Váratlan interjút adott Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke a közszolgálatinak mondott M1-en. Az elmúlt napok tragikus eseményei láthatóan összezavarták a kormányzatot és a magát kormányzati szócsőként pozicionáló közszolgálati médiumokat, ahogy a KESMA alá tartozó többi médiumot is. A miniszterelnök váratlan megjelenése minden bizonnyal nem más, mint a rossz számokra adott pánikreakció, és még csak nem is a nyilvánosan elérhető rossz számokra, hanem azokra a számokra, amelyeket a kormányzatnak továbbra is esze ágában sincs nyilvánosságra hozni; továbbra sem szeretné látni a független sajtó tudósítóit a kórházaknak még csak a közelében sem, továbbra sem kapjuk meg azokat az adatokat, amelyekből következtetéseket lehetne levonni, de még csak az Orbán-féle „kisokos” adatait sem ismerhetjük meg, amiben benne van, hogy milyen heti ütemezésben fognak a különböző vakcinák hazánkba érkezni.
A miniszterelnöki interjú tehát: pánikreakció, konkrét új információnak híján volt, és kevésbé szólt az őszinte tájékoztatásról, mint a „tábor” nyugalmának helyreállításáról. Idézzük fel, mik történtek a közelmúltban. Február végén a kormányfő kijelentette, hogy a legnehezebb két hétnek nézünk elébe, és ez a legnehezebb két hét azóta is tart, eltarthat akár majd még egy hónapig. De nem tett jót a kormány válságkezelési sikerességbe vetett hitnek az sem, hogy március elején legalább 4000 egészségügyi dolgozó felmondott a rájuk kényszerített új törvény miatt. Itt lehet említeni, hogy miközben a nyitásról folyt az online konzultáció, addig a kormányzatnak újabb szigorításokat kellett bejelentenie, ahogy azt is, hogy a miniszterelnök úr „inasnak” szólított végzett orvosdoktorokat, akiket bevontak az ellátásba, majd kiderült, hogy még rajtuk kívül is önkénteseket toboroznak. Ezek után már csak hab a tortán, hogy egyes hírek szerint az intenzíves osztályoknak már válogatni kell a betegek között, és bizonyos életkor felett már egyszerűen nem tesznek lélegeztetőgépre beteget, és még így is olyan magas a lélegeztetőre kerültek mortalitási rátája, hogy az orvoskamara vizsgálatot indított annak kiderítésére, ténylegesen jól kezelik-e a szolgálatot teljesítők a gépeket.
Ez az interjú másra nem is volt jó; a miniszterelnök tévedhetetlenségében esetleg megingók bizalmának helyreállítására csak, ugyanis az évek alatt felépített párhuzamos valóság, ahol a kormányzat alternatív tényeket állít, megroggyanni látszik.
Nem szándékozom a miniszterelnök minden egyes állítására reagálni, sem feltárni az interjúban lévő belső logikai ellentmondásokat, mindössze három olyan dologra hívnám fel a figyelmet, amelyek vezérfonálként átütöttek az egész interjún, mintha erre a három dologra lett volna felhúzva az egész beszélgetés. Három olyan, mantraként ismételt állításra, amelyek az egész kormányzás tulajdonképpeni legitimációs alapját képezik.
I. A független sajtó csak álhíreket akar gyártani
Az egyik ilyen állítás, hogy a sajtó (illetve a független szervezetek, mint például a PDSZ is) ellenzéki pártként viselkednek, rémhíreket akarnak kelteni, hamis híreket akarnak közölni, ezért nem engedik őket be a kórházakba, ezért nem kaphatnak választ az írásban feltett kérdéseikre. A kormányzat ezt az álláspontot – miszerint a független média ellenzéki, annak határozott célja a kormányzat lejáratása, akár álhírek generálásával is, sőt, csak álhírek gyártásával – régóta vallja.
