Egyedi esetekből ne vonjunk le általános következtetéseket! – mondogatja gyakran egyik kedves munkatársam. Most azonban mégis megteszem, mert Hodász András atya meghurcolása a magyar közélet állatorvosi lova. Ügye szegénységi bizonyítvány mindannyiunk – különösen a magyar értelmiség – nevére kiállítva: nekünk, akik akár a politikában, akár a közélet más területein napi szinten töltünk meg jegyzőkönyveket, újságcikkeket és pódiumbeszélgetéseket a szólás- és véleményszabadság iránti aggodalmainkkal, és a független közélet megteremtése iránti elkötelezettségünkkel. Van egy fiatal, jó kiállású és rendkívüli kommunikációs képességekkel megáldott katolikus pap, aki semmi mást nem csinált, mint hirdette azt, amit egy papnak hirdetnie kell: a „kereszténység bástyájának” közélete pedig zavartan vakarászta a fejét, majd kiátkozta őt mindenhonnan.
Aki nem követte volna az eseményeket, annak röviden összefoglalom. Hodász András pár éve „robbant be” a köztudatba azzal, hogy vlogján és közösségi oldalain hétköznapi és időnként humoros stílusban adott válaszokat igen komoly teológiai kérdésekre, valamint hívta fel a figyelmet örök érvényű hitbeli és erkölcsi kérdésekre. De hiába volt a tartalom komoly, kikezdhetetlen, sőt, ha szabad így mondani, szigorúan konzervatív (már ha ennek a fogalomnak van értelme örök igazságok esetében), ha egyszer a forma fiatalos volt és a hétköznapi ember nézőpontját vette alapul.
Hodász András elnyerte sok hívő vagy akár nem hívő figyelmét és szimpátiáját, egyúttal pedig elnyerte azok ellenszenvét is, akik szerint katolikusnak lenni az valami olyan kiváltság, amit óvatosan kell a „pórnépnek” osztogatni, Jézus Krisztust és az Evangéliumot pedig célszerű vaskos filozófiai értekezésekkel körülbástyázni, nehogy már csak úgy „arra érdemtelenek” foglalkozzanak vele. Egyesek azt kezdték rebesgetni, hogy András atya „liberális”, sőt „méltatlan az egyházhoz”.
Hodász András: A mi álmainkat lopták el | Magyar HangTelt-múlt az idő, Hodász András pedig a kritikák dacára továbbra is folytatta munkáját, majd egy napon az állami tévé egyik beszélgetős műsorában tűnt fel, merthogy meghívták egy homoszexualitásról szóló műsorba. András atya pedig elment, és a tőle megszokott stílusban elmondta azt, amit a katolikus egyház a homoszexualitásról tanít. Lett is nagy felháborodás, ezt meg mégis hogyan képzeli András atya: csak így, katolikus papként kiállni a katolikus hit mellett, miközben olyan jópofa mémeket gyárt az interneten, és lazán beszél a videóiban. Beindult a balliberális sajtó (köztük az Index is), és napokon keresztül szörnyülködtek azon, hogyan lehet szót adni ilyen vaskalapos embereknek, mint András atya. Hamar meg is lett az új skatulya: András atya vaskalapos, ókonzervatív, sőt „fideszes”. Közben pedig újra azok tapsoltak tevékenységének, akik korábban még átkozták, mint megveszekedett liberálist.
Időközben azonban kiderült, hogy Hodász Andrásnak magyar értelmiségiként (és tegyük hozzá, jó keresztényként is) igen határozott véleménye van a hazai közélet kérdéseiben is, és nem fél ennek hangot adni. Soha nem egy párt mellett, vagy ellen, soha nem aktuálpolitikai ügyek mentén, hanem csak és kizárólag a keresztény erkölcs talaján állva. Ez pedig ismét csak szúrta egyesek szemét, különösen azután, hogy András atya részt vett az Index bedarálása miatti tüntetésen. Nem azért, mert – mint fogalmazott – annyira egyetértett volna a korábban őt is támadó lap irányvonalával, hanem azért, mert álláspontja szerint mindenki véleményét meg kell hallgatni, akit pedig támadnak, amellett ki kell állni.
De úgy tűnik, hogy a magyar közélet megmondói egyáltalán nem szeretnék mindenki véleményét meghallgatni, és minden megtámadott mellé odaállni. Így aztán a Magyar Hírlap néven futó kormányzati szennylapban a Fidesz egyik harmadvonalbeli senkije magát teológusként jegyezve egyenesen „momentumos”-nak és abortuszpártinak nevezte Hodászt, amiért nem hajlandó fideszesnek lenni. Ezt követően pedig felgyorsultak az események: Hodász Andrást „elbeszélgetésre” hívták a prímási palotába, majd egy sejtelmes posztban az atya arról tudósított, hogy leállítja nagy sikerű közösségi oldalait.
