Hogy nézzünk előre?

Hogy nézzünk előre?

Házi karanténban lévőket ellenőriznek rendőrök az erdélyi Csíkszeredában 2020. március 26-án (Fotó: MTI/Veres Nándor)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Nincs magával különösebb baj, csak nem néz eléggé előre. Emiatt nem tud rendesen tervezni, ezért aztán improvizál, és kapkodnia kell –  mondta az első pár óra után a gépjárművezetés -oktatóm. – És meddig kell előrenéznem? – kérdeztem. – Addig, ameddig csak ellát – mondta ő.

Néha azonban előfordul, hogy akkor is haladni kell, amikor nem látunk előre,  még az orrunkig sem – a koronavírus-járvány kapcsán ez sokszor érthető okból s van így. Többé-kevésbé mindannyian az események után futunk, ezért a hatóságoktól sem lenne igazságos tökéletességet elvárni. De a nulla látótávolság mégiscsak veszélyes közlekedési helyzet, ahol óhatatlanul elkezdünk improvizálni, és a bizonytalanság miatt nehézzé válik a tervezés. Hajlandó vagyok elhinni Magyarország tiszti főorvosának, Müller Cecíliának, hogy a koronavírus-eljárásrend alapján az orvosok és a hatóságok esetleg valóban tudják, mit kell tenni. De a járványügyi hatósági cselekmények alanyai mégiscsak az állampolgárok, ezért elvárható lenne, hogy ők is addig lássanak előre az úton, ameddig csak lehet. A mostanában karanténba került emberek élményei azonban nem mindig arról árulkodnak, hogy tudják, miként zajlanak a dolgok, és mikor mi a következő lépés.

Karanténban lenni elég kellemetlen dolog, nem csak pszichés terheléssel és esetleg tünetekkel jár, de arról szól, hogy az illetőnek át kell terveznie az életét. Lehet, hogy el van szakítva valamelyik hozzátartozójától, gyermeke nem mehet oktatási intézménybe. Munkahelyén jelentenie kell az ügyet, intézni a táppénzt, ha vállalkozó, esetleg le kell mondania az ügyfeleit. Ha lelkiismeretesek a szoros kontaktjai, elvileg nekik is otthon kellene maradniuk, amíg a hatóság valamit nem határoz felőlük. Ez szépen hangzik, úgy, mint ahogy egy felelősségteljes állampolgár viselkedik. De mi fog történni aztán? Felhívja majd valaki, vagy addig fog önkéntes karanténban ülni, ameddig meg nem unja? Szóljon esetleg valakinek? Kinek? És hol talál erre vonatkozó útmutatót? Vagy hagyja az egészet a fenébe, ha nem keresi meg senki, akkor nem számít?

Ez minden, csak nem vicces – fogalmazott a Magyar Hangnak egy karanténba került, tünetmentes fertőzött, miután a legszorosabb kontaktjai lelkiismeretesen lemondták a teljes életük összes programját, ő pedig tünetmentes fertőzöttként otthon ült a családjával együtt, tájékoztatásra várva. Ehhez hasonló helyzetekben sovány kilátás, hogy „majd valaki felhívja önt”. Talán öt nap múlva, talán a karantén végén, de lehet, hogy soha. Megtörténhet, hogy a határozat is elkallódik valahol félúton. Lehet, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ a túlterheltség miatt telefonon alig-alig elérhető, és az is előfordulhat, hogy két háziorvos különböző véleményen van arról, hogy szükséges-e a két negatív teszt a szabaduláshoz, vagy nem.

Az előrelátás az állampolgár esetében, akinek felforgatta az életét a koronavírus, rendkívül egyszerű kérdések megválaszolását jelenti: Mikor szabadulok, milyen feltételekkel? Kell negatív teszt hozzá? Ez mitől függ? Szólnak hozzám egy szót is a karantén végén, vagy csak úgy elmehetek? Ki fog szólni? Küldenek papírt, vagy az nem kell? Előfordulhat, hogy tovább leszek karanténban, mint amiről a határozat szól? És mégis mennyivel? Mikor találkozhatok majd biztonsággal újra a szeretteimmel? Milyen papírt kell vinnie a gyermekemnek az iskolába, miután szabadultunk?

És hasonló kérdések persze felmerülhetnek más, koronavírussal kapcsolatos témákban is. Például az, hogy ki dönti el, mehet-e a gyermek iskolába, ha folyik az orra? Az iskola vagy a háziorvos? Arra készüljünk, hogy minden nátha miatt egy hétig otthon lesz a gyermek? Vagy ilyet az iskola nem határozhat el? Legutóbb a Népszavának utalt arra a Háziorvosok Online Szervezetének alelnöke, hogy a háziorvosok már eleve a rendszer rugalmas kezelésére kényszerültek, mert a két negatív PCR-teszt megszerzése legalább 30 napba telik, vagyis a karanténba került páciensnek 30 napig otthon kellene ülni, ennyi idő alatt  tudja őket „kiszedni a pozitív státuszból”. Mindeközben más karanténban lévőket úgy tájékoztat a háziorvosuk, hogy nem kell két negatív teszt a szabaduláshoz. Ezek szerint a háziorvos rugalmasságán múlik, hogy hogy alakul a karantén? Ha nem azon, akkor min múlik?