De át vagyunk verve! Atyaúristen, mekkora mondat már ez! Tépjük itt a szánkat, a billentyűzetet, a demonstrációkat, a mindent évek óta, miközben ennyi az egész. Át vagyunk verve.
Ám nem gondolom, hogy a felismeréstől most előrébb lennénk, és lehullanának a hályogok, billogok és béklyók, az átvert nép pedig vált vállnak vetve egy emberként üvöltené, hogy a király(ság) meztelen. Semmi ilyesmi. Egyszerűen csak jól tud esni, amikor ilyet tömény igazságba rendeződik a valóság. Na, de inkább mesélem, hogy is volt ez.
Szeretem Budát. Talán a hegyvidékiségem miatt éreztem mindig valamiféle hazatérésszerűséget, ha magam mögött hagytam Pestet, s róttam az innen nézve mindig csak föl, egyre fölfelé kanyargókat. Mégis rég jártam amott, sem dolgom, sem gondolatom nem vitt arrafelé mostanában, s csak most, hogy mindenki a valóságos ősz betörésével rémisztgetett, támadt az ötlet, hogy az utolsó félig esős, félig vénasszonyok nyarás napon kerüljünk egyet. Illetve, hogy legyen nyitó apropója az apró túrának, nézzük meg, hol lakik legújabban Rogán Antal, ha már úgyis nála akciózott a Momentum.
Bedugul a fülünk, mégsem értünk még oda. Bekeskenyednek az utak, egyirányúsítani képtelenség, ahhoz túl ritkás a hálózat, marad a szerencse, hogy épp ne érkezzen szemből senki, vagy a kölcsönös udvariasság, koccanás, horzsolás nélkül kimanőverezni a találkozást. Itt még a régebbi villák uralják a hegyoldalt. Felújítva szinte mind, a régi pompa az új pompa. Szeretem ezeket is, a díszes faragványokkal keretezett sokkazettás ablakú télikerteket, ahol én ábrándos terveim szerint egész nap olvasgatnék, a főúri vadászlakokat, és lám, a Bauhaus is hogy beleszépült a modern világba – ezért biztos kikapnék az építészektől. Persze van innen is feljebb.
A Rogán-villán (ami nem az övé, ehe-ehe, és társasház, ehe ehe) gyorsan túljutunk, mert olyan hosszú vaskos, súlyos fal vigyázza az odabent titkait, hogy tényleg nincs mit, pontosabban képtelenség bármit is nézni. Ráadásul nem annyira meghatározó épület, ami kilóg, nem uralja a panorámát, egyszerűen csak egy a sok közül, amiket mostanság húztak fel a környéken. Nagyjából innen indul a nyitó felismerésbe torkolló rácsodálkozás.
Vésik, vájják, fúrják, faragják a meredeket itt is, ott is, amott is. Lehetetlen helyeken dolgoznak a gépek, ettől lesz még izgalmasabb a végeredmény. Ezeknél nem csupán hirdetési kamu az örökpanoráma. Aki errefelé építtet vagy vesz, annak tényleg a lába előtt (alatt) hever a főváros. Ahol már előrébb járnak, látni, hogy az egykor dús erdőrész az utolsó négyzetcentiméterig tudatosan megtervezett tornácos parkká alakul, mert nem kertek ezek, méretre és kinézetre is klasszikus parkok inkább; jártam jó pár településen, ahol örömmel elfogadnák bármelyiket központi közösségi térnek.
Hoppsza, ez már a hegy legtetejének alja, eddig terjeszkedett a civilizáció. Elfogy a mázlink, jobbról a kiskastély intimitását rejtő betonfal, balról a szemből közlekedő autóstárs, milliméterről milliméterre kerüljük egymást, bő két perc a szinkronmanőver. A kicsi út végén minimalista ikerházas minilakópark, újból megakadunk, mert a terepszemlére érkezett bicolor Rolls Royce Wraith önmagában tökéletesen kitölti a rendelkezésre álló teret. Kezdődik a gázpedált pöcögtető centizgetés újból, legalább van érkezésem rápillantani a Rollsban ülőkre: talán, ha harmincon túli Dzsudzsák-klónok. Csak azért is legyűröm a mindannyiunkban ott lakozó anti-NER proletárt.
Gurulunk lefelé, a télen szánkózni is merész utcácska végében előködlik a pesti látkép. Homályos és döbbenetesen távoli. A klasszikus birtokok szintjére ereszkedünk, az egyik kapu tárva-nyitva, a lakkfekete, sötétített üveges Mercedes kisbusz épp hazatolat. Belátunk. Hol egykor hintók fordultak a vendégekkel, gyönyörű piros Ferrari áll.
Elhangzik a mondat: de át vagyunk verve! Viszont nem vagyok irigy, odaadom, ha kéne egy kurzusteremtő őszinte jelmondat a Fidesznek. Csak a ragozásra kell odafigyelni.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/40 számában jelent meg október 2-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/40. számban? Itt megnézheti!
