A város is egyre jobban rászorul a vidék megerősítésére. A vidék jelenti a természeti hátországot, az élelmiszerbiztonságot, a pihenés, a nyugalom regenerációs lehetőségeit. A vidék sikereinek és kudarcainak a társadalom minden tagja részese. A város és vidéke szerves kapcsolatainak újjáépítése az egész magyar társadalom fenntartható fejlődésének is feltétele. A vidék megújulásának egyik kulcsa az életképes családi gazdaságok és együttműködő hálózataik dominanciájára épülő új gazdasági szerkezet. Az alábbiakban Ángyán József professzor javaslatai olvashatók az Új Világ Néppárt vidékfejlesztési programjához, a bevezetőt Ábrahám Júlia írta.
Bevezető gondolatok
Ösztönösen vonzódunk a vidékhez. Távol a stresszes, bűzös, zajos várostól, idilli vidéki ház egy csodás kert közepén, virágillat, madárcsicsergés, béke és nyugalom. A vidékiesség időtlen, természetközeli hangulata. Talán még zöldséget, gyümölcsöt is termelnénk, kecskét, csirkét tartanánk, sajtot, mézet, bort készítenénk. Nekünk, városlakóknak ilyen romantikus a vidék. De létezik egy másik vidék is. Elnéptelenedő falvak, elhagyott, romos házak, műveletlen kertek, szegénység, kilátástalanság, éhbérmunka a gazdagok földjein. Sajnos sokkal inkább ez utóbbi a mai magyar vidék.
Vannak, akik ezt nem tudják elfogadni. Hisznek a vidék talpra állításában, a nagy változás lehetőségében. Ilyen elszánt ember Ángyán József is, aki az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb tudású, leghitelesebb vidékfejlesztési szakembere. Már 6 éve visszavonultan él, miután az Orbán-kormány szinte mindent elárult abból, amit egykor ígért. A kormány mai vidékstratégiája ellentétes mindazzal, amit a Fidesz 2010-ben – Ángyán József koncepciója alapján – zászlajára tűzött. A professzor még ma sem adta fel a szebb jövő reményét. Ángyán József megtisztelt minket azzal, hogy megírta javaslatait az Új Világ Néppárt agrár- és vidékfejlesztési programjához. Lássunk ebből a tanulmányból néhány kiemelt gondolatot.
A javaslat alapvetései
A tanulmány szerint mindennek az alapja a hazai tradícióinknak megfelelő és az EU-s agrármodellbe is illeszkedő birtokszerkezet, sokfunkciós mezőgazdaság és színes szövetkezeti rendszer. Az európai modellben nem a dél-amerikai típusú tömegtermelő nagybirtokok dominálnak, hanem a „jó gazda gondosságát” valószínűsítő egyéni, családi kis- és középbirtokok. A befektetői érdekek mindenek felettiségét képviselő monokultúrás nagyüzemi mezőgazdaság helyett a kisebb mozaikbirtokok alulról szerveződő, versenyképes szövetkezésére van szükség. Ezek lehetnek beszerzési, tárolási, feldolgozási, értékesítési, fogyasztási vagy akár hitelszövetkezetek is, amelyek az egymásra épülő tevékenységek hasznát visszaosztják a helyi tagoknak. Csak ezzel a megközelítéssel lehet életképes vidéket teremteni, az embereket megtartani, és a környezeti pusztításokat megakadályozni.
Ugyanaz a földterület családi gazdaság esetén négyszer annyi embernek ad munkát és megélhetést, mint a kizárólag bérmunkára alapozott tőkés nagybirtok. Válsághelyzetben a nagybirtok leépítéssel, a családi vállalkozás a feldolgozottság növelésével, közvetlen értékesítéssel reagál. A birtokkoncentráció elvándorláshoz, a vidéki térségek kiüresedéséhez vezet. Megszűnnek a közszolgáltatások, a fiatalok elmenekülnek. Ráadásul a sok vegyszert használó monokultúrán termelt élelmiszerek jelentősebb egészségügyi kockázattal is járnak.
