Ha nem a társadalmi igazságosságon alapszik egy kormány szociálpolitikája, akkor az fabatkát sem ér. Mélyen igazságtalan és méltánytalan a szociális ellátórendszer, ha már a szegények támogatását célzó jogszabályok sem alkalmasak arra, hogy védőhálóként megtartsák a legnagyobb nyomorban tengődőket az emberhez méltó élet színvonalán.
A következő megrázó történetet egy borsodi faluban élő családról az elmúlt napokban ismertem meg egy videóriportból a 444.hu-n. Benne van minden, amitől ez a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett valami egyre elviselhetetlenebb azok számára, akik mást gondolnak a normálisan működő emberi társadalmakról, mint amit a NER létrehozói.
Egy hétgyermekes család életében okozott feldolgozhatatlan traumát a minden bizonnyal a jogszabályok akkurátus betartásával eljáró gyámhivatal, amikor egy névtelen telefonos bejelentés alapján intézkedett, és júliusban kiemelte a gyerekeket a családból, majd a testvéreket egymástól is elválasztva három nevelőszülőnél helyezte el őket. Azóta csak hetente egyszer beszélhetnek telefonon a szüleikkel. A névtelen telefonbejelentés arról szólt, hogy a gyerekek ellátatlanok, éheznek és nem járnak rendesen iskolába. Ezt egyébként cáfolta többek között a gyerekeket gondozó óvónő és az iskolásokat tanító pedagógus is.
A család egyébként maga is segítséget kért az illetékes hivataltól még 2017-ben a rossz anyagi és lakhatási körülményeik miatt. A hét gyerekből hatot védelembe is vett a családgondozó, de a családban maradhattak, mert nem volt ok a kiemelésükre. Az óvónő arról beszélt, hogy a gyerekeket mindig tiszta – még ha szegényes – ruhában vitték a szülők az óvodába, a nagyobbak iskolai előmenetele is megfelelő volt, sohasem kellett őket megbuktatni. Az óvónő külön hangsúlyozta, hogy az évek során a család hat gyermekét gondozta, és ha rákérdezett az otthoni dolgokra, a kicsik azt mondogatták, hogy az édesanyjuk mindig szépen beszél velük.
A megszólaltatott falubeliek és a családot jól ismerő polgármester is azt állítja, hogy a szülők rendes, jóravaló, munkába járó emberek, az igaz, hogy nagyon szegények. Éppen ezért fogtak össze, hogy segítsenek nekik visszakapni a gyerekeiket.
Lakhatásra alkalmatlanná vált házuk egy éppen felszámolás alatt álló telepen áll, az önkormányzat a faluban kiutalt számukra egy szociális bérlakást. Átmeneti jelleggel a családot a sportpálya melletti öltözőben szállásolták el, amely – bár nem lakás, de még mindig jobb körülmények között lehetnek, mint a saját tulajdonukat képező düledező épületben. Mindezt a célból adta nekik az önkormányzat, hogy a gyámhivatal megfelelő körülmények közé tudja visszaadni a gyerekeket. Ám hiába biztosított jelenleg a lakhatás, mégsem kapták vissza őket.
A család a cigány kisebbséghez tartozik. Emiatt is különösen jó volt nézni a riportfilmben megszólaló nem cigány polgármestert, óvónőt, tanítónőt, utcán megszólaló nem cigány falubelieket, ahogy őszinte együttérzéssel kiállnak a fiatal roma házaspár mellett, és igyekeznek minden segítséget megadni, hogy a gyámhivatal visszaadja nekik a gyerekeiket. Az édesanya most várja nyolcadik gyermeke megszületését, és lelkileg megviseli, hogy a kisgyermekeit elszakították tőle.
A történet legdrasztikusabb pillanata, hogy a gyermekjóléti központ egyeztető tárgyalásán feltételül szabták, hogy a családanyának el kell köttetnie magát, vagyis terméketlenné kellene műttetnie magát ahhoz, hogy visszakapja a többi gyermekét. Ilyesmit azonban nem lehet előírni: a gondozási-nevelési terv előírhatja a szexuális tájékoztató foglalkozáson való részvételt, a családsegítő, illetve a védőnő pedig segíthet az ingyenes fogamzásgátlásban, de a végleges és visszafordíthatatlan sterilizáció előírása teljesen jogellenes.
Ennek ellenére – a gyámhivatal eddigi reakciói alapján – úgy tűnik, a szülőknek pert kell indítaniuk, különben nem adják vissza nekik a kicsiket. Ügyvédre nincs pénzük, ezért a Társaság a Szabadságjogokért nevű jogvédő szervezet vállalta a jogi képviseletüket.
Tényleg nehéz megérteni, mit is akar a jobboldali rezsim valójában. Nyilvánvaló, hogy a kormány szociálpolitikája és családtámogatási rendszere a jobb módban élőket akarja több gyermek vállalására buzdítani, számukra biztosítja a nagyvonalú támogatást. Mindeközben „szinglihordázzák” a gyerektelen nőket, a szülni nem akarók mellett megbélyegzik a meddő asszonyokat is. Akik meg annyi gyereket akarnak szülni, amennyit a Jóisten vagy a természet enged számukra, azoknak a petevezetékét köttetnék el – természetesen csak akkor, ha mélyszegénységben élő, sokgyermekes asszonyok, akik állami segélyre szorulnak. Ők azok, akik nem tudják kihasználni a gyermekek után járó adókedvezményekben rejlő lehetőségeket, olyan alacsony bérért dolgoznak. Ők azok, akik nem veszik igénybe a nagycsaládosoknak autóvásárláshoz járó többmilliós állami támogatást, hiszen az önrészt sem tudnák előteremteni. Ők azok, akik azért is hálásak, hogy önkormányzati segítséggel eljöhetnek a telepről, ha szívesen befogadja őket a falu.
Mindemellett a maga módján a nyomorban élő sokgyerekeseknek így „segít” a kormány: ingyenes egészségügyi ellátást biztosít abortuszra, petevezeték-elkötésre.
Egyébként az elmúlt csaknem tíz évben a gazdaság jól teljesített, mégsem nem jutott forrás a családi pótlék emelésére (egy gyerek után 12 200 forint). Sőt 2008 januárja óta a legkisebb öregségi nyugdíj (28 500 forint) sem nőtt – ez azért nem változott, mert a nyugdíjminimum különböző százalékos mértékeiben határozza meg a kabinet a különféle segélyekhez való hozzájutás feltételeit és e járandóságok összegét is.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/35. számában jelent meg augusztus 28-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/35. számban? Itt megnézheti!
