Kedves Robi!
Elek István Hvg-cikke kapcsán a polgárháború rémével riogatod Az igazság ára című publicisztikád olvasóit, szerintem ok nélkül. Robi, a pánik nem időszerű.
Elek világosan érvel: a NER felszámolta a jogállamot – ő ezt 2013. május 24-étől számítja, amikor az Alkotmánybíróság tudomásul vette, hogy többé nincs joga az alaptörvény módosításainak tartalmi vizsgálatára. Ettől kezdve a parlamenti szavazógép a miniszterelnök kénye-kedve szerint hoz, módosít vagy semmisít meg törvényeket, azaz a kormány önkényuralmat gyakorol. Ezt te sem vonod kétségbe. Elek javaslata szerint egy új parlamenti többségnek ezt az egyszerű tényállást kellene kimondania, hogy erre hivatkozva biztosítson magának szabad kezet a törvényes rend helyreállításához. Ellenkező esetben minden lépését megbéníthatják a legfőbb közjogi és kormányzati tisztségekbe hosszú évekre bebetonozott Fidesz-pártkatonák, és az Orbán-klientúra kezén maradó nemzeti vagyon. Te azonban arra figyelmeztetsz, hogy „Magyarország ezzel arra az útra lép, ahol a mindenkori többség bármilyen törvényt felülírhat”. Arra az útra lép? Nem azon járunk legalább hét esztendeje?
Lendületes okfejtésed szerintem egy logikai hibán és a hazai helyzet kétszeresen téves megítélésén alapul. Ha a fennálló jogrenden az Orbán-kormányok alatt hozott jogszabályok összességét érted, akkor – de csakis akkor – a NER túlhatalma jogszerű eszközökkel kikezdhetetlen, a választások kimenetelétől függetlenül. (A kétharmados ellenzéki győzelem lehetőségét egyelőre nyugodtan kizárhatjuk.) Ha ellenben az Orbán-kormányok törvénykezésének jogszerűsége, enyhén szólva, megkérdőjelezhető, akkor Elek István javaslata nem a törvényeket felülíró önkény gyakorlására, hanem alkotmányos kormányzásra szólítja fel a majdani törvényhozókat. Nincs semleges álláspont: ha elismered a láthatatlan és látható alkotmányba ütköző, önmagát naponta felülíró jogalkotás eredményének legitimitását, akkor a törvényes rend helyreállításának szándékát kell törvénytelen, veszélyes felforgatásnak mondanod.
Ez utóbbit természetesen nem teszed, csupán Elek István javaslatának súlyos következményeire figyelmeztetsz: a bekövetkező alkotmányos válság lehetőségére, ami az országot polgárháborúba sodorhatja. Ez a veszély azonban két okból sem reális. Az első triviális. A mostani ellenzék a dolgok jelenlegi állása szerint nincs abban a helyzetben, hogy megszerezze a választók többségének bizalmát, de hogyha megszerezné, akkor – választási ígéreteitől függetlenül – ezúttal sem sietne tiszta helyzetet teremteni. Figyeld csak meg, milyen gondosan kerülik már ma is politikai ellenfelükkel a konfrontációt, önkormányzati pozícióban. Eszükbe sem jut, hogy az ellenzéki polgármesterek munkáját ellehetetlenítő, hatáskörüket, költségvetésüket cinikus módon nyirbáló kormányzat ellenében mozgósítsák híveiket – valószínűleg nem bíznak abban, hogy ez sikerülne nekik.
Szóval, az esetleges kormányváltást sem leszámolás követné, hanem a zsákmány – a pozíciók és a nemzeti vagyon – újraelosztása, nyilvános acsarkodás és titkos alkudozás közepette, mint eddig bármikor. Némi utcai rendbontástól eltekintve vér továbbra is csak a publicisztikai rovatokban folyna. A NER-lovagoknak pedig eszébe jutna, mennyivel kényelmetlenebb a szuronyok hegyén ülni, mint luxusjachtjaikban, Ibizán.
Idővel előállhat – persze – olyan helyzet is, ami a választópolgárok masszív többségét elidegeníti Orbán Viktortól. Siettetheti ezt a mostani rendszer egyre kedvezőtlenebb nemzetközi megítélése, látszólag sikeres gazdaságpolitikájának lelepleződése, esetleg az állampolgárok türelmét túlbecsülő harácsolás, vagy a túlságosan sokféle érdeket sértő önkényes és kapkodó intézkedések. A helyzet kiaknázásához azonban mindenekelőtt egy olyan ellenzéki párt kellene, amelynek programja valódi alternatívát jelent a mostani kormány kiábrándult hívei számára. Nem töredékpártok alkalmi koalíciója. Ha ez a feltétel netán teljesülne – aminek semmi jele –, látod, akkor végképp nem fenyegetne a polgárháború veszélye. Valami egészen más történne.
Robi, félreértetted azt a tankot Mészáros Lőrinc udvarán. Tankot, pitbullt, magánhadsereget az tart a háza táján, aki fél. Már most fél, de ha a hatalma inogni látszik, akkor rettegni kezd. Nem az ellenzéktől, amelyen keresztüllát, nem is a népharagtól, aminek, valljuk be, nincs sok jele. Bátor értelmiségünk gerinces kiállása sem okoz, azt hiszem, túl sok nyugtalan órát pártunk és kormányunk vezetőinek. Ezek alapjában véve egymástól félnek, és van is rá okuk. Egymást kémlelik, gyűlölik, és egymást fogják elárulni abban a percben, amikor elvész a parlamenti többség. Egészen pontosan: amikor felmerül ennek a lehetősége. És rettegnek a főnöküktől, aki mindezt tudja, talán még azt is, mert okos ember különben, hogy a cézárokra igazi veszélyt csak a pretoriánus gárda parancsnoka, a saját titkosrendőrségük és a szakácsuk jelent. Légy egészen nyugodt, nem lesz itt polgárháború.
Amit pedig minden Mészáros Lőrinc (nem személynév, funkció) tud már ma is: hogy mely államokkal nincs Magyarországnak kölcsönös kiadatási egyezménye.
A Publicisztika rovarban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/46. számában jelent meg november 13-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/46. számban? Itt megnézheti!