Úton a gazdasági, társadalmi és környezeti katasztrófa felé
Az igazi kérdés az, hogy a helyi közösségek érdekei vagy a nagytőke érdekei határozzák meg az agrár- és vidékpolitikát, ezáltal a vidék tájfenntartó és népességmegtartó képességét. A Fidesz ellenzékben az előbbivel kampányolt, majd hatalomra jutását követően az utóbbit hajtotta végre. Ugyanazt a nagybirtokrendszert választva, amit a Gyurcsány-kormány is támogatott. Az állami gazdaságok és szövetkezetek vagyonának rablóprivatizációját végrehajtó agrároligarchákkal és multinacionális nagyvállalatokkal partnerségi megállapodásokat kötött, a kicsiket kizáró támogatási rendszert és nagybirtokra szabott, mintagazdasági modellt vezetett be.
Az Orbán-kormány elutasította a biogazdálkodás területi növelését és az egészségre káros növényvédő szerek csökkentését célzó Európai Biodiverzitás Stratégiát is. A föld nagyrészt néhány tucat politika-közeli oligarcha, „nemzeti regionális multi” kezébe került, melynek köszönhetően a vidék egy „export-vezérelt, alapanyagtermelő hátsó udvarrá” vált. Ez pedig a helyi társadalom megnyomorításával, kiszolgáltatottságának végzetes növekedésével jár.
2010 és 2016 között 150 000 kisebb termelő adta fel a gazdálkodást. A megmaradt gazdaságok alig 0,7 százaléka használja a mezőgazdasági földek 2/3-át. A magyar birtokszerkezet a harmadik legkoncentráltabb az EU-ban. A legnagyobbak, a gazdaságok felső 10 százaléka szerzi meg az agrártámogatások 80 százalékát, miközben ennek a pénznek éppen a kisebbek versenyhátrányát kellene csökkentenie.
A vidék becsületének és vonzerejének helyreállítása
A vidék válsága szemmel látható. Minél előbb vissza kell fordulni a katasztrófába vezető útról. Bár adottságaink kiválóak, a mezőgazdaság jelen állapotában nem képes a vidék problémáinak megoldására. Integrált vidékfejlesztési programra van szükség, amely a mezőgazdaság és a nem agrárjellegű vidéki vállalkozások együttes fejlesztésén keresztül szélesebb rétegeknek nyújt esélyt a felemelkedésre, a vidéki élet becsületének és vonzerejének helyreállítására. Ekkor jöhet csak létre egy szuverén, erős, jövőben bízó gazdatársadalom és egy sokszínű vidéki polgárság.
Ehhez az infrastruktúrát a kor színvonalára kell fejleszteni és a tájat vonzó állapotban kell megőrizni. Meg kell őriznünk stratégiai, nemzetbiztonsági jelentőségű természeti erőforrásainkat, termőföldjeinket, vízbázisainkat. Egészséges, helyi termékeket kell biztosítanunk a helyi fogyasztóknak. A fenntartható helyi közösségek egyik alapvető működési elve a belülről kifelé irányuló ellátás, vagyis mindig előbb a helyi szükségleteket kell kielégíteni, utána juthat a termékekből távolabbra is.
Törekedni kell a tájegységek önálló termelésére, a hagyományos növény- és állatfajták megőrzésére, a helyi energiatermelésre és ellátásra, valamint a kisléptékű helyi üzleti és ipari tevékenységre. Az önálló gazdasági egzisztenciák, az erős helyi közösségek, a kistérségek és régiók gazdasági autonómiájának növelése, és mindezek együttműködése adhatja a valóban nép-párti jövő erejét.
Fontosabb teendők
A fenti célok elérésének alapfeltétele, hogy a termőföld – a spekulatív tőke helyett – a ténylegesen helyben lakó, gazdálkodó családok és a helyi közösségek kezében maradjon.
Európai szinten kezdeményezni kell, hogy a termőföld, mint nemzetbiztonsági jellegű erőforrás, az európai jogrendben kikerüljön a tőkejavak és azok szabad áramlása alól.
A hazai jogszabályokat úgy kell módosítani, hogy az államnak elővásárlási joga legyen az osztatlan közös tulajdonok, továbbá a védett területek felvásárlásában. Az állam tulajdonában lévő termőföldet forgalomképtelen kincstári vagyonná kell átminősíteni.
