Érthetetlen és megmagyarázhatatlan az a kormányzás, ami itt folyik. Köszönőviszonyban sincs a 2000-es években az Orbán Viktorék által a társadalmi igazságosságon alapuló jó kormányzásról előadottakkal. Amikor még nem levelezés útján kérdezték meg „az embereket”, hanem kimerészkedtek közéjük, amikor még keresték az újságírókat, hogy elmondhassák milyen terveik vannak az ország gazdaságának, egészségügyi és szociális ellátórendszerének rendbetételére. Amikor még megvetették az állam emlőjén milliárdosra hízott oligarchákat, amikor még pejoratív értelemben használták az offshore-lovagok kifejezést, amikor még „bankárkormányozták” a baloldali rezsimet.
Aztán megkaptuk az állami megrendelésekkel felhizlalt felcsúti oligarchánkat, aki a mesebeli kisgömböc módjára mindent benyelt, ami útjába került és megtetszett neki a hazai javakból. Lett bankja is, meg talán tankja is, az offshore-lovagok helyett pedig nemzeti offshore huszárok rejtegetik el a kíváncsi szemek elől a jutalékokat például a nagy letelepedési kötvény-bizniszből.
Fenn a várban már akkora udvartartása van az illiberális kormányfőnek, hogy az angol királynő is megirigyelhetné. Csak miniszterelnöki megbízottból tart tizenhetet, de miniszterelnöki biztosból is szolgál neki kilenc.
Tízmilliárdokat tapsolnak el propagandára mindenféle nemzeti felhorgadás nélkül. Nincs az a pénz, ami elég lenne „kormányzati kommunikációra”. A legutóbbi pénzkiszóráskor is odadobtak még 1,9 milliárdot „nemzeti konzultációra”. De jut egymilliárd Kósa Lajos „nemzeti korcsolyázó központjára” is. És Semjén Zsolt vadászati világkiállításának előkészítésére már kidobott 7,5 milliárdot is megfejelik plusz 2,1 milliárddal.
Ez a vírusjárvány különböző dolgokat vált ki az emberekből: vannak kormányfők, vállalatvezetők, családfenntartók, akik spórolnak, felkészülnek a komorabb időkre, mentik a nehéz helyzetbe kerülteket, és vannak, akik ilyenkor is féktelen buzgalommal szórják el felesleges dolgokra a rájuk bízott közpénzt. A magyar kormány például 55 milliárd forintot költött a veszélyhelyzet kihirdetése óta sportra, és 65 milliárdot fognak elkölteni motorversenypálya-építésre Hajdúnánáson. Miközben a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság miatt az elmúlt hónapokban 100 ezer magyar ember elvesztette a munkahelyét. Munkahely-megtartásra csak 26 milliárd jutott.
Vajon az a sok, kipróbált okos ember, aki biztosként, vagy megbízottként körülveszi a kormányfőt, milyen tanácsokkal, észrevételekkel látja el őt? Vajon hányan merik szembesíteni azzal, amivel az első Orbán-kormány minisztere, Chikán Attila szembesítette nemrég egy a Magyar Narancsnak adott interjúban? A volt gazdasági miniszter szerint „egyenesen irritáló, hogy a magyar gazdaságvédelmi csomag nem kezeli megoldandó feladatként a szociális válsághelyzetet, a munkanélküliekre is pusztán gazdasági szereplőkként tekintenek, a háztartás pedig nem is szerepel kategóriaként a csomagban – pedig ez az egyik legfontosabb társadalmi szereplő”. „Emberek százezrei kerültek kétségbeejtő helyzetbe, munka és megtakarítás nélkül, de a kormányprogram nem is foglalkozik velük” – mondta Chikán Attila.
Már a koronavírus-járvány előtt is érzékelhető volt a szociális válság előszele. Ezt csak súlyosbította, hogy százezren elveszítették a munkájukat. A családi pótlék összege 2008 óta változatlan, a legkisebb öregségi nyugdíj összege is 2008 óta 28 500 forint. A két juttatás vásárlóereje az eltelt évek alatt az infláció miatt 41 százalékkal csökkent.
Ráadásul több szociális juttatásra való jogosultság számítási alapja a legkisebb öregségi nyugdíj. Ha ez az összeg évek óta nem emelkedik, egyre kevesebben jutnak hozzá különböző szociális támogatásokhoz. Mindeközben az egyre szűkebb támogatotti körnek juttatott különféle segélyek összege is botrányosan alacsony összegű. Nézzünk egy példát. Az egyik fővárosi peremkerületben például 2019 augusztusában 483, novemberben már csak 409 gyerek után fizetett az önkormányzat rendszeres nevelési kedvezményt. Összesen 5,5 millió forintot költöttek erre a célra.
A „rendszeres” nevelési támogatás attól rendszeres, hogy egy évben kétszer is fizetik: augusztusban és novemberben. 6000 forint jár a hátrányos helyzetű, és 6500 a halmozottan hátrányos helyzetű után. Csak azok a családok jogosultak erre, ahol az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a 145 százalékát. Mivel 12 éve a 28 500 forinthoz igazítják ezt a határt, így ez az összeg 41 760 forint. Lássuk be, ezen a szinten már nem szegénység, hanem nyomor van.
Ez a jogosultsági feltétel kegyetlen, nincs összhangban a valósággal. A szűkmarkú szociális segélyezést nem indokolja a magyar költségvetés helyzete, és különösen vérlázító akkor, amikor milliárdos vagyonnal rendelkező magyarok cégeit vissza nem térítendő milliárdokkal támogatja a kormány. A mi pénzünkből.
Ha már az Orbán-kormány nem segít, az önkormányzatoktól várnánk, hogy kifeszítsék a védőhálót, megvédjék a nyomortól a leszakadókat. Csakhogy a kabinet forrásokat von el az önkormányzatoktól a vírusjárványra hivatkozva.
Magyarországon ma becslések szerint 2,5–3 millió ember él a szegénységi küszöb alatt. Ők azok, akik nem tudják igénybe venni a kormány családbarát intézkedéseit, amelyek népszerűsítésére milliárdokat fordítanak. Nem vesznek nagycsaládosként új autót, de házat se, ehelyett az egy főre jutó jövedelmüket számolgatják, hogy vajon jár-e még nekik évente a kétszer hatezer forintos „rendszeres” támogatás, vagy már arra sem számíthatnak.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/26. számában jelent meg június 26-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 26. számban? Itt megnézheti!
