Loptam. Van az a minőség, amit nem érdemes piszkálni, amivel nem szabad babrálni, amihez a legóvatosabban is szigorúan tilos hozzányúlni, úgy kell használni változtatás nélkül, ahogy a teremtő elmében szárba szökkent; ezért emeltem át a 888-on megjelent címet egy az egyben. Mert itt most arról lesz szó, hogy tízesztendőnyi zavartalan hatalomgyakorlást követően megszületett a felismerés, és végre ki akar jönni a permanens elnyomásból a kétharmad.
Jó, mi?
Írtunk erről múlt héten (Gulyás Balázs: Megafonák), de engem a megvalósítás érdekel. És tényleg nem a kényelmes karaktergyűjtögetés miatt, hogy tempósan teljen a hasáb, hanem a legelején említett okból idemásolom az „Ébresztő, elnyomott konzervatívok!” címhez tartozó interjú apropóját adó mozgalom hitvallását, csakhogy mindjárt képben meg hangulatban is legyünk egyszerre: „Cunamiként jönnek szembe veled a nyílt társadalom hálózata által finanszírozott tartalmak? Szeretnél valamit tenni ez ellen? Olyan sok mindent szeretnél elmondani, viszont nem tudod, hogyan vágj bele? Vagy már esetleg meg is próbáltad, de átütő sikert még nem tudtál elérni? Facebook, Instagram, online tartalomgyártás? A Megafon Központot segít neked! Mi nem akarjuk megmondani, hogy mi legyen a véleményed, mégis szeretnénk, ha te is hallatnád a hangodat.”
No, de mégis mi történik itten? Rém egyszerű: a szokásos. A NER médiavezérei újfent elégedetlenek a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány (Kesma) néven futó, gigantikus képződmény (plusz közmédia) hatékonyságával, tekintve, hogy a fiatalokat továbbra sem sikerül a táborba terelni, aztán meg Budapesten is mi van, ugye. És a keretszituáció is a szokásos: a sanyarú sorsú Fidesz-konzervatívok sokadjára is megvívják harcukat az egész világ ellenében. Végtelen történet. Elfoglalni már nem nagyon van mit, majd az Indexszel elbánnak, ha jobban kijön a lépés, de a klasszikus orbáni versenyeztetés jegyében addig is összeáll a Pesti Tv, amely nem annyira érdekes, majd meglátjuk, mire jutnak ugyanazokkal az arcokkal a Hír Tv ellen, mellé érkezik a jó öreg Alapjogokért Központ Megafon projektje. Ez a mókásabb.
Kezdésként képzeljük magunk elé az Alapjogokért Központ arcait, valamint Rogán Antalt, amint verejtékesen laza mítinghangulatban megpróbálják kitalálni, hogy mi kell a fiataloknak. Mi, mi, hát Face book! Meg You Tube! És Instagram! Ökölpacsi, mert kúl, és szociális disztönszileg is király.
Az elképzelés szerint a Megafon Központ csapata képzést indít a regisztráló, aztán felvételiző megmondó emberek számára, valamint a már működő vlogger-, bloggercsatornáknak ad extra nyilvánosságot, mígnem az ütemesen gyarapodó közösség hálózatként erősítve egymást egyre nagyobb eléréseket produkál. Ha én Rogán Antal lennék, tán csettintenék, hogy „hát, ja, végül is miért ne, akár működhet is”. Csak hát egyvalamiről nem nagyon esik szó, a tartalomról. Illetve ennyike mégis: „Azt szeretnénk, ha mindenki el tudná mondani, hogy neki mit jelent konzervatívnak lenni.”
Hűha. Rossz hírem van: ez így nem fog menni. És még csak nem is azért, mert Szánthó Miklós, hanem mert a hideg-polgárháborús hétköznapjaink olyannyira telítettek politikával, hogy a célközönséggé varázsolni kívánt ifjúság még véletlenül sem ilyesmiért jár a YouTube-ra és facebookozni, oda amúgy sem. (Még mielőtt: minket sem főként ők néznek.) Egyrészt. Másrészt pedig a NER legeslegújabb identitás-alapvetése rossz vicc: az évtizede korlátlan hatalmon lévő lázadó konzervatív figuráját mintha a South Parkba álmodták volna bele egy másnaposan átkokózott éjszakán.
Mert mit észlel a fiatal, amennyiben közéletileg körbetekint? Hogy mindent a Fidesz ural. Ha egyről a kettőre akarsz jutni, a minimum, hogy nem ártod magad a közügyekbe, és a véleményed megtartod magadnak. Vagy beállsz a hajbókolók sorába, hátha a helyi fideszes nagyúr némi gazdasági, közigazgatási előnyhöz juttat, vagy legalább nem csinálja ki a bétédet, amikor kezdenél sikeressé válni. Azt sem könnyű megértetni az ifjakkal, hogy amit Európában keresztül-kasul cikázva láttak, tapasztaltak, az nem úgy van, hanem a Nyugat hanyatlik, önfelad, öngyilkol, vesztébe rohan.
Idegesíti őket a propaganda, mert átlátszó, és faék egyszerűségű, mégis kiválóan működik. Nem eszik meg a féknyúzt, sőt: körberöhögik, és nem tudnak mit kezdeni azokkal, akik két pofára habzsolják a legprimitívebb álhíreket.
Nem rettegnek a migránsoktól, Soros Györgyben pedig egy Mészáros Lőrincnél alig valamivel gazdagabb öreg amerikai bácsit látnak.
Büszkék a magyarságukra, de nem gondolják, hogy mi, magyarok különbek lennénk a többi népnél, és hogy Magyarország a legjobb hely a világon. Szeretik a hazájukat, de tisztán látják a bajokat, ezért tartanak a jövőtől. S ami az egyetemekkel történik, csak megerősíti őket ebben.
Tanácstalanul bámulják a presztízsberuházásokat.
Keserűek, hogy miként történhet meg mindez, és még keserűbbek, hogy miért nem történik semmi.
A legfontosabb pedig, hogy nem azért nem fideszesek, mert a balliberális tartalomcunami átmosta, hanem, mert a kormánymédia tartalomcunamija nem tudta átmosni az agyukat.
Ha pediglen végigrágják magukat a 888 interjúján, máris megkapják az első, regisztráció- és felvételimentes leckéjüket a Megafontól: „888.hu: Muszáj megkérdeznem: miből fogják mindezt finanszírozni? Kovács István: Alapvetően egy alulról építkező közösség vagyunk, tehát azt szeretnénk, ha a működésünk közösségi finanszírozásból fenntartható lenne. Az induláshoz természetesen megkerestem néhány jobboldali üzletembert, hiszen ahhoz, hogy legyen egy weblapunk, hogy hirdetni tudjunk Facebookon, szükség volt némi kezdőtőkére.”
Fincsi kis lázadás lesz már megint.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/28. számában jelent meg július 10-én
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/28. számban? Itt megnézheti!
