Magyarországon a női képviselők aránya a rendszerváltás óta nem változott érdemben: évtizedek óta 10 százalék környékén stagnál. Miközben az Európai Unióban és a világ fejlett országaiban az átlag után kullogunk, érdemes számot vetni arról, hogy vajon mi is történt a ‘90-es évek óta az országban női érdekképviselet és reprezentáció terén, egyáltalán miért is fontos, hogy legyenek nők a helyi és országos döntéshozatalban.
Amikor a nők politikában való részvételéről van szó, gyakran felmerül a kérdés, miért is fontos, hogy a nők egyenlő arányban vegyenek részt a döntéshozatalban. Például azért, mert számos kutatás igazolta, hogy azokban az országokban, ahol nőtt a női képviselők aránya, ott növekedtek az oktatásra fordított költések, erre példa Görögország, Portugália és Svájc is. Míg ahol a fordított folyamat következett be, ott épp az ellenkezője történt. Az 1990-es évek végén Norvégiában, Olaszországban és Írországban lecsökkent a női képviselők aránya, egyúttal csökkent az oktatásra fordított GDP-arányos költés is.
Egy igazságosabb társadalomhoz szükséges, azonban korántsem elégséges feltétel a több női döntéshozó. A megválasztott nőket partnerként kell kezelni, nem az ő kihagyásukkal, füstös szobákban meghozni a legfontosabb döntéseket. Egy éve vagyok a magyar politikai élet része, és ennyi idő alatt előfordult már, hogy egy fontos megbeszélésen felemlegették, nem várják, hogy megértsek valamit, mert tárgyalópartneremmel szemben én nemcsak fiatal vagyok, De Még NŐ Is…
És ha a nők már pozícióban vannak, és hagyják is őket dolgozni, akkor egészen apróságnak tűnő rutinokon tudnak változtatni. Ott vannak, például a női példaképek. Az egyik legnagyobb probléma, hogy a felnövő generáció nem, vagy alig lát maga előtt történelmi vagy kortárs női példaképeket. Kivel azonosuljanak így a fiatal lányok? Ha pedig nincsenek női vezetői-, igazgatói- vagy politikusi példaképek, akkor azt vesszük természetesnek, hogy ezekben az ágazatokban nincsenek nők, mert ezt diktálja a józan eszünk. Holott ez nem a józan ész, hanem pusztán régi társadalmi beidegződésekre épülő, nemek közötti adatszakadék. A nőkről általában hiányoznak az adatok – vagy mert eleve nincsenek a mintában nők, vagy ha vannak is, elmarad az eredmények nemek szerinti bontása. A kevés kutatási eredményt pedig, ami a nőkről mégis elérhető, elsüllyesztik, nem veszik figyelembe a tervezésnél, a döntéshozatalnál. Nemrég bejártam a kispesti helytörténeti gyűjteményt, és az egyik első kérdésem az volt, hogy hol vannak a nők? A válasz az volt, hogy ekkor nem voltak nők kiemelkedő pozíciókban.
A női példaképek szerepe – a nemzetközi trendeknek megfelelően – talán az utóbbi időben Magyarországon is felértékelődött, de nem lehet csak egy popkulturális tényezőtől várni a hazánkban rekordalacsony női képviselői arány emelkedését. A magyar közélet különösen kedvezőtlen hely arra, hogy egy nő politikára adja a fejét. Épp elég nehéz anélkül is, hogy belső törések osszák meg azokat a női politikusokat, akiknek már sikerült érdemben hozzátenni valamit a közélethez, akikre már felfigyelnek mások. A női politikusoknak kiemelt szerepe van abban, hogy hogyan növekszik a női példaképek száma. Hiszen hogyan máshogy tudnánk megmutatni a női példaképeket, mint úgy, hogy javasoljuk, helyezzünk erre nagyobb figyelmet.
Az, hogy a rendszerváltás óta nem változott érdemben a női politikus aránya a parlamentben nyilván indikál valamit, egyrészt mutatja, hogy az elmúlt időszakban nem állt a pártok prioritásai között, hogy előtérbe helyezzék a nőket. De pozitív példaként említhető a Momentum két női EP-listavezetője, valamit a tömérdek újgenerációs női politikus, akiket a tavaly őszi önkormányzati választáson választottak meg.
Ez azért fontos, mert hiszem, hogy újfajta női politikusokra van szükség, olyanokra, akik motiválják egymást és a többi nőt a közéletbe lépésre, és akik nem veszik természetesnek, hogy ha nekik sikerült előrejutniuk, akkor mindenki másnak is fog. Olyan női politikusokra van szükség, akik nemcsak, hogy támogatják más nők előrejutását, hanem felelősségüknek érzik egy olyan politikai kultúra kialakítását, ami arra ösztönzi a nőket, hogy nagyobb közéleti szerepet vállaljanak.
A szerző a Momentum önkormányzati képviselője
A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