A nemzeti földalap gyarapítása érdekében az államnak a földpiac aktív szereplőjeként fel kell vásárolnia az eladásra kínált földkészleteket, majd a termőföldet – meghatározott „előhaszonbérleti” sorrendben – használatba kell adni a ténylegesen helyben lakók és gazdálkodni akarók körében. Fel kell gyorsítani a mintegy 2,4 millió hektár osztatlan közös földtulajdon felosztását, kimérését és a tulajdonosok birtokba helyezését.
Az egy háztartásban élőkre és/vagy az azonos gazdasági érdekeltségek tagjaira összeszámítási kötelezettséget és közös területi plafont kell bevezetni. Sávos, progresszív földadóval el kell érni, hogy az egy gazdálkodó által művelt terület az átlagos európai birtokméretnek is megfelelő, családi mértékűre csökkenjen.
Demográfiai földprogrammal segíteni kell a mezőgazdasági generációváltást, melynek keretében hosszútávú földbérleti joghoz jutnak azok a fiatal párok, akik vállalják a vidéki letelepedést, gyermekek felnevelését és az életvitelszerű mezőgazdasági tevékenységet.
Szociális földprogram keretében az önkormányzatok és a rászorulók kapnának földhasználati jogot a szociális mezőgazdasági foglalkoztatás céljaira.
Az agrártámogatások szabályait úgy kell módosítani, hogy azok a kis és közepes gazdaságok és társulásaik megerősítését, a családi gazdálkodás folytonosságát, a generációváltás felgyorsítását, a minőségi szerkezetváltást, és a vidéki élet minőségjavulását szolgálják.
Vagyonosodási vizsgálat keretében kell feltárni, hogy az elmúlt években lezajlott több száz milliós – számos esetben milliárdos – földvásárlások pénzügyi fedezete honnét származik. Amennyiben a földszerzőnek és a családjának nem volt legális jövedelmi forrása, úgy az államnak el kell állnia az adásvételtől.
Az ország területére érkező vízkészletek minél nagyobb hányadát vissza kell tartani és helyben kell hasznosítani. Ki kell dolgozni a folyóvölgyek komplex (vízgazdálkodási, ökológiai, öntözési stb.) fenntartható hasznosítási programját. A csatornarendszert a helyi közösségek és a földhasználók kezébe kell adni.
A kisléptékű helyi energiatermelő rendszerek fejlesztésével, az országos hálózatokhoz való oda-visszakapcsolódásuk megteremtésével csökkenteni kell a helyi közösségek függőségét.
Európai szinten kezdeményezni kell az élelmiszer-önrendelkezés európai jogrendbe illesztését, az élelmiszerek, mint nemzetbiztonsági árucikkek kivételét az áruk szabad áramlása köréből.
Az élelmiszerláncok lerövidítése érdekében fejleszteni kell a helyi piacokat, segíteni kell a termelői-fogyasztói közösségek létrejöttét. Meg kell teremteni a helyi feldolgozás és értékesítés mostaninál sokkal jobban működő kereteit, és össze kell kapcsolni a helyi közétkeztetés rendszereivel. Támogatni kell a helyi feldolgozású termékek értékesítésére szakosodott kiskereskedelmi egységek élelmiszerlánccá szervezését, és e termékek védjeggyel való ellátását.
A közterheket az élőmunkáról át kell helyezni a környezethasználatra, a külső energiafelhasználásra és a szállításra. Szélesíteni kell a „chipsadó” alá vont, egészségre káros összetevőket tartalmazó élelmiszerek italok és egyéb termékek körét, továbbá növelni kell az adónem mértékét. A befolyó összeget az egészséges termékeket előállítók támogatására kell fordítani.
Az európai vidékfejlesztési programok forrásait ténylegesen a helyi közösségek, települések fejlesztési igényeinek szolgálatába kell állítani. Meg kell erősíteni a vidék és a termelés biztonságát szolgáló vagyonbiztosítási, kárenyhítési és kockázatcsökkentő rendszereket.
A teljes tanulmány itt olvasható.
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
