„Nyugat hanyatlik, Eurázsia előretör.” „...nekünk, akik tele vagyunk életerővel, nekünk, akik most akarjuk behajtani a történelem magyarok felé fennálló adósságát, nekünk ez nem veszély, hanem lehetőség.” – Orbán Viktor optimista víziójának alapja: Magyarország most kivételesen jó helyzetben van. Három éve a magyar gazdaság növekedési üteme kiemelkedő az unióban, számos gazdasági paraméterünk is kedvező. A Covid–19-járvány kezelése a nyugati országokból nézve irigylésre méltó. Az időkorlát nélküli rendeleti kormányzás heves vitát váltott ki, de a miniszterelnök hamar lemondott alkalmazásáról, ami javította pozícióját.
A brüsszeli csúcs így aztán számunkra a legjobbkor ült össze. Az EU következő hét évének költségvetése, a Covid–19 kezelésének alakulása valamennyiünk életét évtizedes időtávban képes meghatározni. Dönteni kell, hogy a tagországok miként kívánnak hozzájárulni az unió sorsfordító programjainak eredményességéhez, illetve polgáraik jólétének javításához.
Eredményesség? Jólét? A magyar miniszterelnök úgy ment ki a brüsszeli csúcsra, hogy csak akkor nem emel vétót az unió költségvetésének elfogadása során, ha az EU eltekint a jogállami követelmények magyarországi érvényesítésétől. És erre az a parlament kötelezi, amelynek alkotmányos kötelezettsége a jogállamiság érvényesítése! A magyar kormány és törvényhozás a polgárainak népszavazáson megerősített akaratával is szembeszáll! Hiszen tizenhat éve népszavazáson fogadtuk meg, hogy az unió működésének alapvető elveit (jogállamiság, demokrácia...) tiszteletben tartjuk. Így lettünk EU-tagok!
Van ennél lejjebb?
Én nem tudok ilyet mondani. De a labda már nem nálunk van. Dupla vagy semmit játszunk. Végső soron az Európai Tanácsban bármely ország vezetője feltehetné azt a kérdést, hogy ha Magyarország eláll a belépésekor vállalt kötelezettségek teljesítésétől, akkor miért nem áll fel a Tanács asztalától? Mit keresünk Brüsszelben? Csak a pénz kell?
Igen, pénz kell, mert anélkül nincs hatalom. És Orbán most mindent arra tett fel – és bukott. Hiába van mellette a német tőke, a német autógyárak – a holland fickó, Mark Rutte és a többiek állva hagyták, úgy mentek el mellette. Másfélszer annyi pénzből egyharmaddal kevesebbel jött haza, mint Gyurcsány anno! Az EU-ban nem szégyenítették meg, elegánsan leírták.
De nézzük meg, hogy a magyar kormányt milyen teljesítmények bátorították kapcsolataink gyökeres átértékelésére. Az uniós „mérce” leszállítására? A már említett, pillanatnyilag kedvező tényezőkön túl országunk fejlődése, kormányának tevékenysége milyen nemzetközi megítélés alá esik? Van-e valamilyen különleges alapja a zsarolásnak, a vétóval való fenyegetésnek az EU vezető fórumain?
A gazdasági növekedésre nagyon büszkék vagyunk: három éve szárnyal az ország, az EU élmezőnyébe tartozunk az öt százalékos évi növekedéssel. Itt az a gond, hogy egy kicsit lassan jutottunk el ide. A világválság előtt, 2008-ban a GDP értéke 158 milliárd dollár volt, s ez az érték 2018-ban is csak 147 milliárd dollárt tett ki. Pedig a világválság kezelésében nagyon sikeresek voltunk: a Meryll Lynch Bankház szerint a világ legjobbjai között voltunk azzal, hogy 2010-ben már kijöttünk a recesszióból. Ezt a teljesítményt Obama elnök is magas elismeréssel nyugtázta. Sajnos egy rossz (Matolcsy, unortodox) időszak jött, s 2012-ben ismét egy gödörben találtuk magunkat... Tíz év után haladtuk meg korábbi önmagunkat.
A versenyképesség az egyik legfontosabb gazdasági paraméter. A Word Economic Forum 138 országot tartalmazó versenyképességi listáján 2001-ben a 29. helyen voltunk. Innen csúsztunk 16 év alatt a 69. helyre, majd feljöttünk a 62.-re. A WEF a kormányokat külön is vizsgálta ezen tevékenységük szerint: a 116. hely lett az Orbán kormányé, Kambodzsa kormánya mögött. (A WEF két éve szűkítette a vizsgált paramétereket, így a 29. hely 23.-ra, a 62. hely 48.-ra módosult.)
Tudomány, innováció, oktatás. 1999-ben az egy millió dollárnyi egyetemi és akadémiai K+F ráfordításra jutó nemzetközi publikációk számát (107) tekintve hazánk kutató közössége hatékonyság terén világelső volt. 2011-ben indult az oktatási rendszer leépítése. Az utóbbi évek nemzetközi tiltakozást kiváltó kormányzati döntése volt a CEU elüldözése, az Akadémia megfosztása intézeteitől, az egyetemek, felsőoktatási intézmények autonómiájának lépésről lépésre történő felszámolása. Az Unió k+f ráfordítási célja a GDP 3%-ának elérése. Magyarország ennek felénél (1,53%) tart. (Csúcs:2,8%, 1986; mélypont: 0,67%, 1992).
