Gulyás Gergely szomorúsága

Gulyás Gergely szomorúsága

A kormany.hu által közreadott képen Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter az online megtartott Kormányinfó sajtótájékoztatón 2020. május 7-én (Fotó: MTI/kormany.hu/Botár Gergely)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Egy demokratikus jogállam működésének elengedhetetlen feltétele az átláthatóság, vagyis az, hogy az állampolgároknak lehetőségük legyen megismerni a kormány tevékenységét, különös tekintettel arra, mire és hogyan költi el a rendelkezésére álló közpénzt. Az állami intézmények önszántukból ritkán hozzák nyilvánosságra működésük részleteit, a transzparenciát így a kíváncsi civilek és újságírók biztosíthatják, ha közérdekűadat-igénylés formájában igyekeznek élni alapvető jogaikkal.

A válaszadásra eddig az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény értelmében 15 napja volt a hatóságoknak, amelyet újabb 15 napra meghosszabbíthattak. A koronavírus-járvány elleni küzdelemre hivatkozva azonban a kormány módosította a törvényt, így az állami szervek immár akár 45+45 napig, vagyis három hónapig is húzhatják az időt. Mivel ez alatt az idő alatt legtöbb ügy elveszíti a jelentőségét, a törvénymódosítással értelmetlenné vált közérdekű adatot igényelni.

Szomorúan tapasztalta, hogy miközben az orvosok és az ápolók a vírus ellen küzdenek, többen közérdekűadat-igénylésekkel fordulnak hozzájuk, mondta Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a május 7-i kormányinfón. A törvénymódosítással e szerint a kórházak munkáját tennék hatékonyabbá, hogy az egészségügyi dolgozók a valódi feladataikkal foglalkozhassanak ahelyett, hogy különféle megkeresésekre válaszolgatnának.

Hiába vegyíti azonban a kormány kreatívan a heroizmust a praktikummal, a határozat valójában mélységesen cinikus, hiszen az eddigi gyakorlatot renddé avatva azt üzeni: az állampolgároknak semmi közük az állam működéséhez. Mindezt a járványhelyzettel indokolni pedig kétséget ébreszthet bennünk, hogy a rinocéroszok valóban a kihalás szélére sodródtak-e.

A magyar egészségügy állapotára tekintettel elsősorban az orvosok és az ápolók emberfeletti teljesítményének köszönhetően nem dől össze a rendszer a járvány idején. Kitartásukat és önfeláldozó munkájukat a kormány egy régóta húzódó béremeléssel honorálta: 35 százalékkal növelték az államtitkárok fizetését. Miközben a vírus elleni küzdelem részeként számos egészségügyi intézményben a mai napig hiányzik a megfelelő védőfelszerelés, aminek következményeként a kórházak váltak a járvány valódi gócpontjaivá, az orvosok és ápolók hatékonyságán úgy kíván javítani Gulyás Gergely, hogy megóvja őket a kotnyeles állampolgárok kérdéseitől.

Feleslegesnek tűnik persze a felháborodás, hiszen az állam eddig is megtalálta a módját, hogy hallgatásba burkolózzék. A legegyszerűbb, már-már fájóan átlátszó trükkjük az volt, hogy pénzt kértek a válaszért a túlzott munkaerő-igénybevételre hivatkozva. Ez törvény adta lehetőségük, és a legtöbbször sikerrel el is riasztották vele a kíváncsiskodókat, ám ha az igénylő kitartó volt, és az adatvédelmi hatósághoz vagy a bírósághoz fordult, amely kötelezhette az adatok ingyenes kiadását, érdekes dolgok derülhettek ki. Akár még az is, hogy egy állami szerv tízmilliós nagyságrendben követelt térítést néhány rövid válaszért.

A járvány egyik tanulsága, hogy a minisztériumoktól vagy az operatív törzstől csak akkor remélhetünk releváns reakciót, ha a kért információ más csatornákon keresztül már nyilvánosságra jutott, és ezáltal az állam lépéskényszerbe került. Ennek egyik eszköze (volt) a közérdekűadat-igénylés. Gulyás Gergely szomorúsága ellenére a civil vagy munkaköri kíváncsiság így nem hátráltatja, hanem éppen hogy segíti az egészségügyi dolgozók munkáját azzal, hogy igyekszik fényt deríteni rá, miért kell elbocsátani a kórházból ápolásra szoruló betegeket, miért nincs vírusteszt a rendelőkben, milyen adatok alapján döntenek a kijárási korlátozások enyhítéséről, vagy hogy miért kapja el olyan sok orvos és ápoló a betegséget.

A törvénymódosítás mindezt lehetetlenné teszi. Minden egyes érdektelenségbe fulladó üggyel a transzparencia veszít a jelentéséből, a kétszer 45 nap végére pedig végleg feledésbe merül. Szomorú konklúzió, hogy ezek után nehezen beszélhetünk demokratikus jogállamról.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/20. számában jelent meg május 15-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/20. számban? Itt megnézheti!