Olvasom az újságban, hogy liberális-demokratikus személyek arra ösztökélik Mark Zuckerberget csoportosan: szóljon Donald Trumpnak, hogy eddig, és ne tovább. Hogy ácsi! Nem helyénvaló, hogy az amerikai elnök a közösségi médiában összevissza hablatyol. Hogy azt mond, amit akar. Hepciáskodik, fenyegetőzik. Csőcseléknek nevezi a békés fosztogatókat. Fontolgatja, hogy a tömegbe lövet.
A fent említett liberális-demokratikus személyek – akiket híres tudósoknak is szokás titulálni a magyar online-ban – arra is biztatják a Zuckerberg nevű embert, hogy álljon a történelem jó oldalára.
Agyamat eldobom. Visszakézből rábökni jelenségekre most, amelyek úgymond a történelem jó oldalához tartoznak, olyan szintű pofátlanság, hogy az már csimborasszó. Bolseviki tempó. Függetlenül attól, hogy mit gondolunk az amerikai elnök szellemi-mentális állapotáról és képességeiről. Ugyanitt ellenfelének hasonló tulajdonságait ne is feszegessük. Na ja: szépek a kilátások ezen a vonalon.
Ám ebben a pillanatban érdekesebb, hogy mit léphet napjaink leghatékonyabb – tehát legkártékonyabb – platformjának létrehozója és működtetője. A derék Mark nincs könnyű helyzetben. Ha netán egyet is ért a legendás három té jegyében már a tiltásnál tartó liberális-demokratikus személyekkel, akkor is fontosabb neki, hogy rengeteg pénzt keressen. Ezt csak úgy lehet, hogy a nem megfelelő véleményeket képviselő egyedek dollárjait is beszedi.
Oké, csakhogy hiába csitulnak el az aktuális zavargások, közeleg az elnökválasztás odaát, amelynek keretei közt sehogy sem maradhat a pasas minden oldal szemében jó srác. Eddig ügyesen egyensúlyozott, nem vitás, de a háborús helyzet fokozódik, eljön az idő, amikor bármekkora is az imaginárius fara, képtelen lesz vele megülni az egymástól gyökeresen különböző lovakat.
Közben olvasok olyat is, hogy tényleg felmerült: egyelőre nem körvonalazott elvek mentén megjelölnék az egyelőre nem körvonalazott tartalmú aktivitásokat. Képtelen vagyok elképzelni, hogy ezt hogy lehetne úgy megoldani, hogy az ne legyen közvetlen beavatkozás egyenesen a demokráciába. (Sokkal beavatkozásabb beavatkozás, mint Vlagyimir Vlagyimirovics nem létező beavatkozása négy évvel ezelőtt.) A kísérletezések ez ügyben amúgy folynak. Itt a közelben is.
A minap például arról értesülhettünk, hogy ripsz-ropsz törölték Böjte Csaba két posztját is. A neves ferences szerzetes a tengerentúli zavargások és a tengeren inneni Trianon kapcsán osztott meg tartalmakat közönségével, amelyek álhírek nemigen lehettek – zavargások vannak, Trianon volt –, tehát minden bizonnyal a nem megfelelő vélemények kategóriájába illeszkedtek a cenzorok megítélése szerint. Megtalálták maguknak Csaba testvér személyében a virtigli antidemokratát. Lelkük rajta.
Mindazonáltal hiába nem tudom, hogy melyik is a történelem jó oldala, ide-oda tolódásaim közepette egyre felskiccelhetőbbnek sejtek egy jó kis totalitárius jövőképet. Ezen a globális nyilvánosságot ellenőrző-formáló világcég ismeretlen keze hol vígan, hogy egykedvűen törölgeti a létezésből mindazt, ami a hozzája forduló felvilágosultaknak nem tetszik. Persze talán felesleges előre búsongani. A piac megoldja. Mark előbb az egyik, majd a másik zsebére csap, és mondja: nekem fütyöl innen is, onnan is. Lám, Böjte atya is kilinkelhette a Trianon-posztját még egyszer.
Olvasna még Gazda Alberttől? Kattintson!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/24. számában jelent meg június 12-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 24. számban? Itt megnézheti!