Így aztán gyakorlatilag csak Magyarországon (vagy még: Kínában, Oroszországban...) a sajtó nem tudósíthat arról, hogy milyen állapotok vannak a kórházakban. Annak ellenére sem, hogy a világ majdnem összes többi államában, így akár a szomszédos Romániában vagy Szlovákiában is ezt megtehettük, megtehették. A kormányzat a még el sem készült anyagokat álhíreknek nevezi, ezzel előre megpróbálja érvényteleníteni. Nem tudhatjuk mi zajlik a falak mögött, de elég a Honvédkórház főorvosa, a kormánnyal nyíltan szimpatizáló Csókay András lapunknak adott interjúját idézni: „A helyzet csak annyiban más, mint Bergamóban, hogy az orvosok és ápolók nincsenek úgy veszélyben, kivéve azokat a megtévesztett egészségügyi dolgozókat, akik nem voltak hajlandók elfogadni az oltást.”
Pedig ha lehetne hitelesen tájékoztatni, és a lakosság megtudná, mi van a kórházakon belül, lehet, hogy nagyobb számban kérné az oltást, jobban odafigyelne a távolságtartásra, a maszkhasználatra, talán elfogadná azt is, ha karanténba kerül, csökkenne a kontaktszám, csökkenne az R-szám, kevesebb fertőzés lenne, kevesebben kerülnének kórházba, kevesebben halnának meg. Egy normális országban a kormányzatnak ez lenne az érdeke, ám Magyarországon, ha kiderülne az igazság, kiderülne, hogy a kormányzat által felépített párhuzamos valóság egyszerűen nem tartható. Ha pedig most kiderülne, akkor utólagosan, az elmúlt 11 évet illetően is kiderülne, hogy azok, akik a hírekről hazudnak, nem a független sajtó, hanem a kormánysajtó.
II. A magát nemzetek felett állónak képzelő Brüsszel elrontotta, de mi helyrehoztuk, a baloldallal meg oltásellenes
Ugyanúgy a párhuzamos valóságnak a kormányzati propaganda szempontjából fontos eleme az is, hogy „Brüsszel elrontotta, de mi helyrehoztuk.” Orbán Viktor szerint Brüsszel nem elég hatékony a vakcinák beszerzésében, azok disztribúciójában – Lázár János exminiszter odáig merészkedett, hogy szerinte a 21 ezer elhunyt honfitársunk halálából 20 ezret okozott a nyugati vakcinák hiánya, viszont 600 ezer életet sikerült megmenteni a keleti vakcinákkal. Bár ezt a nyugati-keleti dichotómiát az ellenzék is előszeretettel használja, valójában itt az európai gyógyszerhatóság által bevizsgált-nem bevizsgált ellentétpárról van szó. A kínai vagy orosz vakcinát kritizálók nem oltásellenesek, hanem arról van szó, hogy felhívják a figyelmet arra, ezek nem jóváhagyott vakcinák, a Sinopharm ráadásul méregdrága is, mutyigyanús. Ezt az értelmezést a miniszterelnök fel sem vetette, hangsúlyosan csak az oltáspárti-oltásellenes ellentétpárban volt hajlandó a vakcinákról nyilatkozni. Ahogy két éve Karácsony Gergely állandó jelzője volt az „alkalmatlan”, ma az ellenzékre aggatott kifejezés, hogy „oltásellenes baloldal”. Ezt hangsúlyozza a külügyminiszter vagy a miniszterelnök boldog mosolya, amikor a repülőtéren landol egy orosz vagy kínai szállítmány, és ezért különös az, hogy a legalább ugyanakkora mennyiségben érkező nyugati (bevizsgált) vakcinaszállítmányokról csak azt sulykolja a kormányzat (és a kormányzati sajtó), hogy késve érkeztek, kevesebb dózissal.
