Miközben a nagy fideszes kulturális térfoglalás a színművészeti hallgatók bátor kiállása következtében éppen óriási akadályba ütközik, érdemes a fodrozódó felszín alatti folyamatokra is egy pillantást vetni.
Az elfajult kultúrharcot a kormány propagandagépezete igyekszik a megszokott, mesterségesen kialakított törésvonal szerint értelmezni. Vagyis kozmopolita, liberális művészek, művészpalánták lázadoznak a „normális”, nemzeti kultúra megjelenítői ellen, akik csak el akarják foglalni az őket megillető helyüket. Holott „csupán” szimplán szellemi abúzus, erőszaktevés zajlik egy közösség, végső soron az egyetemi autonómia ellen. Semmi köze ennek liberalizmushoz, konzervativizmushoz, nemzeti és keresztény értékekhez. De ha mindenáron át akarjuk itatni ideológiával a konfliktust, akkor bizony a kormány áll a (neo)liberális sarokban, amikor a magánalapítványba való kiszervezéssel egy eddig állami feladatot ráz le magáról. Mellesleg utoljára még hatalmasat rúgva egy közösségbe, amelyről úgy sejti, nem szimpatizál vele.
A kormány régóta generál olyan konfliktusokat, amelyek egyik célja a valós szándékainak leplezése. A kultúrától a gazdaságig az élet számos területére igaz ez. A Fidesz legfőbb deklarált célja a nemzeti szuverenitás védelme, visszaszerzése, a gazdaság hazai tulajdonú szektorának erősítése. (Utóbbi egy roppant szűk, a miniszterelnök személyéhez kötődő érdekcsoport esetében eredményesnek is mondható, más kérdés, hogy a siker a legkevésbé sem érdemalapú.)
A G7 gazdasági portál írta meg – hogy végre a lényegre térjek –, mennyi állami támogatásban részesült a második legnagyobb hazai vállalat, az Audi Hungaria Zrt. az elmúlt évtizedben. Illetve az átláthatóság hiánya miatt pontos képet nem kaphatunk erről. Brüsszel elvben tiltja ugyan a felesleges állami támogatások útján történő beavatkozást, csak egy bizonyos összeghatár felett kell jóváhagyatni ezeket. A szakportál az elérhető adatbázisok alapján arra jutott, hogy az Audi magyar leányvállalata nagyjából 35 milliárd forint állami támogatáshoz jutott, miközben alig veszi ki a részét nálunk a közterhek viseléséből. Ami azért is érdekes, mert a győri üzem minden adat szerint e segítség nélkül is nyereségesen működne. A G7 megjegyezte, hogy a cég európai leányvállalatai mindenhol kapnak állami támogatást, a legnagyobb összeget Németországban. A magyar segítség nem sokban marad el ettől. Ennél érdekesebb az az összevetés, amely szerint egy győri munkahelyre négyszer annyi támogatás jut, mint egy németországira. A munkabérek arányában pedig messze a magyar állam adja a legtöbbet, tekintve, hogy ötször (!) többet keresnek az Audi németországi és belga munkavállaló, mint a magyarok.
A magyar leányvállalat az elmúlt tíz évben nagyjából 1500 milliárd (!) forint nyereséget termelt, amelyet osztalék formájában haza utaltak. Vagyis nem itt fektették be, és nem itt adóztak utána. Az Orbán-kormányok tehát a magyar adófizetők pénzéből támogatják az Audi Hungariát, amely cserébe európai összevetésben rendkívül alacsony bérért foglalkoztatja az itteni munkaerőt, az itt keletkezett tetemes hasznot pedig kiviszi az országból.
Arra a miniszterelnök is szokott panaszkodni, hogy mennyi pénz folyik ki Nyugat-Európába Magyarországról, a saját felelősségéről, az általa a multikkal, a német nagytőkével kötött alkukról szerényen hallgatva. Így néz ki hát egy jellegzetes példán keresztül szemlélve az oly sokat és büszkén emlegetett magyar szuverenitás, amely valahogy inkább egyfajta gyarmati státusra emlékeztet. A kormányfő egyébként személyesen nyugtatta meg az Audi képviselőit, hogy a magyar állam a járványhelyzetben sem feledkezik meg a cégről. Nyilván örömmel hallották ezt a politikai hatalom centrumától távolabb elhelyezkedő, szétadóztatott magyar kisvállalkozók, a gazdaság lassulását és az infláció meglódulását a bőrükön érző munkavállalók, három hónap után jövedelem nélkül maradó álláskeresők.
A hatalom eközben kiábrándulva fordul el a Nyugattól, küzd a liberális befolyás ellen, nemzeti szuverenitásról szónokol, és kultúrharcot provokál. Színház az egész orbáni világ.