És most jöhetne a katarzis, amikor a magyar közélet színe-java, jobb- és baloldalról egyaránt kiáll Hodász András atya mellett és azt mondja: tűrhetetlen, hogy valakit ma Magyarországon azért ér támadás, mert van egy világnézete, és képvisel valamilyen véleményt. Egy olyan véleményt, amely egy katolikus hívőnek azért szent, mert a saját hite igazsága, egy más vallásúnak, vagy épp nem hívőnek pedig azért, mert ez is egy vélemény, egy szín a közéletben. Ahogyan az Index is egy vélemény és egy szín volt, még ha sokan nem is értettünk mindig mindenben egyet vele.
Ilyen azonban nem történik, mert – ellentétben a szekértáborok lieblingeivel – András atya nem lieblingje senkinek. Hodász András ugyanis „problémás” a kényes ízléseknek. Problémás egyrészt azoknak a langyos egyháziaknak, akik szerint tökéletesen elég leadni a kötelező programot a fogyatkozó híveknek, az meg, hogy ürülnek ki a templomok, csakis valami külső erő (Soros!) aljas támadása, ami ellen mi tehetetlenek vagyunk: nekik András atya harsány, meg túl népszerű, „bratyizik” az emberekkel, és még vicceseket is mond. Skandalum!
Másrészt a szólásszabadságra oly kényes liberális értelmiségnek András atya ugyancsak problémás, hiszen mégiscsak egy katolikus pap, aki ráadásul hagyományos papi öltözetben szeret megjelenni a nyilvánosság előtt, és egy jottányit sem hajlandó engedni a katolikus tanításból. Konzervatív, nem pártolja a homoszexuálisok házasságát, és nem lehet őt rávenni az öncélú lazáskodásra. Botrány!
De problémás András atya a most épp keresztényi pózban feszítő kormányzati embereknek is. Eleve, népszerű. Már gyanús. Ráadásul kritizál is és katolikus pap létére nem lehet őt lekenyerezni pár hónaljszagú pártapparatcsik szimpátiájával és pénzével. Emellett meg még a lombikprogrammal kapcsolatban is megfogalmazza kritikáit, igaz, a katolikus tanítás alapján, de mégiscsak rontva az üzletet ott, ahová a kormánykörök éppen most vásárolták be magukat.
Most itt van nekünk Hodász András atya, szekértáborok és politikai törzsek között, és lehet, hogy nagyon egyedül van, viszont bátrabb és egyenesebb, mint az összes szekértábor összes egymást körberajongó megmondóembere együttvéve. És bizony rajtunk is áll, hogy mi lesz a sorsa egy ilyen embernek. Elhallgattatják, vagy maradhat színfolt és iránymutatás? Meg tudja-e emészteni a magyar közélet, hogy van valaki, aki csak Jézus Krisztusra és a katolikus hitre hajlandó hivatkozni, és senki más parancsát nem fogadja el?
Eddig egy kezemen meg tudom számolni azon személyeket, akik nevüket vállalva ki mertek állni Hodász András mellett. Az, hogy a Fidesz táborában nincs egyetlen egy ilyen ember sem, az nem lep meg, mert régóta tudjuk, hogy ott a bolsevizmus korszakára jellemző erkölcsiség érvényesül. De hol van az ellenzék? Hol vannak az ellenzéki hangadók, akik máskor azonnal rohannak diktatúrát és elnyomást kiáltani? Vagy az csak a „sajátoknak” jár, egy valóban független katolikus papnak nem?
Kedves bal- és jobboldali Ellenzéki Véleményvezérek! Hodász András esete minket is minősít, ha hallgatunk. Hiszen hiába beszélünk mi kormányváltásról, meg demokráciáról, ha csak saját magunkért, meg a saját belső köreinkért állunk ki, aki pedig a körön kívül van, arra a szót sem vesztegetjük. És ha valaki úgy gondolja, hogy ez így rendben van, az nyugodtan álljon fel az ellenzéki kaszinóból, és még ma fogadjon hűségesküt a NER-nek, mert pontosan ugyanazt a logikát vallja. Azért meg, hogy 2022 májusában ott folytassuk, ahol a Fidesz abbahagyta, igazán fölösleges nagy szavakkal dobálózni. Mindenki eldöntheti, hogy a levegőbe beszél, vagy tényleg kiáll az elvei mellett. Mindenki eldöntheti, hogy csak az fáj neki, hogy nem övé a konc, vagy tényleg egy jobb Magyarországot akar. Egy olyan Magyarországot, ahol nem érdekkörök szabják meg, hogy ki mit mondhat, vagy nem mondhat. Én András atya mellett vagyok.
A szerző a Jobbik elnökhelyettese és EP-képviselője
A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/35. számában jelent meg augusztus 28-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/35. számban? Itt megnézheti!