III. Csak az oltás, minden más nem ér semmit, és mindenki menjen dolgozni, nincs ingyen ebéd
A harmadik, és legsúlyosabb vezérfonál pedig a miniszterelnök szemmel láthatóan görcsös ragaszkodása ahhoz, hogy jó döntést hozott, amikor mindent egy lapra tett fel, a vakcinalizációra. Nem kell bezárni semmit, csak amit muszáj, és azt is csak akkor, ha muszáj – vagy inkább, azután két héttel. Bírjuk ki, jönnek az oltások, és mi okosak voltunk, mert nem hoztunk borzalmas lezárásokat, mégis megőriztük a gazdaság teljesítőképességét, mégis legyőzzük a vírust az oltások segítségével, ezért minél több oltást, bárhonnét is, csak adjunk be. Mármint, ez volt hónapokon át a kormányzati mantra. Emlékezzünk a miniszterelnök hurráoptimista mondásaira: „Az országnak működnie kell” (2020. szept. 12.), „A védekezésnek a sikerét a halálesetek, illetve a megmentett életek számában tudjuk mérni” (2020. szept. 12.), „Mindenki megnyugodhat, ha elkapja ezt a betegséget, meg fogjuk gyógyítani” (2020. szept. 16.), „[Eddig] a vírus támadott, mi pedig védekeztünk, [most viszont] mi támadunk, a vírus pedig védekezik.” (2021. febr. 5.), illetve, „Mindegy, hogy a macska fekete-e vagy fehér, a lényeg, hogy fogja meg az egeret”, utalva arra, hogy mindegy, milyen vakcinával, de legyenek az emberek beoltva”.
A miniszterelnök ebből az alapállásából most sem engedett. Vissza kell menni dolgozni, és kész, ha fene fenét eszik is. Már rendelet is készült arról, hogy április 19-én folytatódni fog a jelenléti oktatás, azaz, a kormányzat a saját optimista elképzelései alapján alkotott rendeletet, egy jövőbeni esemény bekövetkeztét várva, ami talán a világon nincs.
Mindezt annak ellenére, hogy az előrejelzések szerint pont 19-e körül fog tetőzni a járvány, ráadásul a pedagógusokba megint belerúgott, hogy megérti őket, ha nem akarnak dolgozni, de addigra mindenki, aki regisztrált közülük, meg fogja kapni az első oltását, és ő maga is visszament dolgozni az első oltás megkapásának napján. Tekintsünk el attól a ténytől, hogy a Karmelita kolostorban, gyakorlatilag home office-ban dolgozni nem ugyanaz, mint minden nap utazni a tömegközlekedéssel, és több száz potenciálisan tünetmentes vírushordozónak együtt lenni, akik aztán hazavihetik a fertőzést a szüleiknek is. Főleg úgy nem, hogy az oltás beadása után minimum 2 hét, mire kialakul egy részleges védettség.
Inkább csak azt emelném ismét ki: a magyar miniszterelnök reflexből ismét viszályt kelt a társadalom egyes csoportjai között. Nem elég ezeknek a pedagógusoknak, hogy előre lettek hozva az oltási rendben, még dolgozni sem akarnak?! – miközben a szülők már mennének, mert nincs több szabadságuk, és meg is kellene nekik élni valamiből. Ahelyett, hogy azt mondaná, a világjárványra való tekintettel az álláskeresési járulékot három hónapról megemelik egy évre, hogy a kényszerűen a gyermekükkel otthon lévő szülőknek 100 százalékos táppénzt biztosítanak? Hogy megemelik a családi pótlékot? Nem, ilyet nem mond a „családbarát” kormány feje, mert ez pénzbe kerülne, és az neki úgy fáj, mintha a fogát húznák érzéstelenítés nélkül. Annak ellenére, hogy a gazdaságvédelmi alapot tavaly pont emiatt hozták létre (az önkormányzatok kifosztásával), és nem arra, hogy az alapban felhalmozott pénzt vadászati világkiállításra vagy stadionépítésekre költsék.
A miniszterelnöknek ez a vágyvezérelt gondolkozásából fakadó rendelete, hogy 2,5 millió beoltott embernél már lehet nyitni, ha ténylegesen bekövetkezik, akár egy negyedik hullámot indíthat el, amibe újabb ezrek halhatnak bele. Ezt senki sem kívánja!
A miniszterelnök csak akkor visel felelősséget, ha a számok jók. Ha nem, akkor a felelősséget rátolja a pedagógusokra, orvosokra, háziorvosokra, mint legutóbb is. Nincs hiba, mert Orbán Viktor maga a megtestesült tévedhetetlenség. Sőt, az orvosok kimerültségét firtató kérdésre csak annyit tudott válaszolni, hogy ő is csak négy órát szokott aludni, és mégsem érzelgős.
A Magyar Hang véleményrovatában megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
