Napjainkban már tízezres nagyságrendiségben sem lehet megállapítani, hogy a kommunizmusnak hány áldozata volt, a kommunista diktátorok mennyi gyilkosságot követtek el.
A francia kommün adta az alapot, amelyet a lenini úton Sztálin vezetésével több felvonás követett. Joszif Visszarionovics nemcsak saját népét irtotta, hanem hatalma bővülésében a leigázottakat is, így ítélte pusztulásra a baltiakat, a lengyeleket. Az egyik állomás Katyn: a lengyel értelmiség évtizedeken át titkolt, tagadott, vagy éppen a németekre áthárított lemészárlásának területe.
1939. szeptember 1-jén a lengyelek ellen megindult a német hadművelet, arról viszont alig szól a fáma, hogy kölcsönös egyezség alapján a Vörös Hadsereg 17-én ugyancsak támadásba lendült. Az előre meghatározott közös német–orosz vonalig nyomultak előre, hogy ott fergeteges díszszemlével ünnepeljék barátságukat. 1941. június 22-én a Wermacht – sokak szerint megelőző – támadást indított a Vörös Hadsereg ellen. Kezdetben az elfoglalt területre bevonulókat, így a németeket, valamint a szövetséges magyarokat szeretettel, örömmel üdvözölte az ukrán lakosság, lévén emlékeztek a szovjet emberirtásra.
A németek elérték Szmolenszk térségét, ahol 1942 telén a Katyn környékén lakók jelezték, a kutyák emberi csontokat kaparnak ki a földből. 1943. április 13-án a németek világgá kürtölték: hatalmas szovjet tömegsírokat találtak. Beindult a goebbelsi propaganda, nemzetközileg ismert tudósokat, elfogott ellenséges főtiszteket, helybéli lakosokat, lengyeleket, a vöröskeresztet hívták a helyszínre, hogy bebizonyítsák, a mészárlás szovjet időben, 1940-ben történt. A szovjet vezetés azonnal a németekre fogta, hogy beszennyezik a kommunista erkölcsöt, a vezetést. A nyugati szövetségesek hallgattak.
A katyni tragédiának két magyar vonatkozása van. Korompay Aurél az első világháború után Varsóban maradt, megnősült, három leánya született, a legfiatalabb Varsó bombázásánál halt meg, a legidősebbet a németek elfogták, hogy ne adja fel társait, mérget vett be. Nejét szintén a németek gyilkolták meg. Korompay a német támadás hírére önként jelentkezett a lengyel hadseregbe, ahol századosként Przemyslbe, a San folyó keleti oldalán állomásozó egységbe került, ez a terület orosz megszállás alá került. Korompay Aurél így egyike lett Katyn áldozatainak.
Orsós Ferenc patológust a nemzetközi kutatócsoport a vezetőjének választotta. Ő állapította meg speciális vizsgálata alapján, hogy az oroszok gyilkoltak. Igaz, több dokumentumot, újságot, levelet is felleltek az exhumálásnál, de a bizonyítást nemzetközileg Orsósnak ismerték el. Orsós Ferenc temesvári származású, édesapja hentesmester, három fiút nevelt, akik sikeres orvosi karriert futottak be. A család eredeti neve Spindel, a szabadságharc alatt változtatták meg, amikor akkori ősük hősiesen harcolt a magyar szabadságért. Bem rákérdezett, egy magyar hősnek hogyan lehet német neve. Fordítsuk le, legyen Orsós!
Ferenc sikeres patológus lett, így került ki Katynba, majd vált a kommunisták üldözöttjévé. Tény, tett antiszemita megnyilatkoztatásokat, de a vádakkal ellentétben nem gyilkolt. Az akadémiáról is Katynra vonatkozó „hamis szakértői vélemény adása” miatt zárták ki. Mainzba menekült, ahol tovább folytatta világraszóló publikációit. Érdemes megemlíteni, hogy sikeres festő volt, sorra szervezték kiállításait, így többek között a Nemzeti Galériába.
A teret nyerő oroszok „lejátszották” az új vizsgálatot. Megszólaltattak egy öreg kolhoztagot, aki „bevallotta”, a németek kényszeríttették vallomásra. Ezután örökre eltűnt. A hidegháború idején az amerikaiak érdekből elővették, megszólaltatták Orsóst, a hadifogságból szabadult amerikai tiszteket is. A szovjetek nem ismerték el a gyilkosságokat éppúgy, mint az ukránok, a kozákok, no meg a többi nép elleni genocídiumot sem. A nagy bukás után vallotta be Moszkva, hogy 1940. március 5-én Berija javasolta Sztálinnak a lengyel tisztek és az értelmiség megsemmisítését, Sztálin bólintott, áprilisban indult meg a mészárlássorozat.
Napjainkban Katyn tragédiája ismert, de ez csak azért van így, mert a lengyelek az évek múlásával sem hagyták elveszni emlékét. Budapesten emlékművel adóztunk az áldozatok emléke előtt. Korompay Aurélra hősként emlékeznek, Orsós Ferenc professzort pedig feledésre ítélték.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/21. számában jelent meg május 22-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/21. számban? Itt megnézheti!
