Hőj, a betyármindenit, mégis mikor lettünk ekkora kretének? Húj, de mélyen hasít már megint a honi közélet!
Hát akkor kezdjük coming out szembenézéssel: mit gondolok én a homoszexuálisokról? Hm. Semmit. De most tényleg csinálja velem együtt a nyájas olvasó a gyakorlatot: akinek van homoszexuális ismerőse, képzelje maga elé őt, őket, akinek nincs, az se a Pride legrosszabb momentumaiból telítkezzen, hanem valami olyasmivel bíbelődjön, hogy egyszer volt, hol nem volt, két ember, mi több, két honfitársunk megszerette egymást, és minden ugyanúgy, csak történetesen nem nő–férfi leosztásban. Na, ugye.
Viszont, ám ellenben nem ilyen fekete-fehér ez – júj, ez is milyen merész manapság, nos, pont erről lesz szó. Így hát nincs mit tenni, gázoljunk szügyig a magyar valóságba bele. Fene egye meg. (Szomorú szmájli.)
Hülyeségbe görbült a nyugati liberális demokrácia? Igen, helyenként, topikonként, ja. Például ez a ne beszéljünk irodalom szemináriumon a rabszolgatartásról szóló regényekről, mert sérti, bántja, alázza a nem fehér hallgatókat, és a többi, és a többi, és a többi, igen, fájdalmas butaság. Vegytiszta őrület. Jogos, jogtalan, vélt vagy valós történelmi sérelmek rémületes elburjánzása, túlkompenzálásfétis. Alapvetően érthető, érezhető dolgok nevetséges pöcsséggé torzítása. Felnőtt széfplész, no vita, megbánthatatlanság, mindez a legjobb egyetemeken, atyagatya, mi ez az elfuserált sci-fi ? A világ legboldogabb embere a filozófus professzor, akivel vitába szállnak a hallgatói. De már nem. Ugyan ki merne manapság arrafelé efféle vitákat generálni?
Vagy a félreszaladt genderizmus. Elképesztően fontos tudomány volna ez, amíg a női, férfi szerepek ide-oda alakulásával foglalkozik, klasszikusan a miért keresnek ugyanabban a pozícióban kevesebbet a nők felvetésre szokták szűkíteni, de van még annyi minden egyéb. Igen, a családmodell is, nem úgy, hanem, hogy miként működhet jól a klasszikus szereposztás, vagy létezhet-e még a klasszikus felállás, ha a nők pont ugyanannyit vállalnak a családon kívüli élet kihívásaiból, mint férfi társaik. Ehelyett, vagy inkább ebből előburjánozva meg szélsebesen eljutottunk a gendersemleges megszólítás, vécé, és ki tudja, még mi problematikájáig. A lényeg tehát, hogy akad bőven gubanc „A Nyugaton” is.
„Hét határra szólt a lagzi,
Két királyfi lett egy pár,
Az örök szerelmet zengi
Most a legszentebb oltár.”
Ez meg a mi bajunk itt, a lángoktól ölelt másként demokráciában. Kell ez? Jó ez? Dehogy kell! És nem is jó. Az óvódás skacoknak ezt egyáltalán nem szükséges elmagyarázni, pláne nem zengő oltárral. (Üzenem a szerzőnek, hogy provokáció nélkül sem lenne könnyű a feladat, hát még így.)
Vastagon elegendő már az is, hogy lassan nem készül film, amelyben ne lenne meleg, leszbikus pár, kapcsolat, szál, bármi, sokszor a történettől amúgy függetlenül, sőt, annak dacára, csak mert. Netflixen néztem kvázi ártatlan sci-fi sorozatot, ahol úgy a negyedik epizód környékén hirtelen összegubancolódott a genderbizonytalan főmérnök(nő?) meg a szakállas macsó gépész. Hozzátett a sztorihoz? Lópikulát. De, mondjuk három mondattal el lehetett simítani a srácokban, hogy miről van szó. Hogy van ilyen is. Létezik. (Lásd még: szülői feladatok a szuperinformációs társadalomban.)
Kilendült hát az inga Nyugaton, ki tudja, hol áll meg. Ezzel nekünk idehaza nem sok dolgunk lenne, csakhogy kilendült a magyar inga is, úgy – a kurucosan izomból – az ellenkező irányba. Küzdünk a nyugati széláfium ellen, mintha nem létezne fontosabb kihívás. A Mi Hazánk Mozgalomról pusztán egy Facebook-mém leiratával kívánok megemlékezni (ennél súlyosabb elsúlytalanítás nincs): „Élj úgy, hogy életed regényét Dúró Dóra akarja ledarálni!” Egyébként fideszestől kaptam.
Csak hát hogyan is tudná a szélsőjobb széljobbról kerülni a Fideszt? Rég túl vagyunk már ezen. A KDNP-szerű (körüli tök mindegy) portál arról cikkez megrendülten, hogy – á, nem, ezt képtelenség hatásosan összefoglalni, muszáj szó szerint idézni:
„A legóról sokaknak sok kedves emlék juthat eszébe, az építőkockák generációk gyermekkorát határozták meg (szülőként már inkább a talpunkba fúródó apró darabok okozta fájdalom sejlik fel). A másfél éveseknek szóló Duplo-dobozban ugyanakkor érdekes dolgot fedeztem fel a minap. Gyermekem legújabb játéka ugyanis az egyik legvagányabb Lego Duplo, amelyben egy teherautó és egy markoló is található; azt hiszem, minden kisfiú álma egy ilyen játék. A készlet része két figura is, ők irányítják a munkagépeket. A Lego ugyanakkor nem bízta véletlenre: a politikai korrektség jegyében egy fekete és egy fehér bábut tett a készletbe.”
Barom. Annyi mindent lehetne írni hosszasan. De unom. Fárasztó. Könyörgök, lépjünk már át a XXI. századba! Még ha olyan is, amilyen.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/41 számában jelent meg október 9-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/41. számban? Itt megnézheti!
