Aki kutyához nyúl, könnyen elfelejti, milyen szívós és ellenálló – húsa ennek megfelelően rendkívül rágós, inas és izmos. Sok mészáros képzelte már úgy, hogy néhány jól irányzott ütéssel leterítheti, nyaki ütőerét átvágva kivéreztetheti, forró vízzel leöntheti, megnyúzhatja, és kizsigerelheti, hogy Farkasházy Tivadar szárszói birtokán a demokratikus oldal legkiválóbb séfjei nyárson megsüssék, és a sokszínűségért aggódó elit legnagyobb örömére feltálalják. Ez azonban csak elméletileg ilyen egyszerű.
Ciklus közben nem érdemes a kutyát nyársra húzni, hisz jó házőrző, a leghangosabban morog, ha a gazda lopni indul, hogy kifossza a rábízott baromfiketreceket, áron alul privatizálja az istállót, az ólat és mindent, ami mozdítható. Magát a földet egyelőre nem tudja eladni, hát időről időre a teljes farmot lezárja hol járványra, hol betolakodókra hivatkozva.
A kutya pedig nemcsak morog, de a moslékot sem fogadja el a gazdától, inkább szociális programot indít belőle, holott neki is szüksége volna rá, hisz két farka miatt a többi háztáji állat rendre kiközösíti. Ha elég pénze volna lemetszetni, ugyanolyan lehetne, mint a farm többi ellenzéki lakója, a korábbi iszákos gazda, vagy az ifjú farkasok, akik nemrég meghirdették, hogy mindkét gazdát elűzik, és modernizálják a gazdaságot, aztán mégis befészkelték magukat a többi jószág közé. Ha két farka közül legalább az egyiket sikerülne lemetéltetnie, olyan lehetne, mint a vegán tyúkok, akik kollektív öngyilkosságot követtek el, majd szolgálták fel magukat leveshús gyanánt.
A kétfarkú kutya azonban ugyanazt teszi, amit mindig, mióta csak a farmra került: ugat, morog, és nem közösködik senkivel. Aztán a többiek végre összefogtak. Aztán marakodtak. Aztán megint összefogtak. Most talán újra marakodni fognak. Előbb vagy utóbb azonban biztosan harcba szállnak a farm feletti uralomért, mert annyira szeretik annak valamennyi jószágát, hogy a gazda uralmát tovább nem tűrhetik.
Már csak egyetlen akadály van. Az a nyomorult kétfarkú kutya. Füvet szív, a pénz nem érdekli, és azzal lázítja a farm lakóit, hogy neki büdös ez az összefogás. A régi gazdát korruptnak és önkényesnek tartja, az éhes farkasokat pedig a zsíros cupákokon kívül láthatóan semmi nem érdekli. Valamit tenni kell ezzel a kutyával: mégsem járja, hogy a farm lakói akár csak részben is mellé álljanak! Az úgy nem volna demokratikus.
Így hát a kétfarkú kutya ledarálása már a ciklus közepén elkezdődik. Először a kakas kihirdeti, hogy minden ellenzéki állat összefogott, attól a ténytől pedig senki sem zavartatja magát, hogy a kutya nincs benne ebben. Egyelőre az sincs eldöntve, hogy azért nincs benne, mert nem ellenzéki, vagy azért, mert nem állat. Annak megállapításához mindenesetre nem kell a jövőbe látni, hogy a különutas ugrándozást a demokratikus ellenzék példás szigorral torolja majd meg.
Závecz mester, a messze földön híres jövendőmondó gyomorsavban áztatott madárcsontokat vet, és tudományosan megállapítja, hogy a kutyára szavazók többsége valójában összefogás-szavazó – a mester szerint ezek csak azért nem voksolnak az összefogás állataira, mert a kutya neve is a szavazólapra kerül. Ez a tudományos álláspont aztán jó pár kérdést felvet. Vajon ezek a választók csak azért szavaznak a kutyára, mert azt hiszik, hogy a kutya is összefogott? Vagy azért támogatják, mert amikor golyóstollukkal a szavazólapon az összefogás felé közelítenek, megbotlanak a kutya valamelyik farkában? Biztos, hogy az ellenzék esélyeit rontja az, hogy a kutya sem ide, sem oda nem áll? Biztos, hogy ezek a választók akkor is elmennek választani, ha Závecz mester intő szavára hallgatva a demokratikus állatok megnyúzzák a kutyát?
Ezt nem tudni, de nem is érdekes. Magát a precedenst sem szabad hagyni megvalósulni, hogy bárki olyan antidemokratikus tettre ragadtassa magát, hogy a választáson a DK–Momentum–LMP–Jobbik–MSZP–Párbeszéd szövetségen kívül induljon el. Hát hová vezetne ez? Anarchiába. Bárki megnézheti, mi zajlik épp Fehéroroszországban. Sokszor két lehetőség is túl sok a demokráciához.
Mielőtt azonban a pincérek felszolgálnák a nyárson sült kutyát, Závecz mester esetleg végezhetne egy kutatást annak tárgyában is, hogy miként alakulna a küzdelem, ha nem indulna a DK, netán ha nem indulna MSZP. Vajon hogy alakulna a demokráciáért vívott harc, ha ezek a pártok Orbán Viktor bukásáig kivonulnának a közéleti versenyből? Csak a próba kedvéért – egy kutatást igazán megér. Vagy ez a kérdésfelvetés Závecz mester szerint nem volna eléggé tudományos? Vajon a szocialista és gyurcsányista választók azért még elmennének szavazni, és behúznák az ikszet Orbán Viktor ellen? Hát a bizonytalanok közül hányan járulnának az urnákhoz, ha az elmúlt harminc év legsötétebb alakjai nem terhelnék az ellenzéki együttműködést? Závecz mester, legyen szíves, végezze már el ezt a kutatást is! Addig mi, magyarok megélezzük a böllérkést, hisz mindannyian szeretjük és féltjük a demokráciát.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/36. számában jelent meg szeptember 4-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/36. számban? Itt megnézheti!
