Pofon Szerencsen

Pofon Szerencsen

Koncz Zsófia és Orbán Viktor (Fotó: Orbán Viktor Facebook oldala)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Úgy is vehetnénk, hogy nem történt semmi különös múlt vasárnap a szerencsi időközi parlamenti választáson. Egy eddig fideszes választókerület fideszes maradt, a kormányoldal kétharmada az Országgyűlésben technikai értelemben is megmaradt. A 2018-as választáson legjobban szereplő ellenzéki jelölt pedig immár közös indulóként egy kicsit meg tudta szorongatni a győztest. Az úgymond a kétharmad sorsáról döntő, élet-halál harcként kezelt küzdelmet országos figyelem övezte, a pártelitek élénk jelenléte kísérte, Borsod-Abaúj-Zemplén megye 6-os számú, Tiszaújváros központú választókerületének népét mégsem hozta igazán lázba az esemény. A többség, úgy 55 százalék el sem szavazni.

Ebből a szavazásból nem modellezhető 2022; ami megállapítható, annak jó részét eddig is sejthettük, tudhattuk. Azt például, hogy az ellenzéknek nagyobb az esélye, ha meghatározó pártjai minden választókörzetben egyetlen jelölt mögött sorakoznak fel. Ez azonban csak szükséges, de nem elégséges feltétele a sikernek: a jelöltek személye, illetve kiválasztásuk folyamata legalább olyan fontos, mint maga a fetisizált összefogás.

Koncz Ferenc képviselő tragikus halála gyors döntés elé állította a szemben álló feleket, s mindegyikük a legkézenfekvőbb megoldást választotta. A Fidesz az elhunyt képviselő némi közéleti múlttal már rendelkező lányát indította, míg az ellenzék a legutóbbi választáson legjobban szerepelt kihívót választotta. A választás nem volt annyira szoros, mint amennyire vasárnap este egy ideig látszott: a szavazatszámlálás sajátossága miatt vezetett az elején Bíró László, Koncz Zsófia valójában biztos győzelmet aratott, öt százalékot verve ellenfelére. 17 597 voksot szerzett (50,87 százalék) Bíró 15 875 szavazatával szemben (45,9). Két éve jóval magasabb részvétel mellett Koncz Ferenc 25 662 szavazattal (49,3 százalék) nyert, a jobbikos Bíró László 16 469 vokssal (31,46) lett a második. Ha hozzáadjuk ehhez a többi parlamenti ellenzéki párt jelöltjeinek az eredményét, akkor az összellenzék 25 408 szavazatot szerzett.

És mi következik ebből? Nem túl sok. A Fidesz meg tudta tartani a mandátumot, szoros küzdelemben. A választáson nem biztosítottak egyenlő feltételeket a jelölteknek – Bíró Lászlót szokatlan módon attól is eltiltották, hogy hivatalosan az anyapártja jelöltje legyen –, ezt a tünetegyüttest szokás szemérmes módon a Fidesz erőforrásfölényeként emlegetni. Biztos vagyok abban, a miniszterelnök a mostani eredményből is azt a következtetést vonja le, hogy 2022-ben még jobban borítani kell a pályát. Még több propaganda, még erőteljesebb nyomás a helyi közösségeken: így zajlik a választás egy rideg, illiberális rendszerben. Annál is nagyobb szükség lesz ezekre a praktikákra, mert a vírusválság kifutása bizonytalan, a következményei beláthatatlanok, így nem tudni, hogyan változik másfél év alatt az ország állapota és a közhangulat. Ezért sem érdemes jósolni 2022-re.

Akárhogy is lesz, az ellenzék még a legelején van annak a munkának, ami egy esetleges választási győzelemhez vezethet. Üzenet, program, aktivistahálózat, személyi kínálat – csupán ezeken a területeken van még elmaradás. Meglehet, a helyi pártkínálatból a legalkalmasabb jelöltet választották ki, de ahhoz nem volt elég jó, hogy most nyerjen. És Bíró László vállalhatatlan antiszemita kommentjeivel bőven adott támadási felületet a kormánypropagandának, amit az ki is használt, az elvtelenséget a jelölt támogatóinak fejére olvasva. Igaza van az ellenzéknek, amikor a feltételeket is okolja a vereségért, de ha nem von le mélyebb tanulságokat a történtekből, akkor 2022-ben is csak ez marad neki. Érthető törekvés az elkötelezett ellenzékiektől érkező szavazatok összeadása, de a feladat valójában a szavazótábor növelése volna. Ez pedig Szerencsen most nem sikerült, még ha az ellenzéket ezúttal nem is ütötték ki. Kijózanító pofonnak viszont éppen jól jöhet a vereség egy olyan csatában, amelynek legfeljebb némi szimbolikus tétje volt.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/42. számában jelent meg október 16-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/42. számban? Itt megnézheti!