Törvénysértő haszonszerzés – korrupció. Az unióban csak Görögország és Bulgária korruptabb nálunk. Az Európai Uniótól 2004 és 2020 között napi 2 milliárd forintot, összesen 57,7 milliárd eurót kaptunk, a V4-ek között az egy főre jutóan a legtöbbet. A gazdasági növekedésben a korrupció miatt ez az előny nem érzékelhető. Szakértők szerint Magyarország GDP-jének az uniós támogatással összefüggő növekedése 15%, Lengyelország esetében ez a növekedés 57%, Szlovákiáé 52%, Csehországé 30%. A magyar GDP sokkal kisebb, mint lehetne tisztességes kormányzás esetén.
Jogállamiság – az ország civilizációs mutatója. A Word Justice Projekt 2018-as felmérése szerint az 57 EU-, EFTA- és észak-amerikai ország között utolsó lett Magyarország. Ezen belül az Orbán-kormány jogállami elkötelezettsége a vizsgált paraméterek között a leggyengébb: a világ 126 országa között a 103-ik helyet kapta, Nigéria kormánya a 102-ik, Uganda a sarkunkban van...
Demokrácia. A Freedom House legújabb vizsgálatának eredménye: „Magyarország már nem demokrácia, hanem hibrid hatalom.” 2019-ben kiestünk a „félig demokrácia” kategóriából, az EU országok közül egyedüliként.
Digitalizáció terén az EU-ban a 23. helyen van Magyarország a 2017–2019 közötti vizsgálatok szerint. Romló tendencia.
- Digitális közszolgáltatások: 25. hely
- Digitális technológiák vállalati alkalmazása: 26. hely
- Digitális technológia a kis-és középvállalkozásoknál: utolsók vagyunk, csak 11%-uk alkalmaz fejlett digitális eszközöket.
A megszűnő munkahelyek aránya 2025 és 2035 között (Frei és Osborne):
Finnország: 36%, Magyarország: 55%, Svédország: 47% Németország: 59%, Egyesült Királyság: 47% Portugália: 58%, Románia: 62%
Semmi sem utal arra, hogy a kormány ezzel a kihívással számolna.
Szakigazgatás. Az a kormány, mely 2013-tól kezdődően nem ad 40 milliárdos támogatást a Lánchíd, az Alagút, a Széchenyi-tér, a villamospálya rekonstrukciójára, Hajdúnánáson épít egy MotoGP-, gyorsaságimotoros-világbajnoki pályát, tudtommal 65 milliárd forintért.
Finnországban már megvalósult egy hasonló beruházás, a KymiRing pálya, mely 25 millió euróba, 8,8 milliárd forintba került, vásárlóerő-paritáson 4,5 milliárd forintba. A magyar kormány tizennégyszer drágábban tervezi létrehozni ugyanazt a beruházást, ami pusztán korrupcióval nem magyarázható. Az is túlmutat a korrupción, hogy kormány minimum tízszer annyi lélegeztetőgépet szerzett be 300 milliárd forintért, mint ahányat egy időben képesek vagyunk működtetni a hozzáértő egészségügyiekkel, orvosokkal, ápolókkal.
A kormányzati szakapparátus intellektuális leépülése mára katasztrofálissá vált.
Az ország állapota aggodalomra ad okot. Lejtőn vagyunk.
***
Az ellenzéki pártoknak kötelező a politikai válasz. Az eddigiek eredményre vezettek az önkormányzati választáson, a városokban, de a vidék, a legszegényebb társadalmi rétegek megnyerésére elégtelenek. A országgyűlési választás sikeréhez dönteni tudó, egységes ellenzék képét kell felmutatni néhány hónapon belül, hogy az a választó számára elfogadhatóvá is tudjon válni. Nem a Parlamentben, vidéken, mindenki által elfeledett szegénynegyedekben kell meggyőzni az embereket. Világossá kell tenni, hogy hazánkban 2022 után megteremthető egy modern, szabad, jóléti társadalom. Feltétele: az ellenzéki pártok szoros együttműködése, minden kommunikációs kapcsolat beszüntetése a Fidesszel, nyílt szembenállás a hatalom intézményeivel, világos stratégia és jövőkép.
Ennek érdekében haladéktalanul indítani kell a „választási kerekasztal” intézményét, rotáló elnökséggel. Kidolgozandó témakörök:
- Magyarország helyzete, felzárkózásának programja és jövőképe;
- választási program;
- ellenkormány felállítása,
- kormányprogram.
Előtérbe kell állítani a személyes meggyőző munkát, partneri kapcsolatot kell kiépíteni a lakosság minél szélesebb köreivel.
Az ellenzéki pártoknak késedelem nélkül egy társadalmi szerződésben hitet kellene tenni az ország talpraállítását szorgalmazó közös munka mellett. Úgy, mint a finn pártok tették a Liinama Egyezményben. Talán még elég az idő. Talán… Ők ma – 30 év után – ott vannak az „EU-5”-ben ….
Nekünk is ott a helyünk!
A szerző a Kutatási, Technológiai és Innovációs Tanács egykori elnöke.
A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
