Sem a világ, de ahogy néha elnézem, mi magyarok se nagyon értjük Orbán Viktort. Pedig ő maga adta meg a kulcsot saját értelmezéséhez, és nem is valami kétértelmű dakota közmondásról, vagy furfangos székely viccről van szó. Hanem erről az egyszerű mondatról: ne azt figyeljék, amit a mondok, hanem amit teszek.
Mit is mond most Orbán – és kormányának tagjai? Hogy szeptember 1-jétől jön a nagy vírusbehurcolás-ellenes határzár, hazánk zöld, minden más ország piros, satöbbi. Hogy ez az intézkedés járványügyi szempontból elégséges, megkésett, felesleges, kontraproduktív, vagy szükséges, arról persze lehet és kell is beszélni. De valószínűleg nem tévedek nagyot, ha azt feltételezem, az is a mozgathatta a kormányzati kommunikátorok fantáziáját, hogy valahogy megint összekapcsolják a migrációt és a vírust.
Ez egyrészt működik a híveknél, másrészt kiszámítható mind a honi balliberális közeg, mind a „nyugati sajtó” reakciója: eszerint a xenofób Orbán most már aztán tényleg fullasztó légkörű karanténná változtatta Magyarországot. A közleményt, amely arról szól, hogy „Brüsszel, Strasbourg, és az Európai Bizottság aggódva figyeli mindezt”, nyilván ezekben a percekben fogalmazzák.
És ezzel szinte tökéletesen egy időben mit is tesz Orbán kormánya – egészen pontosan annak foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára? Bejelenti, hogy mintegy 5,6 milliárd forintból 19 településen, összesen 2400 főnek létesít munkásszállást. Érvelése szerint a beruházások célja „a Magyarországon hagyományosan alacsony munkavállalói mobilitás élénkítése, a munkaerőpiaci kereslet és kínálat területi egyensúlyának megteremtése”.
Persze, biztosan létezik valamiféle összehasonlító statisztika, ami alapján államtitkár úr „hagyományosan alacsony munkavállalói mobilitásról” beszél, de engem a minap budapesti pincér szolgált ki Tihanyban, kicsivel korábban pedig szabolcsi felszolgálótól kaptam a kávét Győrben. És közben hetente legalább egyszer szoktam hallani azt a mondatot, hogy „innen elmennek a fiatalok” – és teljesen mindegy, hogy Zalában, Hajdúban, vagy épp Borsodban járok. Még jó, hogy ennyire alacsony a munkavállalói mobilitás, mert ha „hagyományosan magas” lenne, akkor aztán tényleg komplett megyék ürülnének ki…
De a „xenofób Orbán” Magyarországán nemcsak ez a fajta „belső migráció” létezik. Él itt köztünk – méghozzá sokszor épp a Bodó Sándor által beígért munkásszállásokon – jó néhány vendégmunkás is. Fideszül: „gazdasági bevándorló”, akikről a kormánypárt hívei rendszerint elmondják, hogy zömében ukránok, révén „ők legalább keresztények”. Mondjuk tény, hogy a tiszaújvárosi törökökről, vagy a szarvasi és etyeki indiaiakról aligha mondható el; de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy az adókedvezménnyel és ki tudja még mi egyébbel megsegített multik jelentős része így is olyan alacsony béreket kínál sokszor, hogy abból csak a keleti szomszédunkból, vagy épp a harmadik világból érkező, (és itt elszállásolt, rendszeresen megebédeltetett, stb.) vendégmunkások képesek megélni.
Ezt persze a xenofóbozó „nyugati sajtó” sosem fogja megérteni. Ahogy Orbán Viktort és az ő karanténját sem. Ja, és a Nyugat köszöni szépen hozzá érkező magyar „gazdasági bevándorlókat”, akik hogy, hogy nem, de csak legyűrték valahogy a „hagyományosan alacsony hazai munkavállalási mobilitást”.
