszenek a követelmények. Modern, demokratikus társadalmi rendszert, jogállamot szükséges létrehozni, s át kell állítani a képviseleti demokráciát részvételi demokráciára.

Ha mindezt elmulasztjuk, szomorú mintát követünk. A következményekkel akkor ugyanúgy nem számolunk a XXI. században, mint ahogy nem számoltunk azzal a XX. indulásakor.

Fontosnak és sürgetőnek tartom, hogy az ország legjobb szakértői, mindenféle politikai szándékot félretéve elemezzék az ország helyzetét, s tegyenek javaslatot a jövőt formáló stratégiai feladatok megoldására. Az ország előtt álló feladatok súlya kellően indokolja, hogy a munka vezetésére a Magyar Tudományos Akadémia kapjon felkérést.

A szerző a Kutatási, Technológiai és Innovációs Tanács egykori elnöke

A Publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/13. számában jelent meg március 27-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az üzletekben vagy digitálisan! És hogy mit talál még a 2020/13. számban? Itt megnézheti!