A címmel csak látszólag ellentétes a beköszöntő állításunk: jó hír, hogy a Fidesz már határozottan érzékeli, elveszítette a valóban keresztény, valóban konzervatív értelmiséget. Kereszténynek lenni ugyanis azt jelenti, hogy az ember Krisztus tanítását követi, nem pedig a miniszterelnökét, konzervatívnak pedig azt, hogy a felhalmozott értékeket megőrizve építkezik, nem pedig lerombolva.
A Fidesz csak a náci Németországéhoz vagy a sztálini Szovjetunióéhoz hasonlíthatóan totális politikát folytat. Mindent uralni, ez a célja, és ebben pont olyan eredményes, mint Hitler vagy Sztálin rendszere. Aki ma tájékozódni akar a kormányzati világról, kénytelen elővenni a hajdani kremlinológia eszköztárát, vagyis az elhallgatásokból, utalásokból, látszólag indokolatlan fordulatokból következtetni. A kimondott szöveg mögöttesét kell mindig keresni, mert a Fidesz-kormányzat beszéde a gondolatainak az elleplezését szolgálja.
A széles tömegnek propagandát tálalnak, a terveikről viszont mélyen hallgatnak. Ezért nem érdemes a kormánysajtót szó szerint venni – viszont olvasni kell, a kremlinológia fontos forrása volt a Pravda meg a szovjet TASSZ.
Vadhajtások
A kormányzati médiavilág az elmúlt hónapokban új „vadhajtásokat” növesztett. Egyfelől (épp ezzel a címmel) uszító médiumot épített fel, másfelől – és ez a nagy újítás – immár rendszerszerű a kettős beszéd, mindent és mindennek az ellenkezőjét is tudatosan hirdeti a Fidesz-média. Erre csak az tud felfigyelni, aki képes kilépni a saját médiabuborékjából, aki hajlandó párhuzamosan olvasni a Fidesz-kézen lévő médiumok mindegyikét. Nagy munka, az emberek elsöprő többségének sem ideje, sem gyomra nincs hozzá.
Értelmiséginek például kacagtató (avagy röhejes) látni, hogy Kásler miniszter a Médiaworks tulajdonában álló Magyar Nemzetben bejelenti, az Árpád-ház baskíriai származású, miközben az ugyancsak Médiaworks-kiadású Mandinerben megírják, hogy ez egy ostobaság. Nincsen ebben semmi különös, a Magyar Nemzet a fajtiszta hun–türk Fidesz-magyaroknak készül, a Mandinert a budai értelmiségnek szánják.
Igen, annak a bizonyos keresztény-konzervatív budai értelmiségnek. Amelyiknek egyre nagyobb hányada kezd torkig lenni a Fidesz-univerzummal, találja egyre undorítóbbnak a narancsvilágot. Na ezért kezdett új projektbe a kormányzati kommunikáció. Tiszta erőből, fortissimo üvöltik újabban, hogy ők, csak ők az igazi keresztények.
Egy „teológus”
Muszáj volt beindítani ezt a projektet, mert a közvélemény-kutatók erőteljesen jelzik, hogy a Krisztus-hívőknek elegük van ebből a Fidesz-kormányzásból. Sok keresztény még azzal igyekszik nyugtatgatni a lelkiismeretét, hogy „sok jót is tesz ez a kormány” meg hogy „különben visszajönnek Gyurcsányék” – de egyre kevesebben hiszik el ezeket a lejárt szavatosságú dumákat. A Fidesz a hangos kereszténykedést is Fidesz-módra csinálja. A minap nyílt levél jelent meg az amúgy is a „nem budai értelmiségnek” szánt Magyar Hírlapban.
Egy pap a Momentum gyékényén, nyílt levél Hodász Andrásnak az írás címe, amelynek velejét néhány idézettel mutatjuk be: „... kérem, engedjen meg néhány észrevételt tőlem, végzett teológustól, keresztény, demokrata közéleti nagycsaládos embertől azok után, hogy ön átesett a politikai »coming out«-ján a Momentum legutóbbi tüntetésén, ahol mondhatni egy gyékényen árult velük egy kis demokráciát.”
Aztán a levélíró idéz a Hittani Kongregáció 2003-ban közzétett, Katolikusok részvétele és magatartása a politikai életben című dokumentumából: „A világi hívők mindenkor »keresztény lelkiismerettel« és az azzal megegyező értékekkel egyetértésben teljesítik általános politikai kötelességeiket, gyakorolják sajátos feladatukat, hogy az e világi rendet keresztény módon átitassák.”
Hol a helyünk tehát? – teszi fel a kérdést a levélíró, és meg is válaszolja: Hodász András a Momentum „zászlaja alá állt”, és ezzel „összeütközésbe kerül az erkölcsi elvekkel, amelyek nem engednek meg kivételt, kompromisszumot vagy korlátozást” – tudniillik az idézett szentszéki dokumentum szerint.
Aztán a levélíró szemezget momentumos megnyilatkozásokból, amelyeket persze elítél. Végül a lényeg: „Kedves Hodász atya! Ön most, úgy érzem, vagy önmagától, vagy tanácsadói miatt egy politikai aknamezőre sétált. Óvatosan vissza kellene hátrálnia.”
Értsünk a szóból
A nyílt levél nem személyes műfaj. Tehát a levélíró nem személyében akar segíteni a megtévedt papnak. Ha a címzett lelki üdvéért aggódna, akkor keresztényként biztosan nem írt volna nyílt levelet.
