A Netflix meggyengül, Merkel bukik, a magyar gazdaság 3,5 százalékkal növekszik majd. A HVG.hu szilveszteri összesítése szerint többek közt ilyen jóslatok születtek 2020-ra. Az évre, amikor megtanultuk, hogy nemcsak jósolgatni, de még tervezni is felesleges, mert egyik napról a másikra teljesen felfordulhat az egész világ. Hosszú évek óta riogattak minket kultúrák összecsapásával, a nyugati életmód elleni támadásokkal, hogy aztán egyik napról a másikra az egész semmivé váljon. Jellemző, hogy voltak, akik ezután sem álltak le: úgy borzongtak a megszokott kényelmünkre fenekedő migránsveszélyen, mintha egyáltalán még létezne az a bizonyos kényelem. A fesztiválok szabadsága, a mozik izgalma, a kávézók zsúfoltsága.
És még hálát is adhatunk, akik „csak” egy életformát vesztettünk el, és nem a munkánkat, megélhetésünket. Esetleg nem egy bántalmazó kapcsolatban lettünk összezárva azzal, akitől a legtávolabb szeretnénk menekülni. Nem a mi ballagásunkat, gólyatáborunkat, gimnáziumi és egyetemi éveinket húzta keresztül a járványhelyzet. De ismerőseinkét, barátainkét, rokonainkét. Ahogy a legtöbben ismerhetünk már olyat, aki nagyon is megszenvedte a koronavírus-fertőzést, akár több hetes kórházi kezelésre kényszerülve. És olyanokat is, akiknek az életét követelte a fertőzés. Miközben sokan voltak, akiknek még értékes éveik, sőt, talán évtizedeik lehettek volna. Hiába, hogy krónikus beteg valaki a harmincas éveiben. Az élet kiszámíthatatlan, és van, hogy valaki végigbetegeskedi a fiatalkorát, majd kilencven évig él.
Miközben mindannyiunk élete nehezebbé vált, nem meglepő módon a társadalmi feszültség is nőtt, a viszonyok még kiélezettebbek lettek. A megszokott politikai törésvonalakat felülírva pedig nem jobb- és baloldaliak kerültek szembe. Családokon, baráti társaságokon belül derült ki váratlanul, hogy mégsem egészen hasonlóképp látjuk a világot. Összevesztünk, még rosszabb kedvünk lett, megfogadtuk, hogy inkább csendben maradunk, aztán már azért haragudtunk magunkra. Azon kaptuk magunkat, hogy fél éve más témánk sincs, mint a vírus – ilyen vagy olyan előjellel.
Jósolgatni 2021-re már igazán értelmetlennek tűnik. A jövendölések nagy része ráadásul eleve a koronavírusra vonatkozhat csak, és arra, hogy mikor „kaphatjuk vissza az életünket.” Pedig ettől csak rosszabb lesz. Nem élhetünk a jövőben, egy majdani felszabadulás igézetében, mindig a következő évben. A politika már megmutatta, mennyire szörnyű, amikor mindig négy évekkel tekintünk előre, miközben elrohan mellettünk az életünk. Ami feltehetőleg idén sem lesz sokáig ugyanolyan, mint előtte. De addig se dobjunk oda mindent. Most fog debütálni Mundruczó Kornél új filmje – ha nem is moziban, hanem a Netflixen. Ne hagyjuk ki. Hallgassuk kedvenc zenéinket. Találkozzunk egy-két baráttal, ha mindketten megtehetjük. Segítsünk munkát találni annak, aki elvesztette. Beszéljünk újra könyvekről, ételekről, gyerekkori emlékekről, nagy szerelmekről. Ne (csak) a decembert várjuk! Hozzuk ki a januárból, a februárból, minden hónapból és hétből azt, amit csak lehet.
