Megvédjük, küzdünk, hadrendbe állítjuk, utasítjuk, kötelezzük – és megannyi háborús lózung, eljátszva az erőset immár évek óta. Van abban valami szánalmas is, ha valaki akkor nagyfiú, amikor sokan veszik körül, akkor játszik katonásat, amikor nincs csatatér, azután lövöldözik, miután mindenki kezét megkötözte. Vagy éppen úgy szidja Brüsszelt, hogy az ő pénzéből fizeti zsoldosait, és veszi meg, ami és aki megvehető.
Régi-új ellenség: az önkormányzatok. A kormány a vírusra hivatkozva támogatás helyett most végleg leszámol velük. A nagyok megroppannak, a kicsik – egyéb mozgástér hiányában – végleg megbénulnak, a kiszolgáltatottságuk teljessé válik. Ez már rég nem a gépjárműadó maradék 40 százalékának elvételéről szól (amely 2012-ig még teljes egészében a településeket illette meg, a helyi szja egy részével együtt), sokkal inkább arról, hogy már rövidtávon sem számol a kormány az önkormányzatokkal, önállóságuk megerősítése helyett, annak teljes megszüntetése a cél.
A Semjén-féle akció is egy újabb teszt volt ezen az úton, mely jól mutatja, hogy a kézi vezérlés a küszöbön áll. (A miniszterelnök-helyettes által jegyzett salátatörvény-tervezetet részeként veszélyhelyzetben lényegében elvették volna a polgármesterek döntési jogkörét. Ezt végül elvetették – a szerk.)
Ezért jó, hogy komposztálódott a Semjén-saláta | Magyar HangMár a látszat sem fontos, de népünk még eszi a cukorkákat, melyet rendre előrágnak neki az elefántcsonttornyokban, sőt mosolyog is hozzá, repetát is kér belőle. Ilyen az önkormányzati vezetők többsége is, szégyen! Olyan jó lenne a sokszínűségünket, az önállóságunkat, a teljesítményt, a szabadságot értéknek tekinteni újra. Ebben támogatni kicsit és nagyot egyaránt, hogy végre felnőtt és gerinces nemzet lehessünk. Egyelőre nem ez az irány, mert többen érdekeltek jelenkorunk fenntartásában, mint gondolnánk.
A járványhelyzet üzen: az emberré, az emberibbé válást újra zászlóra lehet tűzni a pusztítás helyett. Éhbérért robotol, napi betevőkért küzd több millió magyar, százezrek kerülnek utcára a következő hetekben. Mindeközben az év elején sietős volt – látva a járványhelyzet közeledtét – rövid idő alatt immár másodszor megemelni az országgyűlési képviselők, a kormánytagok, és a parlament közeli bürokrácia fizetését. Néhány héttel ez után pedig a hivatalos propaganda meri azt mondani az egészségügyi és egyéb, évek óta elfeledett területeken dolgozók méltánytalanul alacsony fizetésének emelését követelő hangokra, hogy „ez nem a béremelések és a bérviták időszaka”. Milyen gusztustalan korszak, milyen érzéketlen és gonosz játék ez…
Magyar békacomb à la chef Orban | Magyar HangNe várjuk az ébredést, ez nem álom, ez a magyar valóság. Lehet és kell mást képviselni, lehet és kell egy másik világot építeni, először önmagunkban, majd kinek-kinek a maga helyén. Tavasz van, olyan magokat ültessünk, amelyek a termését is szeretni fogjuk.
A szerző Hernádszentandrás polgármestere, a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnökségi tagja
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/15. számában jelent meg április 9-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/15. számban? Itt megnézheti!
