E sorok írásakor még titok, vajon folytatja-e a kormánypropaganda a 2006. őszi események 14. évfordulójának „megünneplését”, ahogyan az őszödi beszéddel tette. A Fidesz-propaganda lényegi hamisságára mutattunk rá e hasábokon akkor (Szemkilövetés, parasztvakítás). Most folytassuk az emlékezést az október 23-ai események fideszes mögöttesével.
Amikor az október 1-jei hatalmas Fidesz-győzelem után Orbán Viktor felszólította az MSZP-t Gyurcsány 72 órán belüli leváltására, elérte a csupán szűk körben bevallott célját: sikerült véglegesen „ráégetnie” (ez az ő kifejezése volt) Gyurcsányt az MSZP-re. A Fidesz pedig bő sugárban öntötte az olajat az elkövetkezett hetekben is a tűzre. Naponta tartottak nagygyűlést a Kossuth téren, ahol idővel sátorozni kezdtek radikális ellenzékiek, akik egyébként nem voltak „fideszesek” – de a harcias, ám nem artikulált indulataikat a Fidesz gátlástalanul felhasználta az össztársadalmi feszültség növelésére. (Akárcsak ma, az antiszemita reflexekre építő Soros-ellenességgel vagy az alpári homoszexuális-ellenes hangulatkeltéssel.)
A kerek 50. évfordulóra számos külföldi vendéget várt a kormány. Ennek előkészítésére (tűzszerészeti átvizsgálás stb. miatt) 23-án hajnalban a Rendészeti Biztonsági Szolgálat (Rebisz) emberei megkezdték a Kossuth térről eltávolítani a hetek óta ott sátrazó tüntetőket. (Ma ugyanígy járna el az Orbán-kormány.) A tér környékén délelőtt többfelől is tüntetők jelentek meg, akikkel szemben a rendőrség – a külföldi hivatalos vendégek miatt – folyamatosan és határozottan lépett fel. A huzakodás végül oda vezetett, hogy 15.32-kor a rendőrség megkezdte a tüntetők kiszorítását az Alkotmány utca környékéről több irányba, délnek, a Madách tér irányába is. Minden oszlatás sikeres volt, kivéve ez utóbbit.
16.00-kor kezdődött a Fidesz ünnepi nagygyűlése az Astoriánál. A rendőri vezetés ekkor leállította a tömegoszlatást, épp az Andrássy útnál, ám a tömeg magától nem oszlott fel. Aztán 17.34-kor példátlan fordulat következett: a Deák téri evangélikus templomnál kiállított T–34-es harckocsit valaki beindította, és elindult vele a rendőrsorfal irányába! Az állami ünnepségszervezők úgy hagytak egy harckocsit Budapest közepén (a „legjobb helyen”), hogy az mozgásképes volt! Még jó, hogy lőszert nem készítettek be…
A T–34-esben csak pár méterre elegendő gázolaj volt, a hajdani Hobby bolt előtt le is állt. A vezetőjét a rendőrök azonnal elfogták. Mindez egy időben történt a Fidesz-rendezvény befejezésével!
Az Astoriánál a nagygyűlésen higgadt ünneplő tömeg figyelte a szónokokat, köztük Wilfried Martenst, az Európai Néppárt elnökét és természetesen főleg Orbán Viktort. Az Astoriát minden irányba kihangosította a Fidesz (a mai ellenzéki pártoknak futná-e ilyesmire?), de egyre többször zavarta meg a gyűlést rendőrségi helikopter zaja.
Szerző a beszédeket a Filmmúzeum (ma Belvárosi Színház) magasságában, a villamossíneken állva hallgatta. A békés rendezvényen két dolog gerjesztett feszültséget: az Orbán Viktor beszédét zavaró helikopter és a több ízben is felbukkanó különös páros: két fiatal járt körbe a tömegben, fejet eltakarva, kapucnis pólóban, és hangosan mondogatták: „A Kossuth térnél verik az embereket!” Később, hogy „A Deák térnél a rendőrök verik az embereket!” Máig bánom, hogy nem kiáltottam rájuk, vegyék le a kapucnit, mutassák meg az arcukat.
Nagyjából ugyanakkor, amikor a tank leállt a Deák térnél, befejeződött a nagygyűlés, a Fidesz-műsorvezető felszólította a tömeget, hogy a Kálvin tér, az Emke vagy a színpad oldala mellett elhaladva az Erzsébet tér felé hagyják el a helyszínt! Sok ezren így is tettünk.
A Fidesz vezérkara pedig kocsiba vágódott, és perceken belül eltűnt. Egyetlen fideszes politikusnak esett bántódása azon az estén, Révész Máriusznak, a többiek mind elpárologtak.
Aztán történt, ami történt, a véres éjszaka végére még az Erzsébet híd pesti hídfője is csatatérré vált. A Fidesz már másnaptól (24-én, kedden ülésnap volt) harciasan támadta a kormányt a parlamentben – de a rendőri erőszak áldozatai mellett csak napokkal később kezdett kiállni, ezen emberek ügyét a Jobbikhoz csatlakozott Morvai Krisztina karolta fel. Miután a Fidesz ráébredt, hogy politikai hozadéka lehet a „gyurcsányi brutalitás” áldozatait sajnálni, maga is beszállt – szavakban.
Valójában a rendőri erőszak fő felelőseinek nevét a mai napig nem tudhatta meg a közvélemény, az áldozatok kártérítését szintén elmismásolták.
Ma már világosan láthatjuk, hogy a Fidesz és a kormányzati emberek között igenis volt kapcsolat, kommunikáció október 23-án, és a 11. éve kormányzó Fidesz egyáltalán nem érdekelt a történtek megnyugtató, őszinte tisztázásában.
A történelemkönyvekbe annyit érdemes beírni 2006-ról, hogy Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor közös célja volt a magyar politikát az ő páros mérkőzésükre redukálni. Ezt el is érték, sőt a mai napig fenn is tudják tartani. Nemzeti érdekünk, hogy közéletünket ettől a két embertől egyszerre sikerüljön megszabadítani.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/43. számában jelent meg október 22-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/43. számban? Itt megnézheti!