Nagyon világos üzenet ez. Úgy nevezik: fenyegetés. A nyílt levél ugyanis olyasmit ró fel bűnül Hodász Andrásnak, amit Hodász András el sem követett. Ő elment egy tüntetésre, amihez mint magyar állampolgárnak joga van, és épp a szentszéki dokumentumból láthatóan bizonyos értelemben kötelessége is, ha egyetért a tüntetés céljával, jelesül ez esetben a sajtószabadságról volt szó.
Hodász András bűne nyilvánvaló: katolikus papként jelezte, nem ért egyet a Fidesz-rezsim politikájával. Egyébként nem először jelezte. És azt sem rejti véka alá régóta, hogy éppen keresztényként, katolikusként muszáj elmarasztaló véleményt mondania.
Ráadásul Hodász András népszerű, sőt nem katolikus körökben is az. Hodász Andrást tehát meg kell állítani. Le kell verni. Fidesz-módra, azaz (egyelőre) nem erőszakkal, hanem erkölcsileg megsemmisítve. Ez a nyílt levél megegyezik a régi Szabad Népes gyakorlattal, amikor is a megtévedt elvtársat felszólították, gyakoroljon önkritikát. És a célkeresztbe került személy még örülhetett, ha megúszta sima önkritikával.
Ez afféle utolsó figyelmeztetés. Ha Hodász nem ért a szóból, megnézheti magát... elvégre ez egy keresztény kormányzat vagy mi.
Ki fenyeget?
A levél szerzője Kiss Antal, az aláírás szerint teológus. Bizonyára végzett teológiát (is), de ez az aláírás becsapja az olvasókat. Kiss Antal megspórolta a maga politikai „coming out”-ját, ugyanis évtizedek óta pártpolitikával foglalkozik, a Fidesz és a KDNP belső köreihez tartozik, fizetett állásokban, munkaviszonyban politizál. Ez nem baj – a baj az, hogy teológusnak hazudja magát mint aláíró, holott ezt a levelet nem egy teológus, hanem egy politikus írta. Kiss Antal része a kormányzat hatalmi gépezetének, és ezt az olvasók elől eltitkolta.
Kiss Antalnak – ha tényleg keresztény – elsősorban önmagára kellene vonatkoztatnia az egyház tanítását, a társadalmi tanítását is. Például az általa idézett dokumentum is határozottan leszögezi: „Az alapvető és elidegeníthetetlen etikai követelmények fényében a keresztényeknek észre kell venniük, ha az emberi személyiség igazi javát érintő, erkölcsi értékek forognak kockán.”
Ugyanez a dokumentum példaként hozza fel az abortusz és a magzatbiznisz határozott, kompromisszumot nem tűrő elítélését. Kiss Antal pedig azt a Fidesz-kormányt szolgálja, amelyik kétharmados többségével évtizede megtűri a gyakorlatilag korlátlanul szabad abortuszt, sőt ennél is továbbment: éppen ebben a kormányciklusban államosította és közpénzből, adóforintok milliárdjával maga kezdte el művelni a magzatbizniszt. Az egyetlen (jellemző: kommunikációs) szépségtapasz, hogy lombikbébiprogram helyett meddőségi centrumokról beszélnek.
Ha Kiss Antal elolvasta volna a Hodász András fejére olvasott dokumentumot, akkor ezt is megtalálta volna benne: „II. János Pál pápa az Egyház állandó tanítói tevékenységét folytatva sokszor megismételte, hogy mindazoknak, akik a törvényhozó testületek tagjai, világos és súlyos kötelességük ellenezni minden, az emberi életet támadó törvényt. Számukra és minden katolikus számára lehetetlen egy ilyen törvény megszavazása vagy támogatása.” Nincs mód kidumálni a Fidesz-rezsim keresztényellenes törvényhozását: a kétharmados többség nemcsak jog, hanem felelősség is!
Ez nem keresztény kormányzás
Egyértelmű: a Fidesz egy „teológus” szájával megfenyegette Hodász András katolikus papot. Ide jutottunk, itt tartunk most, az Orbán-rezsim 11. évében. A tanítást komolyan vevő római katolikusoknak ez a nyílt levél is világos üzenet: ez a rezsim agresszív, a maga eszközeivel gúzsba köti, megfélemlíti az egyházat. Is. Nem mondjuk, hogy a helyzet hasonlatos a náci vagy a kommunista keresztényüldözéshez. Azok ugyanis őszintén ateistának vallották magukat, a kereszténységet pedig kiirtani akarták.
A Fidesz-rezsim más. Ők a kereszténységet ugyanúgy el akarják venni önmaguknak, mint az EU-támogatásokat, a nagyberuházásokat, a sportéletet, a balatoni turizmust, a kastélyokat, miegymást.
Eldöntötték magukról, hogy ők a keresztények. A pápa ugyebár demens vénember vagy gazember, a demokratikus közéletet rágalmazással, a más véleményen lévők erkölcsi gyalázásával művelik, a közvagyont történelmünkben sosem látott mértékben dézsmálják, ekkora korrupció Magyarországon még nem volt. Ja, és az Istent Orbán Viktornak hívják.
Úgy fest, a Fidesz már látja: mind többen ébrednek rá: ezt abba kell hagyni, ezektől meg kell szabadítani Magyarországot. És a kétharmad most már fél, ezért fenyegetni kezdett.
Köszönjük Kiss Antal levelét, megint megérthettünk valamit. Egy lepel megint lehullt.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/32. számában jelent meg augusztus 7-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/31. számban? Itt megnézheti!
