Gergő és László, nyugodjatok békében! Egy normális világban most ennyit írna, mondana, minden gondolkodó és érző ember, de hát nincs olyan, hogy normális világ. A mienk pedig végképp nem az. Már csak azért sem, mert nálunk megállt az idő: itt örökké 2007 van. Megöltek két fiatal futballszurkolót, és ebben először az volt a fontos, hogy cigányok késelték meg őket, aztán meg az, hogy nem is voltak romák az elkövetők.
Ismét identitásháborúkat vívunk és egymásra mutogatunk. Cigányozunk, nácizunk, hogy tulajdonképpen melyikünk micsoda, azt mi döntjük el. Meg persze ők is. Közben a kanyarban egy gazdasági válság, tömegek vesztették el a munkájukat: úgyhogy ez a 2007-be visszarepítő identitásháború úgy kell ennek az elitnek, mint egy falat kenyér.
A Fidesznek jól jön, hogy minden járványügyi és gyülekezési tiltás ellenére ezrek cigánybűnözőznek a gyilkosság helyszínén. Még akkor is, ha nem cigányok gyilkoltak, elvégre egy identitásháborúban a tények és a valóság számít a legkevesebbé. Sőt: egyenesen szerencsés kormányzati szempontból, ha szibériázó, csendőrséget, halálbüntetést deliráló, politikai szerencselovagok ugranak rá az ügyre. Ha ők kellően vállalhatatlanul fogalmaznak, akkor a normális emberek inkább csendben maradnak, vagy legfeljebb sutyorogni kezdenek, ha felmerül a téma. Pláne, ha ezekre a visszataszító kijelentésekre reagálnak azok a romák is, akik gratuláltak a gyilkossághoz (!) és sok erőt kívántak – nem az áldozatok hozzátartóinak a gyászhoz, hanem az elkövetőknek a börtönhöz. A feketébe öltözött szurkolók és a hozzájuk csapódó szélsőjobboldaliak akár tudtukon kívül is nagy szolgálatot tesznek az elitnek.
Egyik jelenség sem új, megszoktuk az el (nem) múlt 13 esztendőben. Ahogyan azt is, hogy az ilyen etnikai konfliktusba torkolló vagy eleve akként induló lincselések, verekedések esetében mindig előáll valaki és döbbenetes sebességű szemforgatás közepette előadja, hogy hát be kéne vezetni, ami az Egyesült Államokban is mindennapos gyakorlat: a rendőrség és a média közölje az elkövetők származását is. Oké. Rendben. Legyen így. Kapcsoljuk is Minnesotát, Baltimore-t, Fergusont, és máris meggyőződhetünk a modell sikerességéről. Ahogy ott sem oldott meg semmit az afroamerikaizás, úgy itt se várjunk változást attól, ha a bemondó bemondja, hogy cigányok, vagy fehérek voltak az elkövetők.
De vissza a Deák téri, fel nem oszlatott vonulásos megemlékezésre. Persze könnyen rá lehet mutatni az ellentmondásra, hogy bezzeg a dudálókat 750 ezerre büntette az a rendőrség, amelyik most látványosan nem csinált semmit. Egyrészt a 10 év alatt hozzászoktunk a hatóságok politikai alapú következetlenségéhez is, másrészt, ha ezt szóvá tesszük, nagy valószínűséggel azonnal a „gyilkos cigányok” oldalához sodornak minket.
Lángba borul az Egyesült Államok egy fekete férfi halála miatt, Trump már a hadsereggel fenyegetőzik
Ugyancsak a Gyurcsány-korszakba repít vissza Karácsony Gergely megnyilvánulása is. A főpolgármesternek csak egy minden részvétnyilvánítástól mentes, nácizós posztot sikerült összehoznia, magát a gyilkosságot még csak meg sem említi. Ez persze nyilván sok lájkot ér a balliberális oldalon, a Fidesznek és a szélsőjobbnak pedig tökéletes muníciót szolgáltat majd az identitásháború folytatásához és ahhoz, hogy tényleg ottmaradjunk 2007-ben örökre.
Hogy miért emlegetem most annyiszor a 2007-es esztendőt? Mert akkor alakult a Magyar Gárda. Akkor valami nagyon félre ment és megszűnt az állam erőszak-monopóliuma. De elitünk nem ezzel foglalkozott, végképp nem a jelenség kiváltó okait vizsgálta, vagy kezelte, csak azt nézte, hogy a gárdisták miért vannak feketében, és hogy miért vannak bakancsban? Miért úgy köszönnek, ahogy és miért van oroszlán a hátukon? Meg hogy elhatárolódik-e tőlük Orbán Viktor? Hozzáteszem, a gárdisták tevékenységükkel, cinikus elnevezésű egészségügyi sétáikkal sokszor csak még feszültebbé tették a helyzetet ott, ahol megjelentek, ami persze az elitnek remekül jött. Kanyarban volt ugye a gazdasági válság, tömegek vesztették el a munkahelyüket...
Nem tanultunk 2007-ből! Azóta is folyamatosan identitásháborúkat vívunk, a feszültség pedig csak gyűlik.
Gergő és László, nyugodjatok békében.
