Ha minden terv szerint halad, az idei év októberére kiderül, ki vezeti majd az O1G-koalíció listáját. Én úgy vélem, hogy az a jó jelölt, aki jobboldali választók számára is vonzó lehet, és lehetőséget képez arra, hogy a nemzeti radikálisok veszett kultúrharcos dühét kompromisszumkereső, mérsékelt és centrista kormányzás váltsa majd. A legnagyobb esélyt az ellenzéki győzelemre véleményem szerint annak a Márki-Zay Péternek a miniszterelnök-jelöltsége kínálná, aki Hódmezővásárhelyen már bebizonyította, hogy a Fidesz akár vidéken, akár a legbiztosabbnak hitt fellegvárában is legyőzhető. Az én olvasatomban ő az, akivel szemben legkevesebbet érne a kormányzati média gyurcsányozása, és aki legkevésbé vonódna be abba az őrjöngő kultúrharcba, amelynek díszletei mögött Orbán Viktor milliárdossá hizlalta Tiborcz Istvánt és Mészáros Lőrincet. Nincs igazán fantáziám ahhoz, hogy elképzeljem, miként lehet a Fidesz szimpatizánsait nagy tömegben Márki-Zay Péterrel szemben aktivizálni, s mert ezt a választást is a mozgósítás dönti majd el, a Gyurcsány-feleség Dobrev Klára vagy az örökös MSZP-jelölt Karácsony Gergely miniszterelnök-jelöltsége könnyű helyzetbe hozná a kormánymédia propagandagyárosait.
Ha az előválasztáson részt vevő magyarok úgy érzik, hogy sárkány ellen mégsem sárkányfű, hanem sárkány kell, akkor a nemzeti radikális Orbán Viktorral szemben azt a Dobrev Klárát állítják szorítóba, akinek a személyével a balliberális kurzus szimbolikusan is visszatér a 2010 utáni sokkból és a 2010 előtti uralomhoz. Dobrev győzelme vagy veresége azt a kérdést is eldöntené, hogy a kultúrbalos neoliberálisoknak Gyurcsány Ferenccel vagy nélküle érdemes-e megszervezniük magukat, s az O1G-koalíció tagjai azt is megmérhetnék, hogy egy kultúrharcra épülő kampánnyal van-e mód az ellenzéki győzelemre.
A legesélyesebb jelölt az alapjövedelemmel kampányoló Karácsony Gergely, akinek a Tiborcz-adóban, a stadionstopban és az elszámoltatásban kifejeződő populizmusa egyszer már győzelmet ért, ezért az ellenzéki közvélemény nagyvonalúan elnézi neki, hogy egyáltalán nem vetett ki Tiborcz-adót, egyetlen stadion építését sem állította le, elszámoltatás helyett pedig díszpolgári címet adományozott a kampányában Orbán bábjaként mocskolt Tarlós Istvánnak. A fő kérdés, hogy Karácsony Gergelynek mennyi tekintélye maradt a balliberális politikai elit körében az elmúlt másfél év folyamatos hátrálása után. Az előválasztáson szavazó legaktívabb választók persze nagyon szeretik őt, és mindent megbocsátanak neki, hisz Orbán Viktor valóban nemtelen cinizmust tanúsít az ellenzéki vezetésű önkormányzatokkal szemben, de Karácsony Gergelynek miniszterelnökként sem lenne könnyebb dolga, hisz ez esetben a nemzeti együttműködés mélyállamával szemben kellene kormányoznia. Az ellenzéki elit rosszul tenné, ha elfelejtené, hogy 2019 őszén Karácsony Gergely egy olyan Budapestet nyert el ötvenegy százalékkal, ahol a 2018-as országgyűlési képviselő-választáson az ellenzéki listák hatvankét százalékot értek el, míg a Fidesz listájára a fővárosi választók mindössze harmincnyolc százaléka szavazott.
Fekete-Győr Andrást alkalmatlan jelöltnek, indítását fatális politikai tévedésnek látom. Három éve még egyenlőségjelet vont jelenlegi szövetségesei és a Fidesz között, de mert ez nem ért parlamenti frakciót, gyorsan utánaszámolt, és kiderítette, hogy az MSZP mégsem egyenlő a Fidesszel, épp ellenkezőleg: a szocialisták a Momentum idősebb, tapasztaltabb testvérei, akikkel közösen kell pontot tenniük az elcsalt rendszerváltás végére. Fekete-Győr Andrással mégsem az a legnagyobb baj, hogy háromévnyi aktív politizálása során több köpönyeget forgatott meg, mint ami harminc év alatt belefér – a probléma az, hogy Fekete-Győr András egyszerűen túl buta miniszterelnöknek. Politikai marketingkreatívok kommunikációs utasításait fegyelmezetten végrehajtani, vidéki diszkókban évődni, az Egyenes Beszéd stúdiójában nagymamák kedvét keresni láthatóan nem okoz neki gondot, de azt a Momentum Mozgalom tagjai is érezhetnék, hogy a miniszterelnökség teljesen más kávéház.
Donáth Annából, Soproni Tamásból vagy Orosz Annából sokkal könnyebben kinézem, hogy képes legyen felnőni egy ekkora feladathoz: a párt jelöltjeinek az előválasztás küzdelmei során számos körzetben kellene legyőzniük olyan politikusokat, akikkel a sikeres kormányzás elképzelhetetlen – ilyen a kezeket és lábakat növesztett álellenzékiség, a NER-oligarcha Ungár Péter, és ilyen a zuglói szocialista uraság, Tóth Csaba, akinek már az óvodában is ásó volt a jele, s akivel szemben Karácsony Gergely polgármesterként nem volt képes, vagy nem volt hajlandó megakadályozni a Fidesz és az MSZP részvételével zajló parkolási panamát.
A legizgalmasabb jelölt a fekete ló, Jakab Péter lehet. Nincs rajta támadási felület, mert semmit nem lehet tudni róla. Nem kötődik ideológiai értékrendhez, szakpolitikai elképzeléshez, személyéhez nem fűződik sem botrány, sem siker. Kifogástalan realityhős, aki huszonnégy órán át szerepben van – Orbán Viktornak ma Magyarországon nincs még egy olyan kemény és hatékony kritikusa, mint ő. Vidéki jelölt, akinek jó a sztorija és jó az imidzse: érti a magyar vidéket. Épp, mint Orbán Viktor – csak Jakab Péter fiatal, energikus és tiszta kezű.
Márki-Zay Péterrel szemben a Fidesznek önmaga jobbik énjével is meg kellene küzdenie; Dobrev Klárával a 2010 előtti kampányok ismétlődnének meg; Karácsony Gergely jelöltsége kiderítené, hogy az újbalos populizmus meg a nyugaton és Budapesten jól működő háborús retorika mennyire hatásos országosan; Fekete-Győr András indítása komolytalanná tenné az ellenzéket, a kormánymédiának pedig más dolga sem lenne, mint gúnyolódni és az Orbán-rendszert ért kihívást röhejbe fojtani; Jakab Péter listavezetése esetén pedig a 2022-es választási kampány kizárólag Orbán Viktor személyéről szólna. Az előválasztáson szavazó magyarok legfőbb felelőssége annak a jelöltnek a kiválasztása lesz, aki nemcsak listát, hanem országot vezetni is képes lehet.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/10. számában jelent meg, március 5-én.
