Bajban vagyunk, és még csak azt sem tudjuk, mekkorában; a szakemberek sem tudnak biztos előrejelzést adni azzal kapcsolatban, mit várhatunk a koronavírus-járvány második hullámától. Most még csak találgatások sincsenek, hogy mikor érhetjük el a görbe csúcsát. Exponenciális növekedés várható a végtelenségig, vagy lassul majd a vírus terjedésének üteme? Sikerül megóvni az időseket, vagy megtelnek majd a kórházak? A fegyelmezetlenség egyre nagyobb problémát jelent, miközben abban az egyben legalább minden szakember véleménye egybecseng, hogy az intézkedések bővítésére és szigorítására volna szükség, ha nem is a tavaszi, drasztikus lezáráshoz hasonlóan.
Magyarország kormánya augusztus végén igencsak váratlant húzott: szeptember elsejétől lezárta az országot. Az üzleti célú utazást korlátozó intézkedést aztán napok alatt megváltoztatták, és kinyitottak korábban lezárt határátkelőket is, amelyek az ingázók életét lehetetlenné tették. Enyhítettek a visegrádi országok turistáival szemben is. Aztán kiderült az is, hogy a kulturális rendezvényekre is jöhetnek külföldről. Az sem világos, mi bizonyítja, hogy a külföldről történő behurcolás felelős a vírus terjedéséért, amikor még a kormánynak tanácsot adó szakértő is ennek pontosan az ellenkezőjére jutott.
A turizmusnak – ahogy a kormányfő fogalmazott korábban – mindenesetre kampó, az utazási irodákat, buszos vállalkozókat, idegenvezetőket, a kiemelt turisztikai régiók, de főleg Budapest korábban külföldi vendégekre építő turisztikai vállalkozóit holt biztos, hogy földhöz teremti a határzár. A turizmus a magyar GDP nagyjából tíz százalékát adja.
Közben egyre több hír érkezik arról, hogy a tesztelés és a karantén elrendelése során sincs minden rendben, a hatóságok egyre kevésbé bírják az őrült iramot. Az oktatásügy még mindig hiányol egy egységes, írásban lefektetett protokollt arra vonatkozóan, mit kell tenni, ha fertőzött bukkan fel az iskolában, és egyáltalán, mit szabad, és mit nem.
Ilyen időszakban minden nap duplán számít. Ilyen helyzetben az emberből legalábbis csodálkozást vált ki, hogy a kormányfő a közösségi oldalán nem a válságkormányzáshoz kapcsolódó posztot oszt meg, hanem egy traktort. Mármint önmagát, egy traktorban ülve. „Délutáni fusi. Nálunk, a Puskás Akadémián mindenkinek mindenhez kell értenie” – írta a kormányfő.
Természetesen a politikusok azt csinálnak a szabadidejükben, amit szeretnének (a törvény és a hétköznapi értelemben vett jó erkölcs keretei között, és lehetőleg úgy, hogy azzal ne keverjék magukat azonnal korrupció alapos gyanújába), és nyugodtan megoszthatják a közösségi oldalukon azt is, hogy éppen úsznak, bicikliznek, kapálnak, sakkoznak, vagy fejen állnak. De talán nem a legszerencsésebb üzenet ezt éppen egy olyan helyzetben tenni, amikor nem csak az újságírók vannak tele nyugtalanító kérdésekkel, és amikor majdnem két hete gyakorlatilag érdemi tájékoztatás nélkül áll a nyilvánosság. A legutóbbi kormányülés után ugyanis még a kormányzati sajtótájékoztató is elmaradt, az operatív törzs pedig nem hogy naponta, hanem egyáltalán nem áll az emberek elé. Mi mást érezhetnének a polgárok mindezek után, mint azt, hogy káosz van, és Magyarország kormánya nem áll oda?
Rejtély, hogy a kormányfő traktoros kirándulásának mi lehetett a kommunikációs célja. Az lenne üzenet, hogy ha a miniszterelnök ráér a válsághelyzetben traktorral meg futballakadémiával foglalkozni, akkor lazítsunk mi is bátran? Például hódoljunk a hobbinknak? Sok állampolgár számára ez most igen nehéz feladat lenne, hiszen közvetlenül érintik őket a koronavírus igazgatási, gazdasági, egészségügyi következményei. Vagy azt próbálja üzenni, hogy aki mindenhez ért, még egy traktort is elvezet, az egy országot is el tud vezetni? Biztosan sokan rábólintanak erre az értelmezésre a magyar választók közül, de attól tartok, hogy egyre többen viszont nem.
Az az ingázó, aki egyik reggel arra ébredt, hogy lezárták a határátkelőt, ahol dolgozni jár, vagy az a vállalkozó, aki kénytelen volt hirtelen minden külföldi munkaútját lemondani, illetve az a turisztikai cég, amelynek a külföldi vendégek kimaradása miatt újrakezdődik a tavaszi válság, esetleg az a szülő, akinek a gyermeke karanténban van, de nem tudja, hogyan maradjon vele otthon, mert ezért nem jár neki táppénz, és elhasználta az éves szabadságát, vagy az a koronavírus-fertőzött, aki már egy hete van karanténban, de egy telefonon kívül még semmilyen hivatalos értesítést sem kapott nem biztos, hogy úgy érzékeli, itt minden flottul megy.
Ezek az állampolgárok, ha tehetnék, valószínűleg udvariasan megkérnék miniszterelnök urat, hogy szíveskedjen egy pillanatra leszállni a traktorról, mert kérdéseik vannak